Fog-alomtár (konkordanciával)

Cerealitis maximus

Világméretű, fertőző, de nem halálos betegség. Neten keresztül terjed, látóidegi és agyi felfogó interfész segítségével kapható el, de hallás során is megfertőződtek már egyedek.

Lappangási ideje rendkívül széles: néhány naptól több évig terjedhet (ki milyen gyorsan talál rá a kenyeresblogokra a neten), kitörési ideje legalább 12 óra (amíg az első DNK megkel). 

Lefolyása alatt a tünetek erősödhetnek (ajándékkenyér vagy adventi mézeskalács sütése), csökkenhetnek (gyors bevásárlás a sarki péknél), de szenvedéssel nem járnak (kivéve, amikor nagyon nem megy semmi, vagy eleve ötven fok van a konyhában, ilyenkor jó egy szintén fertőzött családtag jelenléte, aki helyettünk megcsinálja a munkát). 

Tünetei: legalább heti egyszer - enyhe lefolyásnál - erős késztetés gabonaőrleménnyel készült tészták összeállítására és sütésére. Akadályoztatás esetén elvonási tünetek jelentkeznek, és alternatív megoldások keresése jellemzi a beteget. Sütési láz, hőfok 180 és 350 fok között változhat. Kiszáradás (a tészta keményedése). Izzadás (dagasztás során). Ajak- (és kenyérhéj) cserepesedés. Viszketés (a sütőkesztyű alatt). Bőrirritáció (a forró sütőajtóhoz érés esetén). Kiütések (allergia a gépi sütőtermékekre, azok látványára is). Heves összehasonlítgatás (ha mégis utunkba kerül egy ilyen termék). Folyamatos kényszer a netes jelenlétre (Facebook, Limara Péksége, Cerevízió stb.). Egyéb mániás tünetek (recept- és praktikakeresés, bioboltok rendszeres látogatása különleges hozzávalókért, állandó kísérletezgetés, újítás). 

A betegségre legtöbb esetben nincs gyógymód, de nem is kell. (Ebből ki a fene akar meggyógyulni?)

Cicitészta

Tarsoly Hetény mestercukrász-pék szerint: "Pizzatészta. Elárulok nektek egy titkot: a pizzatészta akkor jó, mikor tapintása, hőmérséklete, állaga olyan, mint egy női kebelnek - én ezt tapasztalatból tudom, mert több ezret csináltam. Lágy, de mégis rugalmas és bársonyos a felülete.

Fél kiló lisztből van egy nagy tepsinyi, vastag tésztás pizza (teszek bele egy kávédarálónyi búzacsírát és -korpát, ez elhagyható), egy teáskanál só, kettő tk cukor, kb 1.5 dkg élesztő, egy dl tej, egy dl víz, két ek olaj, két ek burgonyapüré-por. Ha szükséges, kevesebb vagy több folyadékot adjunk hozzá, hogy a fent már részletezett állagú tésztát kapjunk."

Konkordancia

Nem gabonajellegű, se nem takarmánynövény, hanem papíralapú széljegyzet és index-bővítmény a fog-alomtárakban. A belőle sütött kenyér, becenevén papundekli íztelen és száraz lesz. Nem hőálló, hanem éghető, és nagy széntartalma folytán kiváló energiatulajdonságokkal rendelkezik, hideg téli estéken ezért jó hőforrás. Hiánya értelemzavarok forrása lehet, bár megléte sem biztosítja, hogy mindent érteni fogunk.

Más-a-kenyér, a kenyér mása

Tegnap történt egy kis malőr: a jobb kezem négy ujját megégettem, ebből egyet full hólyagosra, a többi csak megpirult, mint a grillezett csibeláb... Nem láttam, hogy a kenyér kérdéses oldala és a csupasz kezem között odaékelődött a forró jénai. Tanulság: a természetileg bénák és szeretnivalóan Mr. Bean-szerűek (Beanák?) az orrukra ís húzzanak sütőkesztyűt, nem hogy mind a két fogásképes végtagjukra...! (Ez a története nagyjából a tegnapi joghurtos fehér kenyérnek. Ez olyan, mint a kefires, csak joghurttal kicserélve. Isteni volt amúgy. De máskor nem teszem tűzbe a kezem egy kenyérért sem, még jó, hogy van két kesztyűm. XD)

Ma délelőtt viszont megemésztődött az a kenyér, jó sorsa szerint, így ott álltam kenyértelenül, félkezű péknéként (a pékné is süt kenyeret vajon, ha a férje a pék? ha pedig a pékné a pék, a férjét minek hívják?). DNK persze észbe sem jutott, vagy valamikor hajnali kettőkor, lefekvés előtt, akkor meg ugye... Maradt az, hogy délután egykor, amikorra amúgy a DNK is simán meglett volna, felkerestem Gugli barátomat egy félórás kenyér receptjéért.

Találtam is! (Azért senkit ne csapjon be a titulus: a félórás kenyér sosem a teljes elkészülési időt jelenti. Félkezűen meg pláne nem!) Hála Istennek, ez nem élesztős kenyér, és mivel megkapta a "bevált" címkét, így élesztőmentes napokra kitűnő lesz, illetve tudom vinni olyan barátaimnak is "ajiba", akik nem ehetnek mikrogombás élelmiszert. ;)

"Másakenyér"

Hozzávalók:

• 28 dkg liszt (keverhető bármilyen fajta, én simalisztet használtam)
• 250 g joghurt (nekem csak 150 g volt, ezért adtam még hozzá 100 g 20%-os tejfölt)
• 1 tojás
• 1 csomag sütőpor
• 1 tk só
• fél tk cukor (én sikeresen beletettem 1,5 tk fruktózt - de nem rontotta el, sőt!!!)

Elkészítés:

1. Suta lévén (vagy inkább nemsuta, mert ugye teljes jobbkezes vagyok) a nedves és a száraz hozzávalókat külön-külön kevertem össze, aztán egybeöntöttem, és amíg bírtam kacskán keverni addig én, aztán utána kétkezes ezermester jóuram keverte homogén tésztává.
2. Célszerű eddigre előmelegíteni a sütőt 180 fokra (10/4. fokozat nálam), hogy a sütőpor minden bugyborékját a puffasztó cél szolgálatába állíthassuk. :)
3. A tésztát tegyük bevonatos sütőpapírral kibélelt formába, vagy a formát kenjük ki olajjal.
4. 35 percig süssük, a végére tűpróba-kész kenyér lesz.
5. Akár forrón is ehető... Főtt tojás mellé ettem vajasan... Kenyér kinézetű, kalácspuhaságú sós csoda... :)

Ezt a kenyeret a Másáknak ajánlom, vagyis drága tesókámnak, Marikának. :)

Fejlesztett kenyér

Jól bevált kenyér nálunk a sláger, és a hajszálas esti mese mindennap új részekkel - azóta már mindenféle hajszál megfordult, volt, aki szájba bújt, volt, aki ölbe hullt, és még szerelmes hajszálak is egymásba gabalyodtak... Osztálytalálkozóra összegyűlt hajszálak is, igaz, az nem mese, az csak a reggeli valóság...

Újabban kefirt használok az alapműhöz, fenséges az eredmény! Kétféleképp szoktam készíteni, épp milyen kedvem van (meg mennyi a liszt, haha):

Kefires kenyér

Hozzávalók 1,5 kilóshoz:

• 1 kg liszt
• 4,5 dl víz  (illetve amennyit felvesz)
• 2 dl kefir
• 5 dkg élesztő
• 1 ek ecet
• 3 ek olaj
• 3 tk só

Hozzávalók 75 dekáshoz:

• 50 dkg liszt
• 1,5 dl víz (illetve amennyit felvesz)
• 2 dl kefir
• 2,5 dkg élesztő
• 2 tk ecet
• 1 ek olaj
• 1,5 tk só

• a fűszereket ne vigyük túlzásba (nem nagyon illik hozzá a vegeta, és a köménnyel is csínján, de lehet kísérletezni, lehet, hogy bazsalikom, petrezselyem jó hozzá)

Elkészítés:

1. Ugyanúgy, mint a bevált fehér kenyérnél. Élesztőt már nem futtatom, elég csak belemorzsolni a száraz hozzávalók közé. 
2. Rugalmas tésztát dagasztunk, majd kétszeres méretre kelésig nyugodt helyre tesszük. Hasznos ennél is, ha az első kelesztés közepénél átforgatjuk. 
3. Ha jó, akkor veknit formázunk belőle (tiszta felületen - liszt sem kell alá, csak ha lágyabb a tészta - ököllel finoman, de határozottan kinyomkodjuk belőle a levegőt, és a lapos tésztát kétrét behajtjuk, lenyomkodva. A tetejét újra kétrét összehajtjuk, és mintha borítékot hajtanánk, a keletkezett "csücsköt" lehajtjuk, lenyomkodva a tésztát. Így haladunk lefelé, magunk felé, amíg egy kis hengert nem kapunk). A két szélét eldolgozzuk, és a kész veknit sütőpapírra tesszük, hogy megint kétszeresére nőjön.
4. A tésztát bemetsszük, és a sütőpapírral együtt betesszük a jénaiba, majd félre rakjuk, hogy a vágatok szépen szétnyíljanak.
5. Előmelegítjük a sütőt 220 fokra (10/6 nekem). Vizet fújunk be. A sütőedényt nem kell előmelegíteni, ha jénai, és akkor a rácsot is csak a sütés előtt közvetlen tegyük be, az edénnyel együtt, akkor az nem reped el. Pont jó, hogy benne nőhet a kenyér.
6. A hőfokot levesszük egy egységgel - 200 fokra -, mikor betesszük a sütnivalót, amelyet vízzel fújunk le.
7. Egy óra alatt kész, szép barnára sül. A sülés befejezése előtt 5 perccel kinyithatjuk a sütő ajtaját résnyire, hogy elillanjon a gőz, ami a sütés második felében már a kenyérhéj puhítására szolgál.
8. Hagyjuk rácson kihűlni. Ha marad belőle - ami nálunk csak a kilóssal szokott lenni -, sokáig puha marad.

A kefir tejföllel és joghurttal is helyettesíthető.

Egészségünkre!

Reggeli több napra

Alexa Christi ínycsiklandozó "pózoltassunk krémet kenyérrel" :P receptes cikke felajzotta az én kíváncsiságomat is a téma iránt. Miért mindig egyféle feltét legyen, amikor annyiféle pástétomot, kencét elő lehet állítani? 

Elővettem hát a legkedvesebb patém, a tojáskrém családi receptjét, ahogy az a töltött kiflinél volt anno. (Aki utál visszakeresni: 3-4 tojást sós-ecetes vízben felteszünk főni, keményre; 10-15 dkg vajat habosra keverünk sóval és borssal, vagy sóval és más fűszerekkel - mert a borsot én utálom -; 1 kis fej lilahagymát, vagy egy fél fej vöröshagymát apróra vágunk, a főtt tojásokat felszeleteljük és szintén apróra törjük, majd hozzákeverjük ezeket a habos vajhoz. Pár órára - vagy egy éjszakára - hűtőbe tesszük, hogy összeérjenek az ízek. Fogyasztás előtt negyedórával kivesszük, hogy a vaj felolvadjon.)

Az értékekben lévő ingadozás most nem volt véletlen: fukar voltam megbontani két vajat, így a hagymás-tojásos masszát 10 dkg vajból, és 3 tojásból állítottam elő, lazításra némi 3,5%-os tejet csöppentettem. A maradék 1 tojással más tervem volt - tekintve, hogy a gyerekeim ki nem állhatják a hagymát, így nekik egy másik tojáskrémet készítettem: 1 kis pohár tejfölt sóztam, belekevertem a tört főtt tojást és reszelt sajtot adtam hozzá (edami volt, kb. 5 dkg).

Mit is lehet mondani? Hogy a felnőttek a legnagyobb gyerekek - a férjem nemrégen kunyerált ki egy szelet próbakóstolást, álltunk a hűtő előtt, mondtam neki, mikor nem találta el az első, alufóliába bugyolált edényt (tökfőzelék), hogy még egyet próbálkozhat, vagy nem kóstolunk - titkon remélve, csak eláll ez reggelig. A második blikkre már eltalálta az alufóliás edényt (mert kellett nekem rátenni a maradék fél hagymát, nehogy összekeverjem a másikkal, ami a gyerekeké)... Megbontottuk, megkóstoltuk. Már lehűlt, de ez reggel lesz az igazi - azért egy-egy szelet kefires kenyérrel letoltuk. :)

Előző este kitettem a kefirt, hogy valamiféle kenyeret csinálok belőle, és így is lett. 1 kg liszthez számoltam a kis pohár kefirt, és duplán vettem a Limara-féle bevált fehér kenyér alkotóelemeit - bár a vizet 5 dl-re saccoltam, sok lett, lehet, 4 dl is elég, mert a kefir elég zsíros volt. Liszttel szorítottam a tésztát, amennyire hagyta, majd eltettem pihenni. Formázáskor ketté vettem, mert Max ötletére alapozva zsömléket akartam csinálni. De akkorra már elszállt a gurítókedvem, így négybe vettem a második gombit, és bagetteket sodortam belőle. Így lett egy kis vekni és négy bagett, amelyek kalandos férőhelyszűke miatt a rácson sültek, így az aljuk jópofa mintázatot kaptak. Még aznap este megbontottam az egyik "bagit", másnap pedig az uram szegte meg a kenyeret.

Vacsorára tökfőzelék mellé ettünk sajtos-vajasan a bagettekből... Még maradt egy negyed kenyér és egy hosszú bagett. Ezek azok a jószágok, akik másodnaposan a tojáskrémekkel fognak randevúzni, és múlttá válni. Már alig várom!

Első kísérlet

Már egy ideje izgatta a fantáziámat a dagasztás nélküli kenyér krumplis változata is. Mivel sehol nem találtam arra utaló referenciát, eleve, hogy bárki kipróbálta volna, ezért vettem magamnak a bátorságot, hogy nekiálljak kísérletezni. Mert kísérletezni jó. Pláne, ha az embernek nem sok veszíteni valója van. (Hogy miért, ez már egy másik blogra tartozna, ha megírnám...)

Annak rendje és módja szerint kitettem szobahőre melegedni a 20 dkg-nyi kétnapos, főtt, szikkadt krumplit, amit a férjem tett félre nekem. Mellette egy tálban összeöntöttem 80 dkg finomlisztet 20 dkg rétesliszttel, 25 g sóval, egy nagy csipet őrült köménnyel (igen, tetszik ez a szójáték még mindig :)), összekevertem, majd reszelőn belemorzsoltam a főtt krumplit, és ha már reszeltem, azon keresztül beledolgoztam a csomagnyi friss élesztőt is. Összekutyultam ezeket is, amennyire csak lehetett, és kimértem mellé tálban először 6 dl vizet, elvégre ki tudja, a krumpli mennyit vesz fel? Először meg sem látszott, hogy felvenné, sok liszt maradt szabadon alatta. 7 dl - kicsit lazít, de nem sok változás. A lisztet alul hidegen hagyta a plusz folyadék. Legyen nekem 8 - még mindig nem elég! Pedig fifikás ez a krumpli, szépen megszívja magát, aztán meg orvul kiengedi. De ennyi folyadékkal összedolgozni sem lehet! A végső elhatározás a 9 dl lett, ezt már felvette a liszt, kicsit talán sok is volt első kavarásra, de legalább már homogén massza lett az anyag. Letakartam és betettem pihenni a spájzba, tervezetten 12 órára.

Pár óra múlva nem álltam meg, hogy ne nézzek rá, és majdnem kifutott a tálból. Mindeközben még nem volt elég érett, a tészta visszanyomta magát, amikor beledugtam az ujjam. Kivettem a spájzból, és levegősebb helyre tettem, ne nőjön olyan gyorsan, de mégis legyen ideje kelni.

Reggel ébresztett az agyam és az ágyam, hogy irány sütni. Ráhúztam 1 órát a reggel nyolcra, az őszi szünet jóvoltából mindenki tovább aludt... A tészta szépen elterült a tálban, szinte csurig, készen állt a sütésre. Benyomtam, úgy maradt, talán kicsit túl is kelt - nem megy ez a reggeli kelés, a tészta jobban csinálja, mint én :D -, de még nem volt vészes. Egy nagy főzőlapáttal felhajtogattam a szélét a tálban, és félretettem pihenni. 

Hirtelen nem tudtam, hogy ekkora tésztát miben fogok sütni, mert leesett, miért nem csináltam eddig 1 kg lisztből DNK-t! Nincs fedeles sütőkém hozzá. :D Kivettem egy tepsit, és azt mondtam, hej, 'Zenberg, most akkor alávágunk a szokásosnak, és nyíltan sütjük meg a kenyeret. Bekapcsoltam a sütőt, 240 fokra szokásosan, betettem a tepsit, befújtam a vizet, és vártam. Mikor bemelegedett, beleügyeskedtem a kihúzott tepsibe az erősen kelt és lágy tésztát, bevágtam a tetejét, lefújtam vízzel őt is, és betoltam a cereáliák poklába.

Egy órával később egy barna, marsi felszínű, illatos csoda várt engem. A vágások nem látszottak, de olyan sebtiben történtek egyébként is, hogy nem voltak valami mélyek és határozottak. De nem akartam, hogy kihűljön a tepsi és megfázzon a tészta.

Az eredmény egy kissé lapos, nedves bélzetű - mi szeretjük -, sárga-barna békebeli kenyér! A fehér kenyérhez jobban hasonlít, mint a sima DNK-hoz, bár a héja legalább annyira ropogós.

Fenséges!!! Megéri tovább kísérletezni vele!

Krumplis DNK kenyér

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 25 g só
• kb. 8 dl víz (vagy tejsavó)
• 20-25 dkg főtt krumpli
• 5 dkg friss élesztő (vagy 1 tasak porélesztő)
• őrült kömény

Elkészítés:

mint a hagyományos 12 órás DNK-nál, de a krumplit érdemes szikkasztani és lereszelve tenni a száraz hozzávalókhoz.

Mesék a fehér kenyér fölött

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy huncut, hosszú hajszál, aki egy nagy hajkoronában lakott. Nagyon engedetlen, kíváncsi természet volt, és mindenáron világot akart látni. Mondták neki a többiek, ne menjél, nincs még itt a te időd; ő azonban egy óvatlan pillanatban leszakította magát, és hullani kezdett lefelé. Ahogy hullott, hullott, egyszer csak valami puhára érkezett. Nagyon tetszett neki, ha a világ ilyen szép puha, akkor semmi baj nem érheti. Békéje lett, mint a testvérei között. Ahogy nyugalmat is talált, a nagy utazástól elálmosodva menten el is aludt. Azt álmodta, hogy az ágya nőni kezdett, majd forogni, végül pedig pokoli meleg lett benne. Mikor felébredt, érezte, hogy nem tud szabadulni - az ágya benőtte őt, és ő így nem láthat világot! Hej, sírva fakadt a kicsi hajszál, hogy mibe keverte magát? Egyszer csak megfogták az ágyát, és egy vékony gyerekhangot hallott:

- Anya! Egy hajszál van a kenyérhéjban!

Az anyukája kivette a rakoncátlan hajacskát a kenyérhéjból, és kidobta a szemetesbe.

A hajszál nagyon megörült, mégis világot lát, mennyi szín és mennyi forma, és szagok tárháza! Nagyon hálás volt, amiért megszabadították a kezdetben jónak hitt börtönből, és megtanulta, hogy jobb lett volna hallgatnia a testvéreire - mindenki akkor repüljön ki, ha eljött az ideje, és nem biztos, hogy az első állomás biztonságos otthon. Itt a vége, fuss el véle!

De előtte még kapsz egy szelet kiváltképp bevált fehér kenyeret Limara receptúrája alapján. :)

"Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma..."

Hozzávalók:

• 2,7 dl folyadék (legjobb a 2 dl víz és 0,7 dl 2,8%-os tej párosítás)
• 50 dkg liszt (legjobb 1/3-2/3 arányban a rétesliszt és finomliszt duó)
• 20 dkg öregtészta (nem alapvető, de jó, ha van, mert légiesebb bélzetű lesz a kenyér, és finom ízt kap)
• 2 csapott tk só (1 csapott tk só és 1 púpos tk Vegeta finom alaphangot is megad)
• 1 tk cukor 
• 2 ek olaj
• 1 dkg élesztő (ha nincs "öreg", akkor 2,5 dkg élesztő)
• 1 ek 10%-os ecet (aszkorbinsav kiváltására, elhagyható amúgy, én csak a finomliszt lazítására használom)
• 2 ek burgonyapehely (nekem ilyenem most nincs, ezzel hosszabb ideig eláll a kenyér, ami nálunk esélytelen, tehát... :))
• fűszerek (nálam a kömény őrület és egy csipet édesnemes paprika)

Elkészítés:

1. Az élesztőt a cukros tejben felfuttatom.
2. A lisztet beszitálom a tálba, így könnyebb lesz a tészta. Aztán elkeverem a sóval, fűszerekkel, hozzáöntöm az olajat, a felfutott élesztőt és legkésőbb a folyadék többi részét. (Lisztje válogatja, felvesz-e még többet, meg ha nincs tej, akkor előfordulhat, hogy 2,7 dl helyett 3 dl vízre lesz szükség.)
3. Összekeverem a hozzávalókat, és 10-15 perc alatt kidagasztom a tésztát rugalmasra, amiben már van egy kis "ellenállás".
4. Letakarom, és nyugodt helyen hagyom kelni a duplájára, de 20 perc múlva megyek, és átforgatom a táljában. (Kikapcsolt mikrosütőben ez kb. 40-45 perc.)
5. Enyhén lisztezett felületen átgyúrom, kinyomkodom belőle a levegőt, majd megformázom vekninek, ahogy Limaránál láttam.
6. Sütőpapírra teszem, amit később a sütéshez is használok - Spar papír bevált -, és visszateszem a mikróba pihenni, míg megint duplájára kel, ez ekkor már 20 percre rövidül (vagy fele annyi ideig tart, mint az első kelesztés).
7. Előveszem, és bevágom a tetejét három helyen egy éles késsel, félreteszem 10-15 percre, amíg szépen szétnyílnak a vágások.
8. Ezalatt előmelegítem a sütőt (nálam 6-os fokozat, ami 220 fok körül van), beteszek egy kerámiatálat együtt melegedni, befújok a sütőtérbe, hogy gőzös legyen.
9. Mikor bemelegedett, kiveszem a kerámiatálat, beledobom a sütőpapírra a veknit, lefújom vízzel, és betolom sülni.
10. 20 perc után mérséklem egy "etappal" a sülést, visszaveszem 5-ösre, ami kb. 200 fok.
11. Egy óra alatt kopogósra sül.

Kenyér esős napokra

Krumplis kenyér

(előző napok szelleme)

Az emberlánya (vagy emberanyja) azt gondolja, valamiféle gólem krumplit főzni a kenyérhez, amikor paprikásnak is megcsinálhatja, és akkor tunkol, meg különben is, az még pluszmunka - pedig nem több, ha öregtésztája is van, hiszen annak amúgy is észhez kell térnie a hűtőből kivéve a konyhapulton -, meg különben is, akkor már tiszta nagyanyámleszek, és gólem és etvasz és mumus és vucli és ajjajjajj.

Pedig nem.

Merthogy létezik az az okos megoldás, hogy amúgy is főzöl krumplit, akkor már főzzél n+2 darabot, és akkor azt a kettőt a kenyérbe teszed bele.

A kenyér világnapjára készült székely pityókás kenyér előfutárját egy szintén székely(udvarhelyi), de élesztős krumplis kenyérrel indítottam. Kíváncsi voltam, mi lesz belőle, és később már azért voltam kíváncsi, miért olyan ismerős az íze? :)

A gyerekem reggel fölsikoltott: Anya! Ez olyan puha, mint a cica szőre! Ilyen cicaszőrkenyeret kérek még! - Nem kérdés, lesz még repeta. A "cicaszőrkenyér" cirka tíz perc alatt felfalódott. De hát az a dolga. Ennél nagyobb kritika sose érje a ház kenyerét. :)

Hozzávalók:

• 30 dkg finomliszt (BL55)
• 20 dkg rétesliszt (BFF55)
• 1 nagyobb krumpli (kb. 10 dkg)
• 1 tk só
• 2,5 dkg élesztő
• 1 ek cukor
• 2 dl víz
• marék lenmag (én elhagytam, nincs itthon ilyesmi, szerintem Áron bácsiék sem tartanak ekkora ínségben)

Elkészítés:

1. A krumpli igazából már két napja megfőzött és összetört massza volt, a hűtőben várt a sorsára.
2. Mire kivettem, már elég száraz volt, de ettől függetlenül a nedvesek közé számítják, mert lágyítja a tésztát.
3. Az élesztőt cukros vízben felfuttatom, és összekeverem a sós liszttel, ha kell - és kell -, öntök még hozzá vizet.
4. A tésztát nem ragadós formára keverem, amíg el nem válik a kezemtől és a táltól, majd ekkor lisztezett munkafelületen dagasztom-gyúrom még negyedóráig.
5. Letakarva, nyugodt helyen hagyom duplájára kelni. (Nekem ez félóra volt, de lehet háromnegyed óra is.)
6. Finoman átgyúrom, majd lisztes sütőpapírral kibélelt formába, vagy egyszerűen veknivé formázva lisztes sütőpapíros tepsibe teszem. Akár most is meg lehet jelölni késsel három helyen, átlósan, de negyed óra múlva is meg lehet metszeni, amikor - vízzel is lekenve - betoljuk a már előmelegített sütőbe.
7. A sütő aljába vizet teszek, gőzölés minden szinten, a gáz-állás 200 fok (5. fokozat a 10-ből).
8. Nekem háromnegyed óra volt most, de addig sütöm, amíg ropogós piros nem lesz, és nem kopog, ahogy a nagykönyvben meg van írva. (Vagy amíg be nem szorul a sütőbe, úgy megnő, mint nekem... De én győztem, sérülés nélkül kijött!)

Kefires kenyér

(eljövendő napok szelleme)

Elődjéhez hasonlóan, csak kicsit lassabban tűnt el ez a példány. (Úgy tűnik, vége a DNK-s időknek, család elkapatva, innentől kezdve a dagasztott kelt tésztáké a szabadjelzés.) Estére, mikor már kongott a bél a kenyérhiánytól - nem is csoda, amilyen gyorsan felfalták az előzőt -, kellett, hogy jöjjön még egy adag "cicaszőr", de akkor azt gondoltam, nem fogok én most krumplit főzni, lásd fent, az mégis csak madárlátta krumpli volt, legyen ebben kefir, mert az öregtészta is aznap este készült, így hagyományos kenyértésztát sütöttem, de kefirrel.

Hozzávalók:

• 50 dkg finomliszt
• 2 dl kefir
• 1,5 dl víz (vagy amennyit felvesz a tészta)
• 1 tk só
• 2 dkg élesztő
• 1 tk cukor

Elkészítés:

1. A kefirt a cukorral és az élesztővel futóversenyre íratom be. 
2. A száraz hozzávalókat összekeverem, és utána hozzáöntöm a felfutott élesztőt (kefir miatt első helyes, dobogós, szuper).
3. Amikor elválik a kezemtől és a táltól, megdagasztom 15 perc alatt, hogy egy rugalmas, hólyagos tésztát kapjak.
4. Lefedve, nyugodt helyen duplájára kelesztem, kefir segíthet hamarabb elérni ezt a méretet.
5. Egyesek félidőben villával szurkálják a szerencsétlen gombócot, én nem bántalmaztam így, de átforgatni a kelesztés felénél érdemes. 
6. Átgyúrom óvatosan a masszát, veknit formázok belőle, három helyen bevágom a tetején, és félreteszem, amíg...
7. ...Begyújtom a sütőt 200 fokra. A vágások szépen szétnyílnak a bemelegedés végére, vízzel lekenem a veknit, és betolom a sütőbe. Alulra is mehet gőzölésnek tepsibe víz.
8. Háromnegyed óra alatt megsül, ropogós-kopogós kenyérke lesz belőle.

A kenyér, a világ és a Nap

Egyszer volt, régenstelen srégen, hogy valaki véletlenül feltalálta a kenyeret. Az úgy volt, hogy szedett egy vékára való búzát, ami a tanyáján nőtt, megőrölte és vízbe tette, hogy később megfőzhesse. Annak rendje és módja szerint megfeledkezett a masszáról, mivel közben jött a szomszéd, hogy megint lopják a rókák a háziszárnyast, és menni kellett kővel dobálózni és nyilazni, aztán ezzel el is ment a nap. Meg a róka is. A masszára két hét múlva lelt rá, amikor már nem tudta elképzelni, mi lehet az az erjedt szag a kamrában? Ijedtében kivette a nyúlós, nagyra nőtt matériát a cserépből, kiűzte belőle az ördögöt azzal, hogy adott még hozzá lisztet, és azon morfondírozott, hogy ebből most vagy bor lesz, vagy valami más. Nem jött a szomszéd a baromfiságaival, így gyorsan kisütötte a halmot a kemencében, és az eredmény egy magasra nőtt, belül lyukacsos könnyed valami lett... Megpróbálta ezek után rekonstruálni az elrontást, és azóta rajtunk maradt világszerte a "romlott lisztlángos lepény" receptje... Az istenek eledele, a Nap ajándéka, és számos divinikus titlulst szerzett már magának ez a földi élet-csoda.

Házi krumpliskenyér

Ma van a kenyér világnapja, mert október 16. van, és ezt a napot szemelték ki a kenyér megünneplésére. Azért mi minden nap ünnepelhetünk, amikor sütünk egyet-egyet. A FB-os kenyérsütést kedvelő csoport Limara ötletére és buzdítására alapozva elhatározta, hogy a mai napon két adag kenyeret süt: egyet magának, és egyet valaki másnak. Bárkinek. 

Mindenki kiválaszt magának egy kenyeret: 

lehet egy jól bevált, vagy egy új recept, 

vagy lehet emblematikus, esetleg kreatívan díszített... 

Lehet vekni, lehet bagett,

lehet kifli, zsömle lehet, 

lehet lapos, lehet töltött, 

vagy lyukacsos, vagy tömörödött... 

Lehet édes, sós, vagy bármi, 

ami kelt tésztából kel ki. :D

Én a székely pityókás kenyeret választottam. Eleve kihívás, mert se kovászom, se kemencém, de még szakajtós kosaram sincsen. Van viszont öregtésztám, jó gázlerem és kosarat pótlólag, üresen tengődő mikrosütőbelsőm... A kérdés már csak az, hogy ha ennyire nem autentikusan akarunk autentikusak lenni, akkor ne ússzuk meg az izzadtságban úszást? (Megúszni az úszást? Nooooormáááális?!) Elvégre pestiek vagyunk, akiket elkerül a vidéki nehéz élet, és az esőben is tudunk táncolni a kinyitatlan ernyőinkkel, lámpavasak körül, és a komornyikjaink megtörlik a vajas szánkat is oldalt... (Jó, viccet félretéve, lusták legyünk vagy szakadók? Ez a kérdés, válasszatok! Mindkettőre van receptem... Ki mit szereti, azt készíti.)

Szorgos asszonynak jöjjön meg a kedve... avagy

Pityókás kenyér székely leszármazottaknak

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 1 nagy csipet (7 dkg) kovász/öregtészta (előző nap kell elkészíteni) + 1,5 tk por- vagy 2 dkg friss élesztő
  vagy kovász híján 1 kocka (5 dkg) friss élesztő
  vagy kovász és friss élesztő híján 1 tasak porélesztő (lehetőleg 11 g-os legyen)
• 1 dkg só
• 2 nagyobb krumpli
• víz vagy tejsavó (amennyit felvesz egy nem túl lágy, de nem is kemény tészta)

Elkészítés:

1. A kovászt elkeverem 2 dl vízzel, és hozzáteszek annyi lisztet, hogy jó galuskaszerű tésztát kapjak. Liszttel megszórom, meleg és szélmentes helyen, letakarva megkelesztem.
2. A krumplit héjában megfőzöm, majd pucolás után összetöröm. Az élesztőt 1 dl langyos vízzel felfuttatom. (A porélesztőt természetesen nem kell.)
3. A lisztben elkavarom a sót, és ehhez a keverékhez hozzáteszem a megkelt kovászt, a felfutott friss élesztőt (vagy a sima porélesztőt), legvégül a tört krumplit. Lassan kezdem kézzel összegyúrni, és folyamatosan annyi langyos vizet vagy tejsavót öntök hozzá, amivel nem lágy, de nem is kemény tésztát kapok.
4. Nagyon jól kidagasztom, amíg a tészta hólyagosodni kezd és nem ragad a kézhez. Minél jobban kidagasztjuk, annál finomabb a kenyér. Lehet izzadni... :)
5. Tetejét megszórom lisztel és letakarva megkelesztem.
6. Begyújtom a sütőt maximumra, vagy 250 fokra (ez a 10-fokozatos gázsütőmön 7-es fokozat), beteszek egy tepsit. Alá egy másikkal 2-3 dl vizet a sütőtérbe, hogy jó gőzös legyen (megyagőzös, megyagőzös...), mire beér a kenyér.
7. A tésztát lisztes felületen felhajtom, lekenem langyos vízzel, éles késsel három helyen bevágom és aztán mehet a forró sütőbe.
8. Sülhet egy órát is, amíg aranybarna nem lesz. Ha megégne a felülete, vegyük vissza a sütés vége felé a lángot, és kivételkor verjük meg a kenyeret késsel, amiért kis tüzes volt :P - meg hogy a kozmás részt eltávolítsuk róla. Rusztikus formájú az eredmény, reszelővel idomítható. Igazi kenyér lesz belőle...

Margit2-nek vagyok hálás a recept alapjáért, természetesen az övé tényleg székely és kemencés - én a magam formájára alakítgattam...

Lusta asszonyt kapja el a medve... avagy

Pityókás DNK

Hozzávalók:

• 1 kg liszt (BL80 kenyérliszt, vagy ennek hiányában 33 dkg BFF55 rétesliszt + 67 dkg BL55 finomliszt)
• 1 marék (20 dkg) kovász/öregtészta (előző nap kell elkészíteni) + 1 csapott tk por- vagy 1 dkg friss élesztő
  vagy kovász híján 1 kocka (5 dkg) friss élesztő
  vagy kovász és friss élesztő híján 1 tasak porélesztő (lehetőleg 11 g-os legyen)
• 1 csapott ek só (25 g)
• 3-4 szem (kb. 25 dkg) főtt krumpli
• 4-6 dl víz vagy tejsavó (amennyit a liszt fölvesz)

Elkészítés:

1. Én a száraz és a nedves hozzávalókat mindig elkeverem egymással, mielőtt összegyúrnám a masszát - a friss élesztőt is egy kis folyadékban elkeverem (ezt levonom az összfolyadékból), de nem futtatom fel. A porélesztő mehet a száraz hozzávalók közé, elkülönítve a sótól.
2. Külön adom hozzá a pityókát (krumpli, burgonya, kolompér, kumpi, batáta, földialma stb.).
3. A nedveset a szárazhoz öntöm, amennyit felvesz a keverék. Inkább keveset, és adagolva, mint többet. A krumpli lágyít, és folyadéknak számít!
4. Addig keverem, amíg egynemű ragacs nem lesz a tészta. 
5. Kb. 12 órára, míg megkel, lefedve, nyugodt helyre teszem. (Mikró belseje tökéletes, mivel mi azt havonta egyszer, ha használjuk...) Érdemes ezt este megcsinálni, és akkor reggel a jónép finom kenyérillatra ébredhet.
6. Kiveszem a kenyértésztát, erősen lisztezett felületen meghajtogatom, hajtással fölfelé. (Hajtást kicsit lehet szépre igazítani. Ez 'tétikai szempont csak...)
7. Begyújtom a sütőt maximumra, vagy 250 fokra (ez a 10-fokozatos gázsütőmön 7-es fokozat), beteszek egy tűzálló, fedeles edényt, legyen ez az öntöttvas kacsasütő. Befújok vizet a sütőtérbe, mert más már nem fér be oda. :) Meg hogy jó gőzös legyen (megyagőzös, megyagőzös...), mire beleér a kenyér.
8. A formázástól számított 20 perc múlva az elpihent tésztát a forró sütőből kihúzott edénybe ejtem hajtással fölfelé, óvatosan. Ha nincs hajtásom, akkor bevagdosom éles késsel, egy-kettő-három, fedőt rá, betolom. Befújok vizet.
9. Fedővel 30 percig, fedő nélkül szintén 30 percig sül, a fedő levételét követően 6-os fokozatra lehet visszavenni a lángot.
10. Kivétel után - kivétel nélkül :) minden esetben - valószínűleg el kell náspángolni a kenyeret késsel, hogy tudja, mi a dolga :P - meg hogy az égett részt eltávolítsuk róla. Lehet reszelővel is csinálni. Rusztikus, igazi kenyér lesz belőle, és még a csuklónk is egyben marad!

Visszatérve a kenyér feléledésére: mi lett volna velünk, ha nem létezne az emberi tökéletlenség? Mert a kenyeret csak jól lehet elrontani! Mindig van egy sztori... Lásd a panettone példáját...

"Ki...ott jó a fánk"

Végigsöpör az éppen aktuális mém évekkel ezelőtt a szociális csatornákon, hogyaszongya "Tökéletes marketing": figura, kezében rengeteg szalagos fánkkal egyensúlyoz, a pólóján pedig - elnézést a vulgarizmusért, de ezt kihagyva a vicc lényege veszne el - "Kib@szott jó a fánk!!!" felirat díszeleg. Tényleg jó marketing, mert kimondatlanul is megkóstolná az ember, elvégre... hátha igaza van. :D

Nem tudjuk meg. Ellenben mi szalagos fánkot sütöttünk előző este, a levegőkenyérnek keresztelt gyökérkenyér mellé - közös volt a mű, abszolúte családi kiszerelésben: férjem vezényelte és csinálta, gyerekek szaggatták-töltötték, én meg így vagy úgy segítettem itt vagy ott. (Ezt megaszontam. Mindegy. Jó móka volt!)

A párom is, én is még a dinoszauruszok korában gyártottunk először és utoljára szalagos fánkot. Hogy miért? Egyrészt nálunk anyukám csinálta, én meg később már nem, csak egyszer, amikor is kiharcoltuk, hogy a technika órán igenis legyen főzőcske legalább egyszer, és akkor süssünk fánkot - a pároméknál pedig csak egyszer sikerült szalagosra - szűz kéz szerencséje, hogy rögtön a legelső alkalommal, aztán soha többet.

A páromat körbecsodálták, ha lett volna valami gasztroműsor akkortájt, még tán be is küldték volna, olyan eszményi lett a végeredmény - nálunk pedig a vásott Laci gyerek krétaport reszelt az orosztanárnak ajándékba félretett példányra. A másik összekötő elem, hogy mindketten 13 évesek voltunk, csak tíz év csúszással.

Az orosztanár azóta angoltanárrá képezte magát, a szalagos fánk tributálásának pedig most jött el az ideje, mikor a férjem rácsodálkozott a Nemsós oldalon - mit csináljunk, oda is járunk, mert jó kis receptek vannak ott, amelyekből ki lehet indulni -, hogy ez tényleg szalagos lesz!

Nem gond, hogy nincs farsang, ebben az országban éjjel-nappal cirkusz van... Ha a népnek nincs kenyere, egyen kalácsot, mondta Marie-Antoinette, és ha nincs kalácsa, egyen farsangi fánkot, mondom én.

Persze nem. De ne menjünk bele. Inkább tegyük össze a kezünket, hogy ilyen fánkot ehetünk, meg a hozzávalókat:

• 1 kg liszt
• kb. 6 dl tej
• 5 dkg élesztő
• 3 tojássárgája + felvert habja
• 1 tk só
• 2 ek cukor
• 2 cs vaníliás cukor
• (urizáló dolgok kihagyva, minek :))
• 3 ek napraforgó olaj
• napraforgó olaj a sütéshez

Elkészítés:

1. Valamennyi langyos, cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt, és a maradék tejbe belekeverjük az olajat. A többi hozzávalóval együtt a tejet több részletben adagolva tésztát dagasztunk. A tej mennyisége a liszt minőségétől függően változhat, lehet, hogy több tejet vesz fel. A tojások fehérjéit habnak felverve dagasszuk a tésztába. Ne dagasszuk túl lágyra, mert szaggatáskor ragadni fog. A jól kidolgozott tésztát langyos helyen kelesszük duplájára. (Az én mikrómban fél óra is elég volt.)
2. Ha megkelt, borítsuk lisztezett deszkára, gyúrjuk át egy kicsit, és kb. 2-2,5 cm vastagságúra sodorjuk ki. Fánkszaggatóval szúrjuk ki, majd tegyük lisztezett abroszra a korongokat. Még hagyjuk kelni 15 percig. A szaggatáskor megmaradt darabkákat gyúrjuk össze, és ezt is szaggassuk ki.
3. A fánkokat bő olajban süssük meg. Egy 24-25 centi átmérőjű serpenyőbe ne tegyünk 4 darabnál többet egyszerre, hogy maradjon helyük növekedni. (Nálunk 2 sült egyszerre.) Az abroszról úgy tegyük a fánkokat az olajba, hogy az alsó felük kerüljön felülre, közepüket pedig egy kicsit nyomjuk be a mutatóujjunkkal. Sütéskor tegyünk fedőt a serpenyőre (lábasra), de ha egyik fele megsült, és átfordítottuk, a másik oldal sütésekor nem kell lefedni. A megsült fánkokat tegyük papírtörölközőre, hogy a felesleges olajat beszívja.
4. Tálaláskor szórjuk meg porcukorral, és kínáljunk mellé lekvárt. Vagy inkább injektáljunk beléjük csokipudingot! :)
5. Készítsük el a tasakon lévő előírás szerint a pudingot, készenlétbe helyezzünk a közelünkbe 1-1.5 dl vizet, ha esetleg lágyítást kíván a matéria.
6. Vegyünk egy tiszta, nem használt fecskendőt, töltsük meg a csokipudinggal, és a már kézzel fogható - és kézzelfogható - meleg fánkokba szúrva nyomjuk bele az édes masszát.
7. Faljuk fel az egészet, úgy, ahogy van...

Nyami!

Jut is, marad is - édes is, sós is 

Persze nálunk félretevés van, kóstolóba... Azt mondják, ez nem szárad ki a tojásfehérje miatt... Majd meglátjuk...

Gyökér ez a kenyér...

Ez rendszeres poén tárgya nálunk, amikor előkerül a svájci gyökérkenyér sütésének relevanciája (azt a szép magyar mondat mindenedet). Nem is mertem először vízzel lekenni, mert mi van, ha úgy beszélget, hogy csúnyákat mond? Nekem nagyon tetszik, hogy egyrészt ilyen vicces neve van, másrészt a formája is az, harmadrészt DNK-tésztából van (csak szorosabb, azaz formázható), negyedrészt meg egy kulináris élvezet, mely egy másik kultúrába elvezet...

Lö pain paillasse premier dü lá Swiiiiiiiiz kanton

(A cím nem normális. Tudom. Nem kell érteni. Csak süssél. Nyugi. Nem szedek semmit. Ez genetikus. Csak süssél.)

Az első gyökérkenyeret Szemiramisz ötlete alapján sütöttem meg. Cseles ez a tészta, mert ellentétben a többi DNK-val, ha ezt felezed, a kelesztési időt is felezned kell. Na, én ezt nem tudtam. ...Nyugi, ez is genetikus. A kenyér meg svájci, tehát (kakukkos) vekker van benne. (De Milka csoki nincs. Bár nem lenne rossz párosítás...)

Az első változat

Mézzel isteni

Hozzávalók:

• 1 kg kenyérliszt (BL-80) vagy 1/3 rétesliszt + 2/3 finomliszt
• 8 dl langyos víz
• 3,5 dkg friss élesztő (vagy 1 dkg szárított)
• 2,5 dkg só
• 1 tk cukor
• ízlés szerint vegeta (mínusz annyi só, amennyi vegetát teszünk a tésztába) vagy őrült kömény

Elkészítés:

1. A száraz hozzávalókat elkeverem egymással. (A porélesztőt is, ha arról van szó.) A nedves hozzávalókat szintén összekeverem egymással. (A friss élesztőhöz elkülönítek 2 dl folyadékot, de csak azért, hogy emulgeáljon.)
2. Fakanállal egybegyúrom a kétfajta mixtúrát, a lényeg, hogy felvegye a lisztet a nedvesség.
3. Letakarom és nyugodt helyre teszem pihenni 12 órát. (Felezett mennyiségeknél az időt is felezni kell!)
4. Kiborítom a tésztát erősen lisztezett felületre, és 4 részre osztom. (Feles mennyiségnél 2 részre.)
5. Mindegyik gombit kézzel kinyújtom és felcsavarom bagettformára, majd megtekerem 3-4-szer, mint a törülközőt - így lesz meg a gyökérkenyér jellegzetes formája, és nem lapul szét.
6. Előmelegítem a sütőt (gáz, 6-os fokozat, 225 fok), tepsit teszek be, vízzel fújok be a gőz kedvéért. Addig pihen a tészta.
7. Lefújom vagy -kenem a "csavarékokat" a tepsiben, betolom, és kb. 30 percig sütöm. (Kongáspróba!)

Az eredmény egy lyukacsos, puha, bagettméretű kenyér. Harmadnap is puha... C'est fantastique!

Lá pain paillasse dőziem dö lö Swiiiiiiiiiiiiz kanton

(Valamelyik névelő és lö zsánr az igazi. Már nem tudom, melyik. A kenyér nőnemű vagy hímnemű? ...Igaz is, nem mindegy?)

Mindig izgatott emellett más gyökérkenyér-recept is, ami nem kovászos, mert az egyelőre még gólem. A Nemsós oldalon találtam rá a másik receptre, ami - meglepetésemre! - teljesen más, forradalmi kenyérkét eredményezett. Dimenzióváltás!

Vajasan-sósan gyors éhűző

Hozzávalók:

• 35 dkg finomliszt (BL55)
• 15 dkg rétesliszt (BFF55)
• 4 dl langyos víz
• 2 dkg friss élesztő
• 1 ek olaj
• 2 tk só
• 1 tk cukor

Elkészítés:

1. Ugyanúgy járunk el, mint a másik kenyérnél, de mivel ez fél adag, és valamennyire több benne a folyadék, csak 5 órát kell keleszteni. Akkor jó, ha ujjunkat a tésztába mélyesztve se nem esik össze a tészta fala, se nem is "rúg vissza". Vagyis úgy marad.

Az eredmény egy óriási lyukacsos, puha, bagettméretű és levegő-könnyűségű kenyér! Igaz, másnapra már megszíjasodik... De kit érdekel? C'est divine tout! C'est le moment du Francaise!

Le Pen (haha) d'Aéro

Levegőkenyér

Ezen a néven kél a Nemsósék háztáján, de én megesküdnék rá, hogy ez a recept inkább gyökérkenyér, mint kisbagett... Sőt! Inkább levegőkenyér a "Dőziem" recept, mint ez, mintha összekeverték volna a címeket és a recepteket...?! Vártam egy irtó lágy tésztát - és a másiknál egy formázhatót -, ehelyett kiváló texturizmusa miatt boldogan tapicskolhattam ezt. Nem is lett levegő, hanem olyan gyökérforma, megcsavartam, mint egy kis gilisztát. Paradicsomos bableves mellé ettük... Ha máshogy nem lehet levegőkenyér...?! :)

Sodorva

Annyira nem levegős, mint a fönti receptek szerint készültek

Hozzávalók:

• 480 g liszt (finomliszt 1/3, és rétesliszt 2/3 arányban)
• 290 g víz (igen, gramm, és bár kemény a vizünk, én beletettem 2,9 dl-t, lásd fizikaóra, lehet, többet kellett volna?)
• 1,5 tk só
• 2 dkg friss élesztő
• 1 ek méz
• 1 ek olaj

Elkészítés:

1. Az élesztőt felfuttatom a vízben a mézzel. 
2. A száraz hozzávalókat összekeverem, és az olajat is becsurgatom, mikor felfutott az élesztő, és már csak az van hátra.
3. Összedolgozom a tésztát, hogy felvegye a lisztet, és annyira jó fogása van, hogy egy kicsit tovább tapicskolom-gyurmákolom, míg teljesen tiszta lesz a kezem és a tál oldala is. 
4. Lefedve a tálat nyugodt helyre teszem, nálam ez a mikró szokásosan, és 45 percet kelesztem.
5. Sikerült egy órát keleszteni, mert elbeszélgettem az időt. Eeee!
6. Kiveszem a tésztát, és erősen lisztezett felületre borítom. Elosztom 4 részre. A részeket egyenként kinyújtom egy kicsit téglalap alakra, behajtom, mint a borítékot, kinyújtom merőlegesen, és megcsavarom a szálat, mert annyira jó tapizni, meg különben is, ebből hogy lenne folyós bagett, hát ez egy életerős pacsnitészta, ne izéljenek már?!
7. 15 perc nyugi letakarva a munkafelületen, addig befűt a sütő, 10 fokozatos gázon 6-os beállítással, tepsivel együtt.
8. Bemelegítés után a tepsire teszem a sodrancsokat, helyet hagyva, mert hízni fognak, aztán lespriccelem vagy -kenem vízzel, teszek a tepsi elülső mélyedésébe vizet, és betolom sülni.
9. 15 perc múlva leveszem egy fokozattal a forróságot, és 10 percig sütöm.
10. Kivételkor hintett vízzel szóra bírom a pacsnikat, és lehet rácson kihűlni hagyni...

Már érzem, hogy ebből faja kis reggeli lesz. :)

Tyúkanyó és kiscsibéi

Nemrégiben történt, hogy nagy méretű DNK-ra éheztünk meg, és persze az iskolásunknak is kellett vinni valamit tízóraira. Mindazonáltal, hogy nem ajánlatos dagasztás nélküli tésztát muffinsütőben sütni, vagy csak kellő gyakorlattal és gyorsasággal, mert beleragad, mint a villámcsapás - én mégis megpróbálkoztam, hogy kettévettem a másfeles DNK tésztáját, így sült egy nagy bucityúkanyó és - gyakorlatlanságom zálogaként - 11 kis muffincsibe.

A kis muffinokhoz még sütés előtt 15-20 dkg reszelt sajtot készítettem elő, és amikor fájront volt, természetesen jól kiolajozott, NEM papírkapszlis - eszébe se jusson senkinek, ez nem muffin, csak úgy néz ki -, hanem tűzforró muffinsütő tepsibe kanalaztam a tésztát. Persze óvatosan, ne törjön és ne tömörödjön össze, de így is látványosan ment össze a massza, minden kanalazással. Ehhez gyakorlat kell! Amilyen gyorsan csak tudtam, a sajtot rászórtam a tetejére, amennyit csak lehetett, bőven, nem sajnáltam. Az eredmény: irtó finom, szakadt kis kenyérmuffinok születtek, tekintve, hogy annyira gyors mégsem voltam. Lehet, hogy ez kétemberes mulatság, hogy rakják két oldalról, minél gyorsabban menjen? Egy következő próbát még megér...

Turbina

Ez van, amikor az ember lánya - meg az ember anyja - nyakig ül a hóban - már csak képletesen, persze, itt süt az októberi nap a hátamra, mennyei érzés... Ha nem lenne Limara, mi ilyenkor éhen halnánk, de ő feltalálta a turbó édes és sós kifliket, így az egy paraszthajszálon lengedező életünket megmentette. :)

Amikor végképp szorít a reggeli ébredés határideje, akkor elővesszük ezt a receptet, és reménykedünk benne, hogy azért reggelre is marad belőlük. Muszáj nekik, a fiam nem éhezhet az ebédig a suliban. A lányom itthon vagy az oviban úgyis ellátásban részesül... :)

Egy...

Az első sós kiflit én nyolc részletbe vágtam, mert vastag tojáskrémet kentem a rétegek közé. Az alja sajnos megégett, tanulság: a vékony gáztepsit legközelebb följebb kell tenni. (Sütő még mindig kiismerés alatt van. De nagyon jó.)

Turbókifli tojáskrémmel

Tojáskrémes töltelék:

• 4 főtt tojás
• 1 fej lilahagyma (elhagyható, ha a családban a kicsik nem szeretik a hagymát)
• 15 dkg vaj (!)
• só vagy ételízesítő
• bors vagy paprika vagy egyéb fűszer

Kettő...

A második, már édes kifliket a párommal közösen sütöttük, én gesztenyemasszával, ő erdei gyümölcsös lekvárral töltötte őket. A kerámiatálakban tökéletesre sültek, csak kár, hogy azok kicsik, de egy 8 db-os adag belefér.

Gesztenyés turbókifli

 Gesztenyés töltelék:

• 250 g (1 csomagos) massza, 
• 2 ek lekvár (erdei gyümölcsös nagyon illik hozzá), 
• 1-2 ek vizes tej (ami a tésztánál megmaradt nekem fölösben, és itt szépen kenhető masszát adott), mindezek kikeverve és rákenve a kinyújtott tésztára

Erdei gyümölcslekváros turbókifli

Lekváros töltelék:

• erdei gyümölcs-lekvár, rákenve, amíg van az üvegben :)

Három...

A harmadik, ismét sós kiflit - a változatosság gyönyörködtet, legközelebb édes-savanyú vagy keserűsós változatban kell megsütni :) - elneveztük uzsonnakiflinek, és a párom sonkával, sajttal töltötte. Sajnos a Limara-féle vajas alákenés elmaradt, pedig szóltam. Így ugyan nem lett rosszabb, de elkelt volna egy kis "szotty". (Így is egyet sikerült lenyúlnom még másnap reggel, pedig az este nyolckor készült...)

Uzsonnakifli turbinásan

Vajas-sonkás-sajtos töltelék:

• (ami elmaradt, pedig jó) 10 dkg vaj sózva - kikeverés után elkenni a kinyújtott tésztán
• 16-rét vágott gépsonka - csillag alakban teríteni
• 16-rét vágott szeletelt sajt - csillag alakban teríteni

Továbbra is fenntartom, hogy sütni csak nyugodtan, higgadtan, ahogy Limara csinálja a gasztroblogjában, úgy érdemes! :)

...Mivel töltsem a következőt...? Vaníliapudingos-levendulás krémmel? Persze ezt nem árulnám el a családnak... Majd miután megettük. :D

Állat egy világnap

Az állatok világnapja október 4-én volt, de az újpesti Állatszigeten mégis inkább ma. Amit ott imádunk, a légkörön és a hangulaton kívül, az a kemencés kenyérlángos, mely langalló, töki pompos, lapcsánka és még ezer más nevet visel. Csak hát elég katasztrofális, hogy

1. drága,
2. rohadt lassan készül el,
3. kikészül a készítése alatt a pék bácsi, és hisztizik,
4. csak egy adott feltét van rajta, nem lehet választani.

És ezen az sem segít, hogy

1. finom,
2. van időm bőven fotózni a kemence tüzét, meg a dolgozókat munka közben,
3. élvezhetem az autentikát,
4. jókat röhöghetek magamban a hisztin.

Úgyhogy most elhatároztuk, hogy egye meg őket a sárga irigység, mi bizony otthonról vitt langallót eszünk!

A tésztája nem sikerült olyan jól, mert DNK volt, és az nem igazán alkalmas rá - hát mindig tanul az ember -, mert kiszakad könnyen, de azért finom volt, és órákkal később is ehető.

Feltétnek paprika és paradicsom is került a sajt alá, de a hagyma fölé. (Párom véletlenül a gyerekek adagját is megszórta hagymával, mert elfelejtette, hogy azt nem kéne. Nem is ettek belőle, fene a pofikájukat.... Mindegy, több maradt nekünk!)

Aztán cserébe én hisztiztem itthon, nem is mentem velük, munkám is volt, kedvem semmi, így én itthon ettem meg a részemet. Szó, mi szó, finom volt.

...De bár elmentem volna mégis inkább velük.

Lángoscsillag

Tegnap estére bekattantunk, hogy lángost akarunk enni. De nem csak krumplis lángost, mert azt gyerekkoromban nem szerettem, mert nem volt olyan vékony, ropogós, mint a piaci. Ezért kétfélét készítünk, mindjárt két adagból, mi az nekünk. (Át kell gondolnom a dagasztási gyakorlatomat, vagy máshogy csinálni, vagy beszerezni egy dagasztógépet, de nem kóser ez az ízületi érzékenység, ami azóta van, hogy ilyesmit csinálok. Most válasszak a hivatásom és a hivatásszerűen elkövetett hobbim között? Ó, ne már.)

Sima (piaci) lángos	Összetevők	Krumplis lángos
50 dkg	liszt	50 dkg
2,5 dkg	friss élesztő	3 dkg
1 tk	só	1 tk
1 tk	cukor	1 tk
3 dl víz / 2,5 dl 2,8%-os tej	folyadék	2 dl 2,8%-os tej
–	olaj	5 ek
–	krumpli	20 dkg
+ 5 dl olaj a sütéshez
Mit kell csinálni?
Cukor + 1 dl tej + élesztő = felfuttatás (porélesztőnél nem kell)	Előkészületek	Krumplifőzés Cukor + 2 dl tej + élesztő = felfuttatás Főtt krumpli összetörése
Száraz + élesztő + folyadék	Keverés	Száraz + élesztő + krumpli
Könnyű tésztává	Dagasztás	Homogén tésztává
30 perc	Kelesztés	30 perc
Kilapítás + tépés	Kezelés	Kinyújtás 1 cm-re, szaggatóval lyukasztás
–	Pihentetés	20 perc
Sütés

Volt még egy 3 dkg-s kockamaradványom friss élőből a hűtőben, és volt egy tasak 7 g-os porélesztőm, így a frisset elhasználtam a krumplis tésztához, a porélesztőt - futtatás nélkül - pedig egészében a sima tésztához kevertem. (Azt is leírom, hogy a recept írója nem írta, a sima lángosnál pedig nem értettem, hogy a 3,5%-os tej miatt a tészta "szorult be", és kicsit több vizet adtam hozzá. Szóval a zsírszám fontos...)

Annyi lángosunk lett, hogy reggelre is maradt. Féltem is, hogy szívós lesz, de nem volt olyan vészes. A gyerekek egyébként is segítettek csipkedni-szaggatni, lucskozódni a lisztben. Aztán adtunk fel az asztalra tejfölt és reszelt sajtot, mert mindkét lángos azzal az igazi. (Fokhagymát kihagytam, mert a párommal már nem volt több kezünk. Egyébként 1 dl vízben 1 tk sót és 1 gerezd széttört fokhagymát kell elkeverni, és minél korábban készül el, akár napokra visszamenően, annál jobb. Majd legközelebb...)

Maradt még kettő darab, elbújok, bevágom paradicsommal-paprikával-sajttal-tejföllel és a második kávémmal - szombat van, emberek -, nekünk felnőtteknek még teljesen jó, sőt, most a legjobb. Egy harapás lángos, egy korty kávé... Az sem gond, ha meghajt... :)))

Sülidő

Az élet korszakok gyűjteménye. Van olyan időszak, amikor jobb kicsit leállni az élesztővel. Persze, csak egy időre, pár napra, egy hétre, és sütőport használni, vagy azt sem, csak víz és liszt, vagy rizs, zab, széna... Amíg még tart az ősz, idénygyümölcsök elérhetőek, azokból betárazni. Meg aztán nem bírja az ember gyereke, és szilvás gombócot csinál, krumplival, tojással és tejföllel is - csak mert nem vagyunk TGV, és biztos másnapra is marad, sőt harmadnapra is, szóval semmi esetre se legyen kemény -, Bakterral és Banyával... (Bendegúz hol van?)

Szóval pár napig sütőporos zsömle (pogácsa), virslivel töltött sajtos muffin (szintén pogácsa) járja, meg palacsinta, lapos tacos, és a szilvás gombóc - hogy a szervezet kicsit kitekinthessen a burjánzó gombászatból. De nem lehet ám sokáig bírni, amikor olyan kelt tészta-receptek hasítanak a világhálón, hogy ihaj.

Ha már ősz, a sajt szőlővel és a harmadnapos szódás zsömlével valami mennyei, mert a legutóbbi összetevő akkor érik össze igazán. Aztán a szilvás gombóc. Alig várjuk már, hogy beérjen a dió a fán, persze leszedni csak okosan szépen, ahogy a szajkó megy az ágon, úgy érdemes... Kicsi madárka leszedte az érett termést, ledobta a földre, hogy szétnyíljon. Egész közel jött az ablakhoz, pedig ez város, de megszemlélhettük, mit csinál. Csak egy dióra fájt a csőre.

Este puha DNK-s bucik sültek ki, legfrissebb receptből. Állítólag fogszabályzósok és frissen fogcserélő kisiskolások is ehetik. :)

Az élet bizony tényleg korszakok gyűjteménye.

"Fogszabályzós kenyér" 

(Évi nénitől és Tisztatésztától, karöltve)

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 8 dl folyadék (2 dl tej + 6 dl víz)
• 2 ek méz/cukor
• 1 ek só
• 2,5 dkg élesztő vagy 1 tasak porélesztő (én ebből is, abból is tettem bele, kicsivel többet, hamarabb is kelt meg)

Elkészítés:

1. A száraz hozzávalókat a kelesztőtálban, a nedves hozzávalókat egy kancsóban keverjük össze. (Élesztőt előtte a nagy rohanásban - meg dühöngésben, mivel épp valaki elrontani készült a jókedvemet :( - elfelejtettem felfuttatni, de úgy tűnt, nem volt rá szükség, csak jobban kellett keverni.)
2. Goyrs mozdulatokkal kutyuljuk hozzá a nedves részt a szárazhoz, amíg minden lisztet fel nem vesz.
3. Lisztezzük be az amorf tészta tetejét bőven, takarjuk le, majd huzatmentes helyen kelesszük 1-1,5 órát. (Én a mikróba tettem, elég volt két vászonszalvéta, és egy óra múlva kimentem megnézni, nekem akkor már jó volt.)
4. Jól meglisztezett felületen (nekem üvegasztalon két csík folpack, arra liszt, nem lesz minden annyira piszkos, mintha kétszer annyira lenne az) a tálból kijövő tésztát óvatosan 7-8 bucira osztani (téptem, nem lettek egyformák, még gyakorolnom kell).
5. A bucikat nem tapicskoló, hanem gyors mozdulatokkal, a tépés után, míg letesszük pihenni, meghajtogatni kicsit, csak hogy formája legyen. (Nem lesz. De úgy a jó. :))
6. Amíg begyújtjuk a sütőt 240 fokra, addig pihenhetnek a bucik a takaró alatt. (Sütőbe alulra víz, fölé a tepsi, én a vizet is elfelejtettem, annyira megzavartak - köszöntem szépen, ott és akkor az illetékesnek :S -, de sietve meglöttyintettem a bucikat, mondván, elég lesz most az is.)
7. Közben realizáltam, hogy basszus, két részletben fognak kisülni a bucik. 
8. 25 perc múlva kivettem a kész termést, be a másik adagot (túlkelt, ez van). Kopogtak, megsültek, szépek lettek. 20 perc múlva a másik adag is kisült. (Semmi nem látszik a túlkelésből, de majd vélhetőleg kicsit jobban fog morzsálódni. Hát ez a részlet akkor itthon marad.)

Mikor végeztem, pont akkor hívtak megint. Kicsit jobb híreket kaptam, bár az a tény beárnyékolta örömömet, hogy az első telefonálóval kell együtt dolgoznom. De jó! :)

Tanulság: ha sütsz, ne vedd fel a telefont. Ha tésztás a kezed, és nem tudod felvenni, az intő jel, Istentől jövő figyelmeztetés: neked most azzal nem kell törődnöd! Csak süss... Mert ez sülidő.

...De legalább szépek lettek a bucik.

:D

Egy gyors reggelit?

Ég a lámpis

Van egy nagyon jó kenyeres csoport, az Akik szeretnek kenyeret sütni, a Facebookon, ahova hobbipék-társam posztolt egy videót "Székelyeknél ég a lámpis 3. - A házi kenyérsütés" címmel. Belefeledkeztem a képekbe, az ízes magyar narrációba, éreztem az illatokat, a tészta puhaságát, hallottam a tűz pattogását, éreztem arcomon a melegét. A fürdőkádnyi teknőben dagasztott tésztatenger egy kovászcunamival elnyelte a tudatom, együtt ébredtem az élesztővel, amikor az asszony végigpaskolta az "óriást"... :)

Ugyanezzel az erővel ez a csodálatos asszony leveregette a szenet a megsült kenyér héjáról, mintegy jelezve, hogy "ébresztő, kész vagy, mehetsz életben tartani az emberiséget". Az ötkilós vekni még aznap este kettévált, és feláldozta magát az éhes székelyek asztali oltárán. Ott szerettem volna lenni, de megnyugtatott a tudat, hogy - bár nem fürdőkádban, és persze nem kemencében, de - itthon is elkészíthetem és átélhetem a csodát. Igaz, itt már csak egy 1/8 arányban székely asszony van. :)

Elmerengek... A kenyérrel együtt szorongás kel bennem. A székely élet mindig is kemény élet volt. Most a szétszakadozottság, "idegen hon", régen a nélkülözés és a "rossz szomszédság". (Mi különbség?) A mi családunkban egy sötét történet (egyik oldalról legenda, másik oldalról dokumentumleirat, ki tudja, igazából mi) járta... Egyfelől állítólag megátkoztak minket, hetedíziglen... Másfelől 1920 tavaszán unatkozó, kivonulófélben lévő francia katonák, átmenetben Székelyföldön végigdúlták a lányok-asszonyok hajlékait, bennük a lányokkal-asszonyokkal, akit ott találtak. A dédnagymamám is áldozatul esett egy ilyen portyának, de ahogy mondják: "Isten jóra fordította a gonoszt, amit terveztek ellene", mert ebből a szerencsétlenségből nőtt ki a mi családfánk. Talán pont betették az asszonyok a kovászt, elmentek napszámba, a fiatal lány pedig a tekenőben serénykedett, mikor betörtek a katonák... Visszatérve a napszámból az asszonyok megtalálták a kemence mellett kuporgó, összetört leányt. Aznap nem sült ki a kenyér. Kilenc hónappal később viszont megszületett a nagypapám, de a lányt nem volt idejük megszólni a faluban, hogy pártában esett bajba, mert hamarosan magához vette egy derék férfiember, feleségnek, magához, hogy a születendő kisfiú családban nevelkedjen fel. A dédnagymamám - akit én már nem ismerhettem, mert születésem előtt pár évvel meghalt - kemény asszony hírében állt, anyukámat sokat tanította főzni, de nagyon szigorú volt, ahogy mesélték. (Ilyen előélettel nem is csodálom.)

...Közben kisül három kis buci zsömle, másnap viszi a fiam az iskolába. Azt hittem, nem kel meg, az élesztő halottnak tűnt, de aztán jóra fordult a dolog, a tészta felemelkedett, a halmocskák szépek és illatosak lettek. Ott ül a három ínycsiklandó zsömle, és senki meg nem mondaná, hogy kezdetben nem sok esélyt adtunk nekik. Reggel valakinek tovább szolgáltatja az életet, akármi legyen is. :)

Fűszerszámosláda

Szeretem finoman variálni a fűszereket, és a beváltakat többször alkalmazni. De néha szeretem végtelenül egyszerűen csak a sót használni... Néha pedig teljesen furcsa összetevőkre találok rá...

Madárlátta kenyérfűszer

Még az ántivilágban - avagy kenyérsütögetés 1.0 - vettünk egy csomag kenyérfűszert, kipróbálásra. Aztán a fűszer annyira megtetszett, hogy kezdett elfogyni, én pedig megnéztem, mit tartalmaz, hátha magamnak is össze tudom állítani. Nem nehéz; kömény, édeskömény, koriander, kicsi ánizs... Nemsokára elfogyott a fűszerszám, és én ott álltam az isteni magyaros kenyéríz nélkül.

Amikor még kicsik voltak a gyerekek, rengeteg bizonyos márkájú szoptatós tea halmozódott föl nálunk. Az elsőnél nem használtam, mert találtam jobb megoldást a tej szaporítására - kecskerutafű -, a másodiknál pedig már nem kellett ilyen segítség. Ott lapult kihasználatlanul a Lactoherb tea a konyhaszekrényben, meg is feledkeztem róla. Aztán beugrott, hogy amit tartalmaz (édeskömény, ánizs, kömény, csipkebogyó, hibiszkusz), majdnem azonos a kenyérfűszerével, kicsit talán édesebb... Próbáljuk ki...

...Fél perc múlva már téptem is föl a tasakot, és a fél kiló liszthez fél filter teafüvet szórtam. 

...Így fogyott el a Lactoherb teánk. :)))

Később a barátnőmtől kaptam egy szintén nem használt dobozzal, az is elfogyott. Mindenki úgy nézett rám, amikor ezt írtam, mondtam, milyen jó kenyérfűszernek ez a tea, mintha a Marsról jöttem volna (pedig dehogynem, onnan jöttem, és oda is költöztem vissza, lásd Facebook-profilom :D). Pedig ez bevált, nagyon finom kenyerek születtek vele.

Mostanság néztem, mennyibe kerül a tea, elhűltem, maradok a köménynél. Meg van egy kis csillagánizsom. És ha már van csillagánizsom...

Herbakenyér

...Miért ne lehetne ilyenem? Van citromfüvem és cickafarkfüvem is, ezeket mindig tartok otthon. A csipkebogyóval, a csillagánizzsal és a mézes fokhagymával együtt kiváló immunrendszer-fenntartók betegség idején. Igaz, süléssel kimegy a vízoldható vitaminok jó része, de a rostanyag, az A-, a D-, az E-vitamin bent marad, talán érdemes belesütni, vagy megszórni velük a tetejét. Majd ha aktuális lesz, ilyen kenyeret is sütök.

Levesporos kenyér

Naná, hogy "vegeta", persze ez lehet házi is. Ha van benne só, akkor viszont számolni kell vele, hogy a sótartalom 95-98 százalékos, tehát ennyivel kevesebb kell a kenyérhez a sima sóból.

Ikeás kenyér

Nem kell morzsákból összerakni, nem azért hívom így. :) Ez ilyen citromos só, aminek a 97%-s a só, a többi citromhéj (tehát itthon is előállítható), és az Ikeában vettük, a földszinti élelmiszerosztályon. Kipróbáltuk, finom volt, finom, de hát hova lehet ezt használni, félretettük. Most, hogy kenyeret sütök megint, elővettem. Sajnos nemsokára lejár a szavatossága, el kell használnom, de nem lesz nehéz, mert kenyérbe nagyon finom! Citromfüvet szórtam melléje, és a sárga kristályokat a lisztbe, mellé, csak jól el kell keverni, talán előtte jól szétmorzsolni, hogy mindenhova jusson, különben összeáll, és csak egyvalaki eszi meg az egész adagot, aki pont arra a helyre harap, ahol összegyűlt. (Ez voltam én. Akkor jöttem rá, hogy ez micsoda finom dolog, és miért nem használtam eddig? A felfedezés örömei. De legközelebb jobban eloszlatom, mert lehet, hogy a gyerekeim nem fogják így élvezni az intenzív megjelenését...) :)

Nem nagy etvasz ez, de mégis milyen jó, amikor van mivel fűszerezni a kenyeret. Ha meg nincs, akkor senki sem fogja hiányolni a físzarokat :P, csak a sót. Az mindig legyen! Nem csak az élesztőgombák glédába állításához kell...

Szültünk...

A hétvégén, amikor nem írtam, pont nagy sütésnek álltunk neki, mert egyrészt lejáróban volt a túró, amelyet a vajaspánkóhoz tettünk félre, de valahogy sose az lett belőle... Az ötletet kiraktuk az ablakba, és elunta magát, és legurult a lócára, a lócáról a padlóra, a padlóról ki az utcába, be az erdőbe, és végül megette a ravasz idő... Másrészt elfogyott a kenyér, de már toporgott az aprónép, teljesen jogosan, hogy éhes. Harmadrészt, szültünk, mert aszonták az okosok, hogy négy vagy öt gyermek után mehet a nő önmegvalósítani, tehát még aznap gyorsan letettem három s(z)üleményt az asztalra. ;)

Dombika, a másfél órás DNK, 1250 grammal jött a világra egy frissen vásárolt bagettformában, kicsit bénán betéve, így domb formára húzódván. Bár őt kezdtük el keverni legelőbb, mégsem ő volt az elsőszülött, de csak mert vele a vaj-údás hosszabb volt.

Az ott olvasott hozzávalók és előkészítés szerint jártam el, majd beletettem egy kb. 50 cm hosszú bagett sütőformába, alufóliával letakarva. Nem sikerült szegényt teljesen forró közegben tartani, mire belekerült a tészta, némileg kihűlt, így beleragadt. Tanulság: DNK-t csak öntöttvas-, jénai- vagy cserépedényben...

Fekete Pánkó, afroamerikai színű túrófánkocska a mindennapos túró egyik fele lett, de a kevés olaj, amelyből kifogytunk épp, hamar megkapta kívül, így feketére sült. Ellenben belül isteni volt. Csúf rasszista módon ő(ke)t ettük meg legelőbb, de csak mert már mindenki éhes volt az időt tekintve (délután fél kettő) és az illatoktól. Nem volt belőle sok, így hamar elfogyott.

Így készült: a 125 g túrót 2 ek tejföllel, 2 ek fruktózzal (ezt használom a sütéshez), 1 csipet sóval, 2 csipet citromhéjreszelékkel, 2 tojással, és annyi - kb. 2-3 dl - zsemlemorzsával kevertem össze, hogy egybeálljon és kanállal lehessen szaggatni. Ha van fagyikanalunk, pontos gömböket lehet belőle faragni, nekem épp nincs, és az olaj gyérsége miatt is igyekeztem ellapítani... Az olaj természetesen 180 fokos volt, és enyhén sózott, hogy ne csapkodjon. Ne sózzuk meg nagyon, mert átveszi az ízét a fánk. (Meg a kristályosabb sószemekkel is vigyázni. Egyik fánkon éreztem...)

Mazsolás Piroska, a leveles tésztás túrós rétes a mindennapos túró és a lejárathoz közeli leveles tészta szerelméből született, a férjem ötleteként, miszerint kellemest a hasznossal... Az ebéd - a húsgombócos zöldségleves és rakott zöldséges rizs mellé - harmadik fogása lett.

Így készült: a férjem a leveles tészta csomagolásán található módon járt el. A töltelék 125 g túró, 2 ek tejföl, 2 ek fruktóz, 2 csipet citromhéjreszelék egyvelege volt, ugyanaz, mint a túrófánké, kihagyva ott a süléshez való tartozékokat. Ezt én kevertem, azért tudom. A többit a férjem csinálta, szimultán a fánkkal, így azt annyira nem tudom, de követte a csomagolás utasítását.

Immáron tehát letudtuk a családi evőszakot az éhségünk elverésében. 3:)

Kíváncsi vátesz

Tegnap üldögéltem egy tányér ebéd és egy pohár víz társaságában, amíg egy kilós DNK 1,5 - citromfűvel és citromos sóval - sütkérezett fedő nélkül, az utolsó perceiben járva. Közben persze - mikor nem - járt az eszem folyamatosan a kenyérsütés és pékség mibenlétében, miszerint, ha netalán megkérdezné valaki: átpártolnék-e a pék szakmába, szemben a grafizmussal, azt felelném, kizárt, ez hobbiból jó, családnak, barátoknak, kicsiben... De nagy szívvel... 

Mert nemrég megnéztem egy videót, ahol egy francia pékségben bagettet készítenek - ez mostani mániám, hogy akarok egy olyat, de nincs formám, és félek, a sima tepsiben "kinyúlik" az anyag. Ki is írták, hogy www.boulangerie.net, de most nem is ez az érdekes, csak ahogy ráeszméltem, hogy hja, boulangerie, és akkor megjelent egy hatalmas autokláv méretű dagasztóüst, benne 1 hektoliternyi tésztával, és az embervastagságú lapátos kar forgatta-nyuvasztotta a tésztát... "Nagyüzem..." Vajon tudják, érzik, hogy ez élő anyag? Hogy a kenyér alapja az ételek között egyedülállóan - jó, tudom, sör, sajt és társai -, ha meghal is, él? Hogyne tudnák, franciák, csigát esznek, de ők találták fel a sajtot, a bort, meg a nagyotmondást, na jó, nem, de ott ez a hatalmas tészta, aztán SNITT. Egy óriás péklegény (lö "én se a békától nőttem ekkorára" pasi) kiemeli a monstre tésztát, és gyakorlott mozdulattal félreteszi, majd egy grissinivékony pacák (lö cingár) irdatlan sebességgel szétszedi, formázza, behajtja-kihajtja, mélyeszti, sodorja, nyújtja, és mindezt elölről, majd az 50 kicsi tésztacsíkot egyenként felpolcolt gondolákra teszi. Az komoly! De hol az élet? A napi kétszáznemtudomhány tésztacsík után már mit éreznek a készítők? És aki megveszi? Az illata, a filmek, a virág a másik kézben, vagy mi az urammal, tizenkét éve, hajnali négykor, amikor kiraktak nekünk egy hossz bagettet, mondván: ezek szegények, mint a templom egere, és mégis szeretik egymást, ezt a romantikát már csak jutalmazni kell... :) Azóta is vágyom a bagett-élményre, erre a puha, foszlós, egyenes óriáskiflire - oké, a franciák tényleg nem normálisak, de főzni azt tudnak -, és akkor... 

Eszembe jut, hogy dagasztás nélküli tésztából is lehet bagettet készíteni, igaz, csak a 12 órásból. Még aznap este feltúrom a netet, hogy találjak mégis-mégis másfél órás DNB-t, de nincs. (DNB. Tudom. Hallgatom. Nehogy abból küldjön valaki másfél órát, mert akkor sose leszek kész. :D) 

Egyszóval: kíváncsivá tesz, hogy létezik-e ilyen? Szabad-e bénázni, toszogatni, nyújtani a másfeles tésztáját, ha egyébként meg közben nem? Mindegy. Nem nyugszom, és úgyis kipróbálom...

DNK, az örök szerelem

A kezdetem kezdetéhez képest, viszonylag későn találtam rá a dagasztás nélküli, vagy az ún. kevert kelt tészták receptjeire. Mint azt néztem, a 21. század némbere csupán sikeresen rácsodálkozott az elásott melegvízre, amelyet már nagyanyáink nagyanyái is alkalmaztak időnként (amikor eltörték a karjukat a szederfáról leesés következtében, vagy elmaradt a sütnivaló, pedig ették volna még a búcsúvendégek, és gyorsan be kellett állítani egy kis "hamiskovászt" a munkasorba). Én is rácsodálkoztam a meleg vízre, amelyből ezekben a tésztákban lényegesen több van, így dagasztás nélkül, a kelesztési idővel lehet variálni, és mégsem kap közben ínhüvelygyulladást az ember és a lánya. Ez a DNK tulajdonképpen egy "önjáró", "intelligens" kenyér. (Oké, nem az. Nem mosogat el maga után, hogy a család enné meg...)

Na, pont ezekért szerettem bele örökre és menthetetlenül, és fertőztem meg a nővéremet is ezzel a csodával, aki akkor kezdett sütni, mikor én befejeztem, és annak hatására kezdtem el megint bekeverni a tésztát, hogy ő sütött...

Az eltelt évek alatt számos ilyen kenyeret sütöttem meg, jénaiban, konzervdobozban, muffinsütőben (!) és olajos serpenyőben. Most épp egy Ikea vaslábost (-fazekat?) nyűvök, mivel nincs benne műanyag alkatrész, csak vascsavar, kiválóan bírja a meleget. Korábban levesek, rizibizi és pörkölt főtt benne, de most piedesz- és kenyerestálra jutott. A szükség hozta: csak ennek van passzentos fedele. Van még egy kacsasütőm, de abban 5 kilósnál kisebb DNK-t nem érdemes sütni, vagy DNP (dagasztás nélküli pizza) lesz belőle. :)

DNK 1,5

A leggyakrabban a másfeles DNK-t sütöttem (75 dkg, azaz 12 dl liszt, 1 ek só, 1 ek méz/gyümölcscukor, 1 ek élesztőpor, 4 dl víz, 2 dl tej - összekeverve, másfél órára pihentetve, lisztes felületre kiborítva,  négyrét hajtva, kicsit pihentetve, előmelegített sütőben 40 percig fedő alatt, 20 percig fedetlenül sütve), de mostanában előfordul, hogy a 12 órásat csinálom (60 dkg, azaz 1 l liszt, 2 tk só, 2 tk élesztőpor, 6 dl víz - összekeverve, fél napig pihentetve, lisztes felületre borítva és négyrét hajtva, fél óráig pihentetve, előmelegített sütőben 40 percig fedővel, 20 percig fedetlenül sütve) - ahogy alakul a napszak. Aztán van, hogy úgy alakul, hogy érdekes felfedezéseket teszek. A múltkori majdnem hidegzuhany volt... Hiába, néha igazán kényelmetlen és "ciki", hogy urbánus lány vagyok. Pesti péklátta cipó-lány, aki kovászolást csak a tévében látott, már amikor adta a híradó.

DNK 12

(Kovászt még sosem készítettem. Az nekem akkora gólem, hogy ígérem, egyszer ledöntöm. Nálam ugyanis minden kívánatos flóra és fauna feldobja a létező vagy éppen elvont bakancsát. Lehelte már ki lelkét foki ibolya, húsevő növény, kefirgomba... A kovászt sajnálnám. De biztosítottak róla, ha nem etetném, csak tegyem a hűtőbe, elvan ott pár hétig, mielőtt jobblétre szenderülne... Köszi. Szóval az igazi öreglányos kenyérsütés még halasztva. Bár tény, a DNK tulajdonképpen öregtészta vagy morzsóka, azaz gyorskovász, szóval már közeledem...)

A hidegzuhany - ami felfrissítőleg hatott - az volt, hogy a DNK 1,5 fedőnevű kenyérkémet kicsit későn kevertem be és tettem félre kelni, mert már rohannom kellett az utánpótlás felcsípésére az őket nevelő szociális intézményekből. Igen ám, de a nagyobbik a belvárosba jár iskolába, háromnegyed óra oda az út, háromnegyed vissza, meg a köztes idő, míg lejönnek a teremből, beszélgetek kicsit a tanító nénivel, meg a kisebbiket is elhozzuk az oviból... A leggyatrább matekos, azaz én, is kiszúrja, hogy ez a másfél óra max. akkor működik, ha a tészta saját magát süti meg. (Megoldás ilyenkor hűtőbe tenni, a fölső polcra, és akkor lelassul a kelés, de nekem ez már nem jutott eszembe.) Inkább megkértem gyengélkedő uramat, aki amúgy nagy spíler a konyhában, legutóbb is olyan bablevest rittyentett, hogy növesztettünk plusz ujjakat a méltó utánnyaláshoz. Na, őt kértem meg, ha bírja, tegye be a kenyeret sülni, mert én nem érek vissza. Két-két és fél óra múlva értünk haza, két éhes gyerekkel - uzsonnáztak, nem éheztek, passz, növésben vannak, jó az :D -, párom elmosogatott, előkészítette a terepet, begyújtotta a sütőt, kivette a kelesztőtálat, de a tésztához nem mert hozzányúlni, inkább megvárt engem. :) Gondoltam, ez már kimászott, messze jár, de nem, éppen plafonon volt, mármint a letakarás plafonján, szóval nem kellett konyhát pucolni. Borítom ki a munkalapra, alig akar kijönni, a szaga furcsa, savanyú. "Ez megmurcisodott" - sóhajtom, de bent egy hang: sebaj, süsd csak ki. "Ettól fosni fogunk, mint az állat." Dehogy, süsd csak ki, ha van is benne valami, az kisül. Jól van, kisütöttem, kivettük, illatozott kívülről is olyan szokatlanul, megszegtük, gyönyörű lett. Lecsíptem a sarkából, először én halok meg, és akkor... Rájöttem, hogy olyan sötét vagyok, hogy a negró világít a számban.

A kenyér a kovászosra hasonlított, ízre is, szagra is. Már kisülve isteni ízét felismertem a bükki kovászos kenyerek ízéből következtetve, de amíg készült, a szagról én bizony nem ismertem fel.

...Kérem, hogy olvasóm a saját belátása szerint, szolidan, elfordulva röhögjön. A méltóságomnak már amúgy is annyi. :D

Azt hiszem, mielőtt ledobnak a Taigetoszról, én fogok még ilyen kenyeret sütni. ;)