Tegnap üldögéltem egy tányér ebéd és egy pohár víz társaságában, amíg egy kilós DNK 1,5 - citromfűvel és citromos sóval - sütkérezett fedő nélkül, az utolsó perceiben járva. Közben persze - mikor nem - járt az eszem folyamatosan a kenyérsütés és pékség mibenlétében, miszerint, ha netalán megkérdezné valaki: átpártolnék-e a pék szakmába, szemben a grafizmussal, azt felelném, kizárt, ez hobbiból jó, családnak, barátoknak, kicsiben... De nagy szívvel...
Mert nemrég megnéztem egy videót, ahol egy francia pékségben bagettet készítenek - ez mostani mániám, hogy akarok egy olyat, de nincs formám, és félek, a sima tepsiben "kinyúlik" az anyag. Ki is írták, hogy www.boulangerie.net, de most nem is ez az érdekes, csak ahogy ráeszméltem, hogy hja, boulangerie, és akkor megjelent egy hatalmas autokláv méretű dagasztóüst, benne 1 hektoliternyi tésztával, és az embervastagságú lapátos kar forgatta-nyuvasztotta a tésztát... "Nagyüzem..." Vajon tudják, érzik, hogy ez élő anyag? Hogy a kenyér alapja az ételek között egyedülállóan - jó, tudom, sör, sajt és társai -, ha meghal is, él? Hogyne tudnák, franciák, csigát esznek, de ők találták fel a sajtot, a bort, meg a nagyotmondást, na jó, nem, de ott ez a hatalmas tészta, aztán SNITT. Egy óriás péklegény (lö "én se a békától nőttem ekkorára" pasi) kiemeli a monstre tésztát, és gyakorlott mozdulattal félreteszi, majd egy grissinivékony pacák (lö cingár) irdatlan sebességgel szétszedi, formázza, behajtja-kihajtja, mélyeszti, sodorja, nyújtja, és mindezt elölről, majd az 50 kicsi tésztacsíkot egyenként felpolcolt gondolákra teszi. Az komoly! De hol az élet? A napi kétszáznemtudomhány tésztacsík után már mit éreznek a készítők? És aki megveszi? Az illata, a filmek, a virág a másik kézben, vagy mi az urammal, tizenkét éve, hajnali négykor, amikor kiraktak nekünk egy hossz bagettet, mondván: ezek szegények, mint a templom egere, és mégis szeretik egymást, ezt a romantikát már csak jutalmazni kell... :) Azóta is vágyom a bagett-élményre, erre a puha, foszlós, egyenes óriáskiflire - oké, a franciák tényleg nem normálisak, de főzni azt tudnak -, és akkor...
Eszembe jut, hogy dagasztás nélküli tésztából is lehet bagettet készíteni, igaz, csak a 12 órásból. Még aznap este feltúrom a netet, hogy találjak mégis-mégis másfél órás DNB-t, de nincs. (DNB. Tudom. Hallgatom. Nehogy abból küldjön valaki másfél órát, mert akkor sose leszek kész. :D)
Egyszóval: kíváncsivá tesz, hogy létezik-e ilyen? Szabad-e bénázni, toszogatni, nyújtani a másfeles tésztáját, ha egyébként meg közben nem? Mindegy. Nem nyugszom, és úgyis kipróbálom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése