A kenyér, a világ és a Nap

Egyszer volt, régenstelen srégen, hogy valaki véletlenül feltalálta a kenyeret. Az úgy volt, hogy szedett egy vékára való búzát, ami a tanyáján nőtt, megőrölte és vízbe tette, hogy később megfőzhesse. Annak rendje és módja szerint megfeledkezett a masszáról, mivel közben jött a szomszéd, hogy megint lopják a rókák a háziszárnyast, és menni kellett kővel dobálózni és nyilazni, aztán ezzel el is ment a nap. Meg a róka is. A masszára két hét múlva lelt rá, amikor már nem tudta elképzelni, mi lehet az az erjedt szag a kamrában? Ijedtében kivette a nyúlós, nagyra nőtt matériát a cserépből, kiűzte belőle az ördögöt azzal, hogy adott még hozzá lisztet, és azon morfondírozott, hogy ebből most vagy bor lesz, vagy valami más. Nem jött a szomszéd a baromfiságaival, így gyorsan kisütötte a halmot a kemencében, és az eredmény egy magasra nőtt, belül lyukacsos könnyed valami lett... Megpróbálta ezek után rekonstruálni az elrontást, és azóta rajtunk maradt világszerte a "romlott lisztlángos lepény" receptje... Az istenek eledele, a Nap ajándéka, és számos divinikus titlulst szerzett már magának ez a földi élet-csoda.

Házi krumpliskenyér

Ma van a kenyér világnapja, mert október 16. van, és ezt a napot szemelték ki a kenyér megünneplésére. Azért mi minden nap ünnepelhetünk, amikor sütünk egyet-egyet. A FB-os kenyérsütést kedvelő csoport Limara ötletére és buzdítására alapozva elhatározta, hogy a mai napon két adag kenyeret süt: egyet magának, és egyet valaki másnak. Bárkinek. 

Mindenki kiválaszt magának egy kenyeret: 

lehet egy jól bevált, vagy egy új recept, 

vagy lehet emblematikus, esetleg kreatívan díszített... 

Lehet vekni, lehet bagett,

lehet kifli, zsömle lehet, 

lehet lapos, lehet töltött, 

vagy lyukacsos, vagy tömörödött... 

Lehet édes, sós, vagy bármi, 

ami kelt tésztából kel ki. :D

Én a székely pityókás kenyeret választottam. Eleve kihívás, mert se kovászom, se kemencém, de még szakajtós kosaram sincsen. Van viszont öregtésztám, jó gázlerem és kosarat pótlólag, üresen tengődő mikrosütőbelsőm... A kérdés már csak az, hogy ha ennyire nem autentikusan akarunk autentikusak lenni, akkor ne ússzuk meg az izzadtságban úszást? (Megúszni az úszást? Nooooormáááális?!) Elvégre pestiek vagyunk, akiket elkerül a vidéki nehéz élet, és az esőben is tudunk táncolni a kinyitatlan ernyőinkkel, lámpavasak körül, és a komornyikjaink megtörlik a vajas szánkat is oldalt... (Jó, viccet félretéve, lusták legyünk vagy szakadók? Ez a kérdés, válasszatok! Mindkettőre van receptem... Ki mit szereti, azt készíti.)

Szorgos asszonynak jöjjön meg a kedve... avagy

Pityókás kenyér székely leszármazottaknak

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 1 nagy csipet (7 dkg) kovász/öregtészta (előző nap kell elkészíteni) + 1,5 tk por- vagy 2 dkg friss élesztő
  vagy kovász híján 1 kocka (5 dkg) friss élesztő
  vagy kovász és friss élesztő híján 1 tasak porélesztő (lehetőleg 11 g-os legyen)
• 1 dkg só
• 2 nagyobb krumpli
• víz vagy tejsavó (amennyit felvesz egy nem túl lágy, de nem is kemény tészta)

Elkészítés:

1. A kovászt elkeverem 2 dl vízzel, és hozzáteszek annyi lisztet, hogy jó galuskaszerű tésztát kapjak. Liszttel megszórom, meleg és szélmentes helyen, letakarva megkelesztem.
2. A krumplit héjában megfőzöm, majd pucolás után összetöröm. Az élesztőt 1 dl langyos vízzel felfuttatom. (A porélesztőt természetesen nem kell.)
3. A lisztben elkavarom a sót, és ehhez a keverékhez hozzáteszem a megkelt kovászt, a felfutott friss élesztőt (vagy a sima porélesztőt), legvégül a tört krumplit. Lassan kezdem kézzel összegyúrni, és folyamatosan annyi langyos vizet vagy tejsavót öntök hozzá, amivel nem lágy, de nem is kemény tésztát kapok.
4. Nagyon jól kidagasztom, amíg a tészta hólyagosodni kezd és nem ragad a kézhez. Minél jobban kidagasztjuk, annál finomabb a kenyér. Lehet izzadni... :)
5. Tetejét megszórom lisztel és letakarva megkelesztem.
6. Begyújtom a sütőt maximumra, vagy 250 fokra (ez a 10-fokozatos gázsütőmön 7-es fokozat), beteszek egy tepsit. Alá egy másikkal 2-3 dl vizet a sütőtérbe, hogy jó gőzös legyen (megyagőzös, megyagőzös...), mire beér a kenyér.
7. A tésztát lisztes felületen felhajtom, lekenem langyos vízzel, éles késsel három helyen bevágom és aztán mehet a forró sütőbe.
8. Sülhet egy órát is, amíg aranybarna nem lesz. Ha megégne a felülete, vegyük vissza a sütés vége felé a lángot, és kivételkor verjük meg a kenyeret késsel, amiért kis tüzes volt :P - meg hogy a kozmás részt eltávolítsuk róla. Rusztikus formájú az eredmény, reszelővel idomítható. Igazi kenyér lesz belőle...

Margit2-nek vagyok hálás a recept alapjáért, természetesen az övé tényleg székely és kemencés - én a magam formájára alakítgattam...

Lusta asszonyt kapja el a medve... avagy

Pityókás DNK

Hozzávalók:

• 1 kg liszt (BL80 kenyérliszt, vagy ennek hiányában 33 dkg BFF55 rétesliszt + 67 dkg BL55 finomliszt)
• 1 marék (20 dkg) kovász/öregtészta (előző nap kell elkészíteni) + 1 csapott tk por- vagy 1 dkg friss élesztő
  vagy kovász híján 1 kocka (5 dkg) friss élesztő
  vagy kovász és friss élesztő híján 1 tasak porélesztő (lehetőleg 11 g-os legyen)
• 1 csapott ek só (25 g)
• 3-4 szem (kb. 25 dkg) főtt krumpli
• 4-6 dl víz vagy tejsavó (amennyit a liszt fölvesz)

Elkészítés:

1. Én a száraz és a nedves hozzávalókat mindig elkeverem egymással, mielőtt összegyúrnám a masszát - a friss élesztőt is egy kis folyadékban elkeverem (ezt levonom az összfolyadékból), de nem futtatom fel. A porélesztő mehet a száraz hozzávalók közé, elkülönítve a sótól.
2. Külön adom hozzá a pityókát (krumpli, burgonya, kolompér, kumpi, batáta, földialma stb.).
3. A nedveset a szárazhoz öntöm, amennyit felvesz a keverék. Inkább keveset, és adagolva, mint többet. A krumpli lágyít, és folyadéknak számít!
4. Addig keverem, amíg egynemű ragacs nem lesz a tészta. 
5. Kb. 12 órára, míg megkel, lefedve, nyugodt helyre teszem. (Mikró belseje tökéletes, mivel mi azt havonta egyszer, ha használjuk...) Érdemes ezt este megcsinálni, és akkor reggel a jónép finom kenyérillatra ébredhet.
6. Kiveszem a kenyértésztát, erősen lisztezett felületen meghajtogatom, hajtással fölfelé. (Hajtást kicsit lehet szépre igazítani. Ez 'tétikai szempont csak...)
7. Begyújtom a sütőt maximumra, vagy 250 fokra (ez a 10-fokozatos gázsütőmön 7-es fokozat), beteszek egy tűzálló, fedeles edényt, legyen ez az öntöttvas kacsasütő. Befújok vizet a sütőtérbe, mert más már nem fér be oda. :) Meg hogy jó gőzös legyen (megyagőzös, megyagőzös...), mire beleér a kenyér.
8. A formázástól számított 20 perc múlva az elpihent tésztát a forró sütőből kihúzott edénybe ejtem hajtással fölfelé, óvatosan. Ha nincs hajtásom, akkor bevagdosom éles késsel, egy-kettő-három, fedőt rá, betolom. Befújok vizet.
9. Fedővel 30 percig, fedő nélkül szintén 30 percig sül, a fedő levételét követően 6-os fokozatra lehet visszavenni a lángot.
10. Kivétel után - kivétel nélkül :) minden esetben - valószínűleg el kell náspángolni a kenyeret késsel, hogy tudja, mi a dolga :P - meg hogy az égett részt eltávolítsuk róla. Lehet reszelővel is csinálni. Rusztikus, igazi kenyér lesz belőle, és még a csuklónk is egyben marad!

Visszatérve a kenyér feléledésére: mi lett volna velünk, ha nem létezne az emberi tökéletlenség? Mert a kenyeret csak jól lehet elrontani! Mindig van egy sztori... Lásd a panettone példáját...