Alexa Christi ínycsiklandozó "pózoltassunk krémet kenyérrel" :P receptes cikke felajzotta az én kíváncsiságomat is a téma iránt. Miért mindig egyféle feltét legyen, amikor annyiféle pástétomot, kencét elő lehet állítani?
Elővettem hát a legkedvesebb patém, a tojáskrém családi receptjét, ahogy az a töltött kiflinél volt anno. (Aki utál visszakeresni: 3-4 tojást sós-ecetes vízben felteszünk főni, keményre; 10-15 dkg vajat habosra keverünk sóval és borssal, vagy sóval és más fűszerekkel - mert a borsot én utálom -; 1 kis fej lilahagymát, vagy egy fél fej vöröshagymát apróra vágunk, a főtt tojásokat felszeleteljük és szintén apróra törjük, majd hozzákeverjük ezeket a habos vajhoz. Pár órára - vagy egy éjszakára - hűtőbe tesszük, hogy összeérjenek az ízek. Fogyasztás előtt negyedórával kivesszük, hogy a vaj felolvadjon.)
Az értékekben lévő ingadozás most nem volt véletlen: fukar voltam megbontani két vajat, így a hagymás-tojásos masszát 10 dkg vajból, és 3 tojásból állítottam elő, lazításra némi 3,5%-os tejet csöppentettem. A maradék 1 tojással más tervem volt - tekintve, hogy a gyerekeim ki nem állhatják a hagymát, így nekik egy másik tojáskrémet készítettem: 1 kis pohár tejfölt sóztam, belekevertem a tört főtt tojást és reszelt sajtot adtam hozzá (edami volt, kb. 5 dkg).
Mit is lehet mondani? Hogy a felnőttek a legnagyobb gyerekek - a férjem nemrégen kunyerált ki egy szelet próbakóstolást, álltunk a hűtő előtt, mondtam neki, mikor nem találta el az első, alufóliába bugyolált edényt (tökfőzelék), hogy még egyet próbálkozhat, vagy nem kóstolunk - titkon remélve, csak eláll ez reggelig. A második blikkre már eltalálta az alufóliás edényt (mert kellett nekem rátenni a maradék fél hagymát, nehogy összekeverjem a másikkal, ami a gyerekeké)... Megbontottuk, megkóstoltuk. Már lehűlt, de ez reggel lesz az igazi - azért egy-egy szelet kefires kenyérrel letoltuk. :)
Előző este kitettem a kefirt, hogy valamiféle kenyeret csinálok belőle, és így is lett. 1 kg liszthez számoltam a kis pohár kefirt, és duplán vettem a Limara-féle bevált fehér kenyér alkotóelemeit - bár a vizet 5 dl-re saccoltam, sok lett, lehet, 4 dl is elég, mert a kefir elég zsíros volt. Liszttel szorítottam a tésztát, amennyire hagyta, majd eltettem pihenni. Formázáskor ketté vettem, mert Max ötletére alapozva zsömléket akartam csinálni. De akkorra már elszállt a gurítókedvem, így négybe vettem a második gombit, és bagetteket sodortam belőle. Így lett egy kis vekni és négy bagett, amelyek kalandos férőhelyszűke miatt a rácson sültek, így az aljuk jópofa mintázatot kaptak. Még aznap este megbontottam az egyik "bagit", másnap pedig az uram szegte meg a kenyeret.
Vacsorára tökfőzelék mellé ettünk sajtos-vajasan a bagettekből... Még maradt egy negyed kenyér és egy hosszú bagett. Ezek azok a jószágok, akik másodnaposan a tojáskrémekkel fognak randevúzni, és múlttá válni. Már alig várom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése