"Ki...ott jó a fánk"

Végigsöpör az éppen aktuális mém évekkel ezelőtt a szociális csatornákon, hogyaszongya "Tökéletes marketing": figura, kezében rengeteg szalagos fánkkal egyensúlyoz, a pólóján pedig - elnézést a vulgarizmusért, de ezt kihagyva a vicc lényege veszne el - "Kib@szott jó a fánk!!!" felirat díszeleg. Tényleg jó marketing, mert kimondatlanul is megkóstolná az ember, elvégre... hátha igaza van. :D

Nem tudjuk meg. Ellenben mi szalagos fánkot sütöttünk előző este, a levegőkenyérnek keresztelt gyökérkenyér mellé - közös volt a mű, abszolúte családi kiszerelésben: férjem vezényelte és csinálta, gyerekek szaggatták-töltötték, én meg így vagy úgy segítettem itt vagy ott. (Ezt megaszontam. Mindegy. Jó móka volt!)

A párom is, én is még a dinoszauruszok korában gyártottunk először és utoljára szalagos fánkot. Hogy miért? Egyrészt nálunk anyukám csinálta, én meg később már nem, csak egyszer, amikor is kiharcoltuk, hogy a technika órán igenis legyen főzőcske legalább egyszer, és akkor süssünk fánkot - a pároméknál pedig csak egyszer sikerült szalagosra - szűz kéz szerencséje, hogy rögtön a legelső alkalommal, aztán soha többet.

A páromat körbecsodálták, ha lett volna valami gasztroműsor akkortájt, még tán be is küldték volna, olyan eszményi lett a végeredmény - nálunk pedig a vásott Laci gyerek krétaport reszelt az orosztanárnak ajándékba félretett példányra. A másik összekötő elem, hogy mindketten 13 évesek voltunk, csak tíz év csúszással.

Az orosztanár azóta angoltanárrá képezte magát, a szalagos fánk tributálásának pedig most jött el az ideje, mikor a férjem rácsodálkozott a Nemsós oldalon - mit csináljunk, oda is járunk, mert jó kis receptek vannak ott, amelyekből ki lehet indulni -, hogy ez tényleg szalagos lesz!

Nem gond, hogy nincs farsang, ebben az országban éjjel-nappal cirkusz van... Ha a népnek nincs kenyere, egyen kalácsot, mondta Marie-Antoinette, és ha nincs kalácsa, egyen farsangi fánkot, mondom én.

Persze nem. De ne menjünk bele. Inkább tegyük össze a kezünket, hogy ilyen fánkot ehetünk, meg a hozzávalókat:

• 1 kg liszt
• kb. 6 dl tej
• 5 dkg élesztő
• 3 tojássárgája + felvert habja
• 1 tk só
• 2 ek cukor
• 2 cs vaníliás cukor
• (urizáló dolgok kihagyva, minek :))
• 3 ek napraforgó olaj
• napraforgó olaj a sütéshez

Elkészítés:

1. Valamennyi langyos, cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt, és a maradék tejbe belekeverjük az olajat. A többi hozzávalóval együtt a tejet több részletben adagolva tésztát dagasztunk. A tej mennyisége a liszt minőségétől függően változhat, lehet, hogy több tejet vesz fel. A tojások fehérjéit habnak felverve dagasszuk a tésztába. Ne dagasszuk túl lágyra, mert szaggatáskor ragadni fog. A jól kidolgozott tésztát langyos helyen kelesszük duplájára. (Az én mikrómban fél óra is elég volt.)
2. Ha megkelt, borítsuk lisztezett deszkára, gyúrjuk át egy kicsit, és kb. 2-2,5 cm vastagságúra sodorjuk ki. Fánkszaggatóval szúrjuk ki, majd tegyük lisztezett abroszra a korongokat. Még hagyjuk kelni 15 percig. A szaggatáskor megmaradt darabkákat gyúrjuk össze, és ezt is szaggassuk ki.
3. A fánkokat bő olajban süssük meg. Egy 24-25 centi átmérőjű serpenyőbe ne tegyünk 4 darabnál többet egyszerre, hogy maradjon helyük növekedni. (Nálunk 2 sült egyszerre.) Az abroszról úgy tegyük a fánkokat az olajba, hogy az alsó felük kerüljön felülre, közepüket pedig egy kicsit nyomjuk be a mutatóujjunkkal. Sütéskor tegyünk fedőt a serpenyőre (lábasra), de ha egyik fele megsült, és átfordítottuk, a másik oldal sütésekor nem kell lefedni. A megsült fánkokat tegyük papírtörölközőre, hogy a felesleges olajat beszívja.
4. Tálaláskor szórjuk meg porcukorral, és kínáljunk mellé lekvárt. Vagy inkább injektáljunk beléjük csokipudingot! :)
5. Készítsük el a tasakon lévő előírás szerint a pudingot, készenlétbe helyezzünk a közelünkbe 1-1.5 dl vizet, ha esetleg lágyítást kíván a matéria.
6. Vegyünk egy tiszta, nem használt fecskendőt, töltsük meg a csokipudinggal, és a már kézzel fogható - és kézzelfogható - meleg fánkokba szúrva nyomjuk bele az édes masszát.
7. Faljuk fel az egészet, úgy, ahogy van...

Nyami!

Jut is, marad is - édes is, sós is 

Persze nálunk félretevés van, kóstolóba... Azt mondják, ez nem szárad ki a tojásfehérje miatt... Majd meglátjuk...