Nem most kezdtem a sütést, már korábban fejbe kólintottak a péklapáttal, úgyannyira, hogy blogot is vezettem - ne keresd, ez van helyette -, de egy ideig valahogy szüneteltettem a sütést, kicsi volt a konyha, lusta volt a pékné, a főfogás kifogás és nyafogás volt, de az igazi szerelem nem múlik el, bár lehet, csökken és elbújik kicsit, de később visszatér, mert hát az olyan.
Most már nagy a konyha, a pékné még néha mindig lusta, de a szerelem az szerelem, a kenyérillat meg kenyérillat, és ezek bizony nagy érvek, nagyobbak, mint a gazdagsági válság (sicc!).
Nem is ezért jöttem ám ide. Az a helyzet, hogy nekem bizony a gyerekeim mesélnek. Ilyen jó dolgom van. :) Én is nekik, persze, de aztán ők is nekem. A kislányom lepett meg ezzel a kedves orosz népmesével, amelyet az óvodában olvasott, és hát - szégyenszemre - én már nem emlékeztem rá, pedig nekem is mesélték.
Ide is zuttyantom, mert hoztam az Óperencián túlról...
A vajaspánkó (orosz népmese)
Fordította Rab ZsuzsaÉlt egyszer egy öregember és egy öregasszony. Kéri az ember az asszonyt:
- Süss nekem, anyjuk, vajaspánkót!
- Ugyan miből süssek? Egy csepp lisztünk sincs.
- Ej, te asszony! Kapard le a kosár oldalát, seperd fel a magtárt: hátha kerül így egy kis liszt.
Úgy is tett az öregasszony: lekaparta a kosár oldalát, felseperte a magtárt, s került is liszt két marékkal. A tésztába tejfelt kevert, pánkót vágott belőle, kisütötte vajban s kitette a pánkót az ablakba hűlni.
Elunta magát a vajaspánkó, legurult a lócára, a lócáról a padlóra, s a padlóról legurult az ajtó felé. Átgurult küszöbön a tornácra, a tornácról a lépcsőre, a lépcsőről az udvarra, az udvarból túl a kapun, mindig messzebb és messzebb.
Gurult, gurult az úton, és szembe jött vele egy nyúl.
- Megeszlek, te vajaspánkó!
- Ne egyél meg, sandaszemű! Inkább hallgasd meg, milyen szépet énekelek neked! A nyúl hegyezni kezdte a fülét, s a vajaspánkó rákezdte az éneket:
Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak,
Tejfellel kevertek,
Kemencén sütöttek,
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól,
Gazduramtól, asszonyomtól,
Mért féljek nyúl tőled?
Megszököm előled!
S tovább gurult. Úgy eltűnt a nyúl szeme elől, mintha ott sem lett volna. Begurult a vajaspánkó az ösvényen az erdőbe, s találkozott a farkassal.
- Megeszlek, te vajaspánkó!
- Ne egyél meg, ordas farkas! Szépet énekelek neked.
És fújni kezdte:
Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak,
Tejfellel kevertek,
Kemencén sütöttek,
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól,
Gazduramtól, asszonyomtól,
Megszöktem a nyúltól,
Miért féljek farkas tőled ?
Mindjárt megszököm előled!
S tovább gurult. Úgy eltűnt a farkas szeme elől, mintha ott sem lett volna. Gurult, gurult a vajaspánkó az erdőben, s szembe jött vele a medve. Csörtet, töri a lombot, rontja a bokrot.
- Megeszlek, te vajaspánkó!
- Ne egyél meg, tányértalpas, ugyan miért is ennél meg? S a vajaspánkó már rá is kezdte:
Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak,
Tejfellel kevertek,
Kemencén sütöttek,
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól,
Gazduramtól, asszonyomtól,
Megszöktem a nyúltól,
Ordas farkas úrtól,
Miért félnék, medve, tőled?
Megszököm mindjárt előled!
S tovább gurult. Úgy eltűnt a medve szeme elől, mintha ott sem lett volna. Gurult, gurult a vajaspánkó, s szembe jött vele a róka.
- Jó napot, vajaspánkó! Ej, milyen jóképű, milyen pirospozsgás vagy!
De a vajaspánkó már rá is kezdte:
Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak,
Tejfellel kevertek,
Kemencén sütöttek,
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól,
Gazduramtól, asszonyomtól,
Megszöktem a nyúltól,
Ordas farkas úrtól,
Mackó Miska úrtól,
Miért féljek hát tetőled?
Megszököm könnyen előled!
- Felséges ének! - szólt a róka. - Csak az a baj, hogy megöregedtem, kedvesem, rosszul hallok. Ülj csak ide az orrocskámra, s fújd el még egyszer!
Nagyon jól esett a vajaspánkónak, hogy így megdicsérték az énekét. Felugrott a róka orrára és újrakezdte:
- Vajaspánkó a nevem...
Abban a pillanatban a róka - hamm - bekapta.
Ha a róka a vajaspánkót be nem kapta volna, az én mesém is tovább tartott volna!
"Itt a vége, fuss el véle, kerekerdő közepébe!"
Meg is néztem, mi ez a vajaspánkó, mert úgy kiéheztem rá, mint üregi nyúl a sallangos káposztára...
Vajaspánkó - mesekönyv módra
Forrás: www.recept-oldal.hu
Hozzávalók:
A tésztához: 50 dkg liszt, 15 dkg puha vaj, fél kocka (2-3 dkg) élesztő, 1 tojás, 2 dl tej, 2 evőkanál cukor, 2 evőkanál tejföl vagy natúr joghurt, negyed citrom reszelt héja, csipetnyi só. A tészta lekenéséhez: 1 tojás villával lazán fölverve.
A töltelékhez: 50 dkg túró, 15 dkg cukor vagy ennek megfelelő mennyiségű sütésálló édesítőszer, háromnegyed citrom reszelt héja, 1 vaníliarúd kikapart belseje (vagy két csomag vaníliás cukor), 5 dkg mazsola (kihagyható).
Elkészítés:
A tésztához a lisztet egy tálba szitáljuk.
Az élesztőt a langyos tejbe morzsoljuk. Hozzákeverünk egy evőkanál lisztet és a cukrot, aztán megvárjuk amíg a tej tetején vastag halványbarna hab képződik.
A többi hozzávalót a fölfuttatott élesztővel együtt a liszthez adjuk, és az egészből sima, rugalmas tésztát gyúrunk. A tésztát letakarva fél órát kelesztjük.
Amíg a tészta kel, összekeverjük a töltelék hozzávalóit.
A megkelt tésztát ujjnyi vastagra nyújtjuk, és 10-12 centis pogácsaszaggatóval köröket szaggatunk belőle. A tésztakorongokat sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk, 15-20 percig kelesztjük, majd a közepüket kicsit benyomjuk, megkenjük őket a fölvert tojással, aztán minél több tölteléket halmozunk a közepükbe úgy, hogy a tészta széléből körben legalább egy-két centi szabadon maradjon.
A süteményeket 200 fokra előmelegített sütőben megsütjük.
Ez az egy, amit még nem sütöttem meg, legalábbis így. Teljesen formabontó módon hát úgy kezdem itteni blogolásomat, ahogy később nem fogom folytatni. Haha! Mondom, hogy nem vagyok normális. (Sokan kérdezték már, milyen mentális betegségben szenvedek? Mondtam, hogy tévedés, én minden percét élvezem. :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése