Na, élesztő...!

Azt hiszem, nem akkor szerettem bele a kenyérsütésbe, amikor először olvastam róla, hogy ilyet is lehet. Akkor még úgy néztem rá a szobapékekre, hogy ezeknek nincs semmi sütnivalójuk. Pedig az nekem nem volt akkor. Merthogy gyerek- és tinikoromban fel sem tűnt, hogy lazán megcsináljuk a lángost, fánkot, kuglófot, de nem sütünk kenyeret, kalácsot, hiszen arra ott a pékség, a közért... Igaz, akkoriban az evolúciót is beittam, mint száraz tészta a vizet. Felnőttként már nem értettem, miért voltam illogikus módon kizáró, de mindegy is.

Mert aztán a neten megláttam, hogy németek valami kenyérsütőben sütnek. Gép, ami kenyeret süt! És aztán már magyarok is csinálják! Hű, mi a csuda! Közelebbről is meg kellett néznem. (Még mindig csak részlegesen felszabadult volt az elmém. Nem gondoltam volna, hogy gép nélkül is lehet sütni, mert hát az olyan ördöngösség, meg dagasztani nehéz, csak keménykezű, izzadt pék bácsik tudják ám agyonnyomkodni a tésztát, az ilyen magamfajta, mázsás, izmos nőcik már nem. :) ) Elsőnek a nővéremnek vettem egy kétlapátos Eltát, amin az a vicces félrefordítás díszelgett, hogy "professzionális banki automata", jót röhögtünk rajta. Én még nem álltam készen. Úgy tűnt, ő sem, mert gyári csomagolásban, négy évvel később visszaadta - amikor már egyszemélyes pékként üzemeltem. Haha! Volt egy saját retro masinám, zsírúj, tiszta időutazás.

Na, de vissza ahhoz az időhöz, amikor csak megtörtünk, és beszereztünk egy AFK felségjelzésű egylapátos masinát. Hetekig lázas receptkeresgélés folyt, nem is mennék bele, unalmas lenne, a saját receptjei ugyanis a német malomtermékekhez volt szabva (tudom, macska, fa, de ez már germanista marad). Így aztán az első sületlen "cicakenyér" után sem adtam fel, inkább keresgéltem a neten, meg bevásároltunk könyvekből, és kezdetben előregyártott kenyérporokból (célkeverékekből, ahogy a cukrászszakma mondja) dolgoztunk. Aztán szépen lassan finom- és félfogós lisztre váltottunk... És közben jött a válság...

Sok receptem maradt abból az időből, de semmire nem emlékszem szívesebben, mint az egyszerű szegénykenyérre és a dagasztás nélküli tésztára. Akkoriban nem is fejlődtem tovább, egyszer-kétszer újítottam, de aztán megszakadt a vonal valahol.

De az igaz szerelem nem múlik el, mert nem tud. Nincs neki olyan képessége, hogy elmúlhatni, vagy ilyesmi. Kiújul, mint az isiász, persze annál azért sokkal kevésbé fáj. :D Lehet, időközben elhaláloznak a gépek ilyen-olyan okból, de amíg van liszt, erő, szeretet és igény a kenyérre, addig semmi nem állhat készítése útjába.

Egyszerű szegénykenyér kenyérsütőgépben

Minden dagasztással készülő kenyér alapja ebben a rohanó civilizációnak csúfolt világban, kenyérsütő gépbe javasolt betenni és megsütni, bolondbiztos (de azért a pék tudjon úszni, biztos, ami biztos, ha a Dunába dobják). Én legtöbbször ezt sütöttem, bevált, és nem utolsósorban olcsón meg lehetett csinálni.

Vízzel meghintve cserepesedik, és közben "zenél"

Hozzávalók 75 dkg-s kenyérhez: 

• 50 dkg liszt (lehet tiszta finomliszt, lehet 1/3 és 2/3 arányban rétes- és finomliszt, lehet kenyérliszt, lehet 1/2 kenyérliszt, 1/2 finomliszt...)
• 3 dl folyadék (lehet tiszta víz, lehet fele víz, fele tej)
• 1 ek olaj
• 1,5 tk só
• 1 tk cukor (de porélesztőnél akár el is hagyható)
• 1 tasak Oetker porélesztő 500 g liszthez (vagy 1/2 tasak Haas/Coop/Tesco porélesztő 1 kg liszthez)
• 1-2 csipet fűszer (ez elhagyható, ha nincs otthon semmi - én őrült (elgépeltem! így marad, hajrá Freud!) köményt szoktam fűszerelni belé, de lehet bele tenni vegetát, paprikát, petrezselymet, ami tetszik)

Elkészítés:

1. Olajozzuk meg a dagasztólapátokat a gép üstjében, később nem fog beleragadni a kenyérbe, vagy legalábbis könnyebben kiszedhető.
2. Tegyük a kézmeleg hozzávalókat az üstbe, először a folyékony, másodszor a száraz alkotórészeket, a legvégén pedig - csináljunk a lisztbe két kis mélyedést - az élesztőt, elkülönítve a sótól.
3. Állítsuk be az alapprogramot (3 órás körüli szokott lenni).
4. A csipogáskor hozzáadhatunk reszelt sajtot, magvakat; vagy a sütés előtt megszórhatjuk mákkal. 
5. A sütés befejeztével lekenhetjük vízzel a kenyér tetejét, és akkor cserepes lesz, mint a "bóti". (De ez titok! :))

Ezt az alapkenyeret lehet aztán variálni tetszés szerint - ugye nem csak én látom, hogy a szegénykenyér az egyik leggazdagabb a világon? -, próbálkozni, és szépen kinőni a gépet. Mert van élet a gép után, mellett, helyett, akármi is legyen. Sokkal többet tud, mint sütni, és közben meg meg is lehet lenni nélküle.

És ez még nem a vége. Mit ne mondjak, ez a tészta hatalmas kaméleon!

Ha nincs gép, de se erő, se idő dagasztani - pediglen milyen jó feszlevezetés az, cserébe nem a szomszédot vered meg, hanem a tésztán élheted ki az ideget, na, de ezt majd máskor -, akkor jöhet a dagasztás nélküli kenyér, és ennek számtalan variációi, lehetőségei. Megnyílik egy új, fantasztikus világ! :)