Hozzávalók:
- 750 g (12 dl) simaliszt,
- 1 ek porélesztő.
- 1 ek méz (vagy fruktóz),
- 1 ek só,
- 6 dl folyadék (4 dl víz + 2 dl tej),
- igény szerint 0,5 dl olaj (ettől "szaftosabb" lesz)
- fűszerek tetszés szerint (kenyérfűszer, vegeta - ebben az esetben figyeljünk a sóra! - vagy őrült kömény* stb.)
Elkészítés:
A száraz hozzávalókat keverjük össze egy nagy tálban, a nedveseket egy mérőkancsóban. Öntsük a folyadékokat a lisztkeverékhez, és kutyuljuk homogénre pár perc alatt. Sokáig nem kell keverni, csak legyen egynemű. Takarjuk le folpakkal vagy fedővel a tálat, és tegyük a sütőbe másfél órára pihenni, vagy tovább, de maximum 2 órára. Azután lisztes felületre kiborítva - például folpack-csíkon -, hajtogassuk meg négyrét úgy, mintha borítékot hajtogatnánk - ebben segítségünkre lehet a folpack széle, amelyekkel segíthetjük az átlapolódást. A végén hajtással lefelé fordítsuk - a negyedik lapolás úgyis odateszi -, és kicsit pihentessük a folpackkal letakarva. De csak addig, amíg előmelegítjük a sütőt 250 °C fokon, amelybe behelyezünk alulra egy tűzálló edényt 2-3 dl vízzel a gőzösítés végett, középre pedig a sütőedényt fedővel. (Ez lehet öntöttvas, jénai, római tál stb., a lényeg, hogy együtt melegedjen a sütővel.) Ha nincs fedőnk, használjunk alufóliát, és ezt is forrósítsuk fel a sütőben. Ha bemelegedett, vegyük ki az edényt, és a tésztát ügyesen csúsztassuk bele, majd 40 percig fedő alatt, 20 percig fedetlenül süssük ropogós aranybarnára. A végén le lehet spriccelni vagy kenni vízzel a tetejét, ha valaki cserepes bucit szeretne, vagy élvezi hallgatni, ahogy a kész tészta "beszélget". (Élmény!) Ha elég forró volt az edény, a kész kenyér könnyedén csusszan ki belőle. Hűtsük ki rácson vagy két fakanálon, csak utána szeletelhető könnyen.
Miért szeretem?
Nagyon hamar megvan, és igazi ropogós héjú, puha belű, ízletes kenyér lesz belőle (tehát nem a dagasztás teszi...). Mézzel vagy szilvalekváros-sajtos (!!!) feltéttel valami mennyei...
* Megint így írtam!!! Marad... :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése