A hétvégén, amikor nem írtam, pont nagy sütésnek álltunk neki, mert egyrészt lejáróban volt a túró, amelyet a vajaspánkóhoz tettünk félre, de valahogy sose az lett belőle... Az ötletet kiraktuk az ablakba, és elunta magát, és legurult a lócára, a lócáról a padlóra, a padlóról ki az utcába, be az erdőbe, és végül megette a ravasz idő... Másrészt elfogyott a kenyér, de már toporgott az aprónép, teljesen jogosan, hogy éhes. Harmadrészt, szültünk, mert aszonták az okosok, hogy négy vagy öt gyermek után mehet a nő önmegvalósítani, tehát még aznap gyorsan letettem három s(z)üleményt az asztalra. ;)
Dombika, a másfél órás DNK, 1250 grammal jött a világra egy frissen vásárolt bagettformában, kicsit bénán betéve, így domb formára húzódván. Bár őt kezdtük el keverni legelőbb, mégsem ő volt az elsőszülött, de csak mert vele a vaj-údás hosszabb volt.
Az ott olvasott hozzávalók és előkészítés szerint jártam el, majd beletettem egy kb. 50 cm hosszú bagett sütőformába, alufóliával letakarva. Nem sikerült szegényt teljesen forró közegben tartani, mire belekerült a tészta, némileg kihűlt, így beleragadt. Tanulság: DNK-t csak öntöttvas-, jénai- vagy cserépedényben...
Fekete Pánkó, afroamerikai színű túrófánkocska a mindennapos túró egyik fele lett, de a kevés olaj, amelyből kifogytunk épp, hamar megkapta kívül, így feketére sült. Ellenben belül isteni volt. Csúf rasszista módon ő(ke)t ettük meg legelőbb, de csak mert már mindenki éhes volt az időt tekintve (délután fél kettő) és az illatoktól. Nem volt belőle sok, így hamar elfogyott.
Így készült: a 125 g túrót 2 ek tejföllel, 2 ek fruktózzal (ezt használom a sütéshez), 1 csipet sóval, 2 csipet citromhéjreszelékkel, 2 tojással, és annyi - kb. 2-3 dl - zsemlemorzsával kevertem össze, hogy egybeálljon és kanállal lehessen szaggatni. Ha van fagyikanalunk, pontos gömböket lehet belőle faragni, nekem épp nincs, és az olaj gyérsége miatt is igyekeztem ellapítani... Az olaj természetesen 180 fokos volt, és enyhén sózott, hogy ne csapkodjon. Ne sózzuk meg nagyon, mert átveszi az ízét a fánk. (Meg a kristályosabb sószemekkel is vigyázni. Egyik fánkon éreztem...)
Mazsolás Piroska, a leveles tésztás túrós rétes a mindennapos túró és a lejárathoz közeli leveles tészta szerelméből született, a férjem ötleteként, miszerint kellemest a hasznossal... Az ebéd - a húsgombócos zöldségleves és rakott zöldséges rizs mellé - harmadik fogása lett.
Így készült: a férjem a leveles tészta csomagolásán található módon járt el. A töltelék 125 g túró, 2 ek tejföl, 2 ek fruktóz, 2 csipet citromhéjreszelék egyvelege volt, ugyanaz, mint a túrófánké, kihagyva ott a süléshez való tartozékokat. Ezt én kevertem, azért tudom. A többit a férjem csinálta, szimultán a fánkkal, így azt annyira nem tudom, de követte a csomagolás utasítását.
Immáron tehát letudtuk a családi evőszakot az éhségünk elverésében. 3:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése