Állat egy világnap

Az állatok világnapja október 4-én volt, de az újpesti Állatszigeten mégis inkább ma. Amit ott imádunk, a légkörön és a hangulaton kívül, az a kemencés kenyérlángos, mely langalló, töki pompos, lapcsánka és még ezer más nevet visel. Csak hát elég katasztrofális, hogy

1. drága,
2. rohadt lassan készül el,
3. kikészül a készítése alatt a pék bácsi, és hisztizik,
4. csak egy adott feltét van rajta, nem lehet választani.

És ezen az sem segít, hogy

1. finom,
2. van időm bőven fotózni a kemence tüzét, meg a dolgozókat munka közben,
3. élvezhetem az autentikát,
4. jókat röhöghetek magamban a hisztin.

Úgyhogy most elhatároztuk, hogy egye meg őket a sárga irigység, mi bizony otthonról vitt langallót eszünk!

A tésztája nem sikerült olyan jól, mert DNK volt, és az nem igazán alkalmas rá - hát mindig tanul az ember -, mert kiszakad könnyen, de azért finom volt, és órákkal később is ehető.

Feltétnek paprika és paradicsom is került a sajt alá, de a hagyma fölé. (Párom véletlenül a gyerekek adagját is megszórta hagymával, mert elfelejtette, hogy azt nem kéne. Nem is ettek belőle, fene a pofikájukat.... Mindegy, több maradt nekünk!)

Aztán cserébe én hisztiztem itthon, nem is mentem velük, munkám is volt, kedvem semmi, így én itthon ettem meg a részemet. Szó, mi szó, finom volt.

...De bár elmentem volna mégis inkább velük.