Első kísérlet

Már egy ideje izgatta a fantáziámat a dagasztás nélküli kenyér krumplis változata is. Mivel sehol nem találtam arra utaló referenciát, eleve, hogy bárki kipróbálta volna, ezért vettem magamnak a bátorságot, hogy nekiálljak kísérletezni. Mert kísérletezni jó. Pláne, ha az embernek nem sok veszíteni valója van. (Hogy miért, ez már egy másik blogra tartozna, ha megírnám...)

Annak rendje és módja szerint kitettem szobahőre melegedni a 20 dkg-nyi kétnapos, főtt, szikkadt krumplit, amit a férjem tett félre nekem. Mellette egy tálban összeöntöttem 80 dkg finomlisztet 20 dkg rétesliszttel, 25 g sóval, egy nagy csipet őrült köménnyel (igen, tetszik ez a szójáték még mindig :)), összekevertem, majd reszelőn belemorzsoltam a főtt krumplit, és ha már reszeltem, azon keresztül beledolgoztam a csomagnyi friss élesztőt is. Összekutyultam ezeket is, amennyire csak lehetett, és kimértem mellé tálban először 6 dl vizet, elvégre ki tudja, a krumpli mennyit vesz fel? Először meg sem látszott, hogy felvenné, sok liszt maradt szabadon alatta. 7 dl - kicsit lazít, de nem sok változás. A lisztet alul hidegen hagyta a plusz folyadék. Legyen nekem 8 - még mindig nem elég! Pedig fifikás ez a krumpli, szépen megszívja magát, aztán meg orvul kiengedi. De ennyi folyadékkal összedolgozni sem lehet! A végső elhatározás a 9 dl lett, ezt már felvette a liszt, kicsit talán sok is volt első kavarásra, de legalább már homogén massza lett az anyag. Letakartam és betettem pihenni a spájzba, tervezetten 12 órára.

Pár óra múlva nem álltam meg, hogy ne nézzek rá, és majdnem kifutott a tálból. Mindeközben még nem volt elég érett, a tészta visszanyomta magát, amikor beledugtam az ujjam. Kivettem a spájzból, és levegősebb helyre tettem, ne nőjön olyan gyorsan, de mégis legyen ideje kelni.

Reggel ébresztett az agyam és az ágyam, hogy irány sütni. Ráhúztam 1 órát a reggel nyolcra, az őszi szünet jóvoltából mindenki tovább aludt... A tészta szépen elterült a tálban, szinte csurig, készen állt a sütésre. Benyomtam, úgy maradt, talán kicsit túl is kelt - nem megy ez a reggeli kelés, a tészta jobban csinálja, mint én :D -, de még nem volt vészes. Egy nagy főzőlapáttal felhajtogattam a szélét a tálban, és félretettem pihenni. 

Hirtelen nem tudtam, hogy ekkora tésztát miben fogok sütni, mert leesett, miért nem csináltam eddig 1 kg lisztből DNK-t! Nincs fedeles sütőkém hozzá. :D Kivettem egy tepsit, és azt mondtam, hej, 'Zenberg, most akkor alávágunk a szokásosnak, és nyíltan sütjük meg a kenyeret. Bekapcsoltam a sütőt, 240 fokra szokásosan, betettem a tepsit, befújtam a vizet, és vártam. Mikor bemelegedett, beleügyeskedtem a kihúzott tepsibe az erősen kelt és lágy tésztát, bevágtam a tetejét, lefújtam vízzel őt is, és betoltam a cereáliák poklába.

Egy órával később egy barna, marsi felszínű, illatos csoda várt engem. A vágások nem látszottak, de olyan sebtiben történtek egyébként is, hogy nem voltak valami mélyek és határozottak. De nem akartam, hogy kihűljön a tepsi és megfázzon a tészta.

Az eredmény egy kissé lapos, nedves bélzetű - mi szeretjük -, sárga-barna békebeli kenyér! A fehér kenyérhez jobban hasonlít, mint a sima DNK-hoz, bár a héja legalább annyira ropogós.

Fenséges!!! Megéri tovább kísérletezni vele!

Krumplis DNK kenyér

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 25 g só
• kb. 8 dl víz (vagy tejsavó)
• 20-25 dkg főtt krumpli
• 5 dkg friss élesztő (vagy 1 tasak porélesztő)
• őrült kömény

Elkészítés:

mint a hagyományos 12 órás DNK-nál, de a krumplit érdemes szikkasztani és lereszelve tenni a száraz hozzávalókhoz.

Mesék a fehér kenyér fölött

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy huncut, hosszú hajszál, aki egy nagy hajkoronában lakott. Nagyon engedetlen, kíváncsi természet volt, és mindenáron világot akart látni. Mondták neki a többiek, ne menjél, nincs még itt a te időd; ő azonban egy óvatlan pillanatban leszakította magát, és hullani kezdett lefelé. Ahogy hullott, hullott, egyszer csak valami puhára érkezett. Nagyon tetszett neki, ha a világ ilyen szép puha, akkor semmi baj nem érheti. Békéje lett, mint a testvérei között. Ahogy nyugalmat is talált, a nagy utazástól elálmosodva menten el is aludt. Azt álmodta, hogy az ágya nőni kezdett, majd forogni, végül pedig pokoli meleg lett benne. Mikor felébredt, érezte, hogy nem tud szabadulni - az ágya benőtte őt, és ő így nem láthat világot! Hej, sírva fakadt a kicsi hajszál, hogy mibe keverte magát? Egyszer csak megfogták az ágyát, és egy vékony gyerekhangot hallott:

- Anya! Egy hajszál van a kenyérhéjban!

Az anyukája kivette a rakoncátlan hajacskát a kenyérhéjból, és kidobta a szemetesbe.

A hajszál nagyon megörült, mégis világot lát, mennyi szín és mennyi forma, és szagok tárháza! Nagyon hálás volt, amiért megszabadították a kezdetben jónak hitt börtönből, és megtanulta, hogy jobb lett volna hallgatnia a testvéreire - mindenki akkor repüljön ki, ha eljött az ideje, és nem biztos, hogy az első állomás biztonságos otthon. Itt a vége, fuss el véle!

De előtte még kapsz egy szelet kiváltképp bevált fehér kenyeret Limara receptúrája alapján. :)

"Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma..."

Hozzávalók:

• 2,7 dl folyadék (legjobb a 2 dl víz és 0,7 dl 2,8%-os tej párosítás)
• 50 dkg liszt (legjobb 1/3-2/3 arányban a rétesliszt és finomliszt duó)
• 20 dkg öregtészta (nem alapvető, de jó, ha van, mert légiesebb bélzetű lesz a kenyér, és finom ízt kap)
• 2 csapott tk só (1 csapott tk só és 1 púpos tk Vegeta finom alaphangot is megad)
• 1 tk cukor 
• 2 ek olaj
• 1 dkg élesztő (ha nincs "öreg", akkor 2,5 dkg élesztő)
• 1 ek 10%-os ecet (aszkorbinsav kiváltására, elhagyható amúgy, én csak a finomliszt lazítására használom)
• 2 ek burgonyapehely (nekem ilyenem most nincs, ezzel hosszabb ideig eláll a kenyér, ami nálunk esélytelen, tehát... :))
• fűszerek (nálam a kömény őrület és egy csipet édesnemes paprika)

Elkészítés:

1. Az élesztőt a cukros tejben felfuttatom.
2. A lisztet beszitálom a tálba, így könnyebb lesz a tészta. Aztán elkeverem a sóval, fűszerekkel, hozzáöntöm az olajat, a felfutott élesztőt és legkésőbb a folyadék többi részét. (Lisztje válogatja, felvesz-e még többet, meg ha nincs tej, akkor előfordulhat, hogy 2,7 dl helyett 3 dl vízre lesz szükség.)
3. Összekeverem a hozzávalókat, és 10-15 perc alatt kidagasztom a tésztát rugalmasra, amiben már van egy kis "ellenállás".
4. Letakarom, és nyugodt helyen hagyom kelni a duplájára, de 20 perc múlva megyek, és átforgatom a táljában. (Kikapcsolt mikrosütőben ez kb. 40-45 perc.)
5. Enyhén lisztezett felületen átgyúrom, kinyomkodom belőle a levegőt, majd megformázom vekninek, ahogy Limaránál láttam.
6. Sütőpapírra teszem, amit később a sütéshez is használok - Spar papír bevált -, és visszateszem a mikróba pihenni, míg megint duplájára kel, ez ekkor már 20 percre rövidül (vagy fele annyi ideig tart, mint az első kelesztés).
7. Előveszem, és bevágom a tetejét három helyen egy éles késsel, félreteszem 10-15 percre, amíg szépen szétnyílnak a vágások.
8. Ezalatt előmelegítem a sütőt (nálam 6-os fokozat, ami 220 fok körül van), beteszek egy kerámiatálat együtt melegedni, befújok a sütőtérbe, hogy gőzös legyen.
9. Mikor bemelegedett, kiveszem a kerámiatálat, beledobom a sütőpapírra a veknit, lefújom vízzel, és betolom sülni.
10. 20 perc után mérséklem egy "etappal" a sülést, visszaveszem 5-ösre, ami kb. 200 fok.
11. Egy óra alatt kopogósra sül.

Kenyér esős napokra

Krumplis kenyér

(előző napok szelleme)

Az emberlánya (vagy emberanyja) azt gondolja, valamiféle gólem krumplit főzni a kenyérhez, amikor paprikásnak is megcsinálhatja, és akkor tunkol, meg különben is, az még pluszmunka - pedig nem több, ha öregtésztája is van, hiszen annak amúgy is észhez kell térnie a hűtőből kivéve a konyhapulton -, meg különben is, akkor már tiszta nagyanyámleszek, és gólem és etvasz és mumus és vucli és ajjajjajj.

Pedig nem.

Merthogy létezik az az okos megoldás, hogy amúgy is főzöl krumplit, akkor már főzzél n+2 darabot, és akkor azt a kettőt a kenyérbe teszed bele.

A kenyér világnapjára készült székely pityókás kenyér előfutárját egy szintén székely(udvarhelyi), de élesztős krumplis kenyérrel indítottam. Kíváncsi voltam, mi lesz belőle, és később már azért voltam kíváncsi, miért olyan ismerős az íze? :)

A gyerekem reggel fölsikoltott: Anya! Ez olyan puha, mint a cica szőre! Ilyen cicaszőrkenyeret kérek még! - Nem kérdés, lesz még repeta. A "cicaszőrkenyér" cirka tíz perc alatt felfalódott. De hát az a dolga. Ennél nagyobb kritika sose érje a ház kenyerét. :)

Hozzávalók:

• 30 dkg finomliszt (BL55)
• 20 dkg rétesliszt (BFF55)
• 1 nagyobb krumpli (kb. 10 dkg)
• 1 tk só
• 2,5 dkg élesztő
• 1 ek cukor
• 2 dl víz
• marék lenmag (én elhagytam, nincs itthon ilyesmi, szerintem Áron bácsiék sem tartanak ekkora ínségben)

Elkészítés:

1. A krumpli igazából már két napja megfőzött és összetört massza volt, a hűtőben várt a sorsára.
2. Mire kivettem, már elég száraz volt, de ettől függetlenül a nedvesek közé számítják, mert lágyítja a tésztát.
3. Az élesztőt cukros vízben felfuttatom, és összekeverem a sós liszttel, ha kell - és kell -, öntök még hozzá vizet.
4. A tésztát nem ragadós formára keverem, amíg el nem válik a kezemtől és a táltól, majd ekkor lisztezett munkafelületen dagasztom-gyúrom még negyedóráig.
5. Letakarva, nyugodt helyen hagyom duplájára kelni. (Nekem ez félóra volt, de lehet háromnegyed óra is.)
6. Finoman átgyúrom, majd lisztes sütőpapírral kibélelt formába, vagy egyszerűen veknivé formázva lisztes sütőpapíros tepsibe teszem. Akár most is meg lehet jelölni késsel három helyen, átlósan, de negyed óra múlva is meg lehet metszeni, amikor - vízzel is lekenve - betoljuk a már előmelegített sütőbe.
7. A sütő aljába vizet teszek, gőzölés minden szinten, a gáz-állás 200 fok (5. fokozat a 10-ből).
8. Nekem háromnegyed óra volt most, de addig sütöm, amíg ropogós piros nem lesz, és nem kopog, ahogy a nagykönyvben meg van írva. (Vagy amíg be nem szorul a sütőbe, úgy megnő, mint nekem... De én győztem, sérülés nélkül kijött!)

Kefires kenyér

(eljövendő napok szelleme)

Elődjéhez hasonlóan, csak kicsit lassabban tűnt el ez a példány. (Úgy tűnik, vége a DNK-s időknek, család elkapatva, innentől kezdve a dagasztott kelt tésztáké a szabadjelzés.) Estére, mikor már kongott a bél a kenyérhiánytól - nem is csoda, amilyen gyorsan felfalták az előzőt -, kellett, hogy jöjjön még egy adag "cicaszőr", de akkor azt gondoltam, nem fogok én most krumplit főzni, lásd fent, az mégis csak madárlátta krumpli volt, legyen ebben kefir, mert az öregtészta is aznap este készült, így hagyományos kenyértésztát sütöttem, de kefirrel.

Hozzávalók:

• 50 dkg finomliszt
• 2 dl kefir
• 1,5 dl víz (vagy amennyit felvesz a tészta)
• 1 tk só
• 2 dkg élesztő
• 1 tk cukor

Elkészítés:

1. A kefirt a cukorral és az élesztővel futóversenyre íratom be. 
2. A száraz hozzávalókat összekeverem, és utána hozzáöntöm a felfutott élesztőt (kefir miatt első helyes, dobogós, szuper).
3. Amikor elválik a kezemtől és a táltól, megdagasztom 15 perc alatt, hogy egy rugalmas, hólyagos tésztát kapjak.
4. Lefedve, nyugodt helyen duplájára kelesztem, kefir segíthet hamarabb elérni ezt a méretet.
5. Egyesek félidőben villával szurkálják a szerencsétlen gombócot, én nem bántalmaztam így, de átforgatni a kelesztés felénél érdemes. 
6. Átgyúrom óvatosan a masszát, veknit formázok belőle, három helyen bevágom a tetején, és félreteszem, amíg...
7. ...Begyújtom a sütőt 200 fokra. A vágások szépen szétnyílnak a bemelegedés végére, vízzel lekenem a veknit, és betolom a sütőbe. Alulra is mehet gőzölésnek tepsibe víz.
8. Háromnegyed óra alatt megsül, ropogós-kopogós kenyérke lesz belőle.

A kenyér, a világ és a Nap

Egyszer volt, régenstelen srégen, hogy valaki véletlenül feltalálta a kenyeret. Az úgy volt, hogy szedett egy vékára való búzát, ami a tanyáján nőtt, megőrölte és vízbe tette, hogy később megfőzhesse. Annak rendje és módja szerint megfeledkezett a masszáról, mivel közben jött a szomszéd, hogy megint lopják a rókák a háziszárnyast, és menni kellett kővel dobálózni és nyilazni, aztán ezzel el is ment a nap. Meg a róka is. A masszára két hét múlva lelt rá, amikor már nem tudta elképzelni, mi lehet az az erjedt szag a kamrában? Ijedtében kivette a nyúlós, nagyra nőtt matériát a cserépből, kiűzte belőle az ördögöt azzal, hogy adott még hozzá lisztet, és azon morfondírozott, hogy ebből most vagy bor lesz, vagy valami más. Nem jött a szomszéd a baromfiságaival, így gyorsan kisütötte a halmot a kemencében, és az eredmény egy magasra nőtt, belül lyukacsos könnyed valami lett... Megpróbálta ezek után rekonstruálni az elrontást, és azóta rajtunk maradt világszerte a "romlott lisztlángos lepény" receptje... Az istenek eledele, a Nap ajándéka, és számos divinikus titlulst szerzett már magának ez a földi élet-csoda.

Házi krumpliskenyér

Ma van a kenyér világnapja, mert október 16. van, és ezt a napot szemelték ki a kenyér megünneplésére. Azért mi minden nap ünnepelhetünk, amikor sütünk egyet-egyet. A FB-os kenyérsütést kedvelő csoport Limara ötletére és buzdítására alapozva elhatározta, hogy a mai napon két adag kenyeret süt: egyet magának, és egyet valaki másnak. Bárkinek. 

Mindenki kiválaszt magának egy kenyeret: 

lehet egy jól bevált, vagy egy új recept, 

vagy lehet emblematikus, esetleg kreatívan díszített... 

Lehet vekni, lehet bagett,

lehet kifli, zsömle lehet, 

lehet lapos, lehet töltött, 

vagy lyukacsos, vagy tömörödött... 

Lehet édes, sós, vagy bármi, 

ami kelt tésztából kel ki. :D

Én a székely pityókás kenyeret választottam. Eleve kihívás, mert se kovászom, se kemencém, de még szakajtós kosaram sincsen. Van viszont öregtésztám, jó gázlerem és kosarat pótlólag, üresen tengődő mikrosütőbelsőm... A kérdés már csak az, hogy ha ennyire nem autentikusan akarunk autentikusak lenni, akkor ne ússzuk meg az izzadtságban úszást? (Megúszni az úszást? Nooooormáááális?!) Elvégre pestiek vagyunk, akiket elkerül a vidéki nehéz élet, és az esőben is tudunk táncolni a kinyitatlan ernyőinkkel, lámpavasak körül, és a komornyikjaink megtörlik a vajas szánkat is oldalt... (Jó, viccet félretéve, lusták legyünk vagy szakadók? Ez a kérdés, válasszatok! Mindkettőre van receptem... Ki mit szereti, azt készíti.)

Szorgos asszonynak jöjjön meg a kedve... avagy

Pityókás kenyér székely leszármazottaknak

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 1 nagy csipet (7 dkg) kovász/öregtészta (előző nap kell elkészíteni) + 1,5 tk por- vagy 2 dkg friss élesztő
  vagy kovász híján 1 kocka (5 dkg) friss élesztő
  vagy kovász és friss élesztő híján 1 tasak porélesztő (lehetőleg 11 g-os legyen)
• 1 dkg só
• 2 nagyobb krumpli
• víz vagy tejsavó (amennyit felvesz egy nem túl lágy, de nem is kemény tészta)

Elkészítés:

1. A kovászt elkeverem 2 dl vízzel, és hozzáteszek annyi lisztet, hogy jó galuskaszerű tésztát kapjak. Liszttel megszórom, meleg és szélmentes helyen, letakarva megkelesztem.
2. A krumplit héjában megfőzöm, majd pucolás után összetöröm. Az élesztőt 1 dl langyos vízzel felfuttatom. (A porélesztőt természetesen nem kell.)
3. A lisztben elkavarom a sót, és ehhez a keverékhez hozzáteszem a megkelt kovászt, a felfutott friss élesztőt (vagy a sima porélesztőt), legvégül a tört krumplit. Lassan kezdem kézzel összegyúrni, és folyamatosan annyi langyos vizet vagy tejsavót öntök hozzá, amivel nem lágy, de nem is kemény tésztát kapok.
4. Nagyon jól kidagasztom, amíg a tészta hólyagosodni kezd és nem ragad a kézhez. Minél jobban kidagasztjuk, annál finomabb a kenyér. Lehet izzadni... :)
5. Tetejét megszórom lisztel és letakarva megkelesztem.
6. Begyújtom a sütőt maximumra, vagy 250 fokra (ez a 10-fokozatos gázsütőmön 7-es fokozat), beteszek egy tepsit. Alá egy másikkal 2-3 dl vizet a sütőtérbe, hogy jó gőzös legyen (megyagőzös, megyagőzös...), mire beér a kenyér.
7. A tésztát lisztes felületen felhajtom, lekenem langyos vízzel, éles késsel három helyen bevágom és aztán mehet a forró sütőbe.
8. Sülhet egy órát is, amíg aranybarna nem lesz. Ha megégne a felülete, vegyük vissza a sütés vége felé a lángot, és kivételkor verjük meg a kenyeret késsel, amiért kis tüzes volt :P - meg hogy a kozmás részt eltávolítsuk róla. Rusztikus formájú az eredmény, reszelővel idomítható. Igazi kenyér lesz belőle...

Margit2-nek vagyok hálás a recept alapjáért, természetesen az övé tényleg székely és kemencés - én a magam formájára alakítgattam...

Lusta asszonyt kapja el a medve... avagy

Pityókás DNK

Hozzávalók:

• 1 kg liszt (BL80 kenyérliszt, vagy ennek hiányában 33 dkg BFF55 rétesliszt + 67 dkg BL55 finomliszt)
• 1 marék (20 dkg) kovász/öregtészta (előző nap kell elkészíteni) + 1 csapott tk por- vagy 1 dkg friss élesztő
  vagy kovász híján 1 kocka (5 dkg) friss élesztő
  vagy kovász és friss élesztő híján 1 tasak porélesztő (lehetőleg 11 g-os legyen)
• 1 csapott ek só (25 g)
• 3-4 szem (kb. 25 dkg) főtt krumpli
• 4-6 dl víz vagy tejsavó (amennyit a liszt fölvesz)

Elkészítés:

1. Én a száraz és a nedves hozzávalókat mindig elkeverem egymással, mielőtt összegyúrnám a masszát - a friss élesztőt is egy kis folyadékban elkeverem (ezt levonom az összfolyadékból), de nem futtatom fel. A porélesztő mehet a száraz hozzávalók közé, elkülönítve a sótól.
2. Külön adom hozzá a pityókát (krumpli, burgonya, kolompér, kumpi, batáta, földialma stb.).
3. A nedveset a szárazhoz öntöm, amennyit felvesz a keverék. Inkább keveset, és adagolva, mint többet. A krumpli lágyít, és folyadéknak számít!
4. Addig keverem, amíg egynemű ragacs nem lesz a tészta. 
5. Kb. 12 órára, míg megkel, lefedve, nyugodt helyre teszem. (Mikró belseje tökéletes, mivel mi azt havonta egyszer, ha használjuk...) Érdemes ezt este megcsinálni, és akkor reggel a jónép finom kenyérillatra ébredhet.
6. Kiveszem a kenyértésztát, erősen lisztezett felületen meghajtogatom, hajtással fölfelé. (Hajtást kicsit lehet szépre igazítani. Ez 'tétikai szempont csak...)
7. Begyújtom a sütőt maximumra, vagy 250 fokra (ez a 10-fokozatos gázsütőmön 7-es fokozat), beteszek egy tűzálló, fedeles edényt, legyen ez az öntöttvas kacsasütő. Befújok vizet a sütőtérbe, mert más már nem fér be oda. :) Meg hogy jó gőzös legyen (megyagőzös, megyagőzös...), mire beleér a kenyér.
8. A formázástól számított 20 perc múlva az elpihent tésztát a forró sütőből kihúzott edénybe ejtem hajtással fölfelé, óvatosan. Ha nincs hajtásom, akkor bevagdosom éles késsel, egy-kettő-három, fedőt rá, betolom. Befújok vizet.
9. Fedővel 30 percig, fedő nélkül szintén 30 percig sül, a fedő levételét követően 6-os fokozatra lehet visszavenni a lángot.
10. Kivétel után - kivétel nélkül :) minden esetben - valószínűleg el kell náspángolni a kenyeret késsel, hogy tudja, mi a dolga :P - meg hogy az égett részt eltávolítsuk róla. Lehet reszelővel is csinálni. Rusztikus, igazi kenyér lesz belőle, és még a csuklónk is egyben marad!

Visszatérve a kenyér feléledésére: mi lett volna velünk, ha nem létezne az emberi tökéletlenség? Mert a kenyeret csak jól lehet elrontani! Mindig van egy sztori... Lásd a panettone példáját...

"Ki...ott jó a fánk"

Végigsöpör az éppen aktuális mém évekkel ezelőtt a szociális csatornákon, hogyaszongya "Tökéletes marketing": figura, kezében rengeteg szalagos fánkkal egyensúlyoz, a pólóján pedig - elnézést a vulgarizmusért, de ezt kihagyva a vicc lényege veszne el - "Kib@szott jó a fánk!!!" felirat díszeleg. Tényleg jó marketing, mert kimondatlanul is megkóstolná az ember, elvégre... hátha igaza van. :D

Nem tudjuk meg. Ellenben mi szalagos fánkot sütöttünk előző este, a levegőkenyérnek keresztelt gyökérkenyér mellé - közös volt a mű, abszolúte családi kiszerelésben: férjem vezényelte és csinálta, gyerekek szaggatták-töltötték, én meg így vagy úgy segítettem itt vagy ott. (Ezt megaszontam. Mindegy. Jó móka volt!)

A párom is, én is még a dinoszauruszok korában gyártottunk először és utoljára szalagos fánkot. Hogy miért? Egyrészt nálunk anyukám csinálta, én meg később már nem, csak egyszer, amikor is kiharcoltuk, hogy a technika órán igenis legyen főzőcske legalább egyszer, és akkor süssünk fánkot - a pároméknál pedig csak egyszer sikerült szalagosra - szűz kéz szerencséje, hogy rögtön a legelső alkalommal, aztán soha többet.

A páromat körbecsodálták, ha lett volna valami gasztroműsor akkortájt, még tán be is küldték volna, olyan eszményi lett a végeredmény - nálunk pedig a vásott Laci gyerek krétaport reszelt az orosztanárnak ajándékba félretett példányra. A másik összekötő elem, hogy mindketten 13 évesek voltunk, csak tíz év csúszással.

Az orosztanár azóta angoltanárrá képezte magát, a szalagos fánk tributálásának pedig most jött el az ideje, mikor a férjem rácsodálkozott a Nemsós oldalon - mit csináljunk, oda is járunk, mert jó kis receptek vannak ott, amelyekből ki lehet indulni -, hogy ez tényleg szalagos lesz!

Nem gond, hogy nincs farsang, ebben az országban éjjel-nappal cirkusz van... Ha a népnek nincs kenyere, egyen kalácsot, mondta Marie-Antoinette, és ha nincs kalácsa, egyen farsangi fánkot, mondom én.

Persze nem. De ne menjünk bele. Inkább tegyük össze a kezünket, hogy ilyen fánkot ehetünk, meg a hozzávalókat:

• 1 kg liszt
• kb. 6 dl tej
• 5 dkg élesztő
• 3 tojássárgája + felvert habja
• 1 tk só
• 2 ek cukor
• 2 cs vaníliás cukor
• (urizáló dolgok kihagyva, minek :))
• 3 ek napraforgó olaj
• napraforgó olaj a sütéshez

Elkészítés:

1. Valamennyi langyos, cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt, és a maradék tejbe belekeverjük az olajat. A többi hozzávalóval együtt a tejet több részletben adagolva tésztát dagasztunk. A tej mennyisége a liszt minőségétől függően változhat, lehet, hogy több tejet vesz fel. A tojások fehérjéit habnak felverve dagasszuk a tésztába. Ne dagasszuk túl lágyra, mert szaggatáskor ragadni fog. A jól kidolgozott tésztát langyos helyen kelesszük duplájára. (Az én mikrómban fél óra is elég volt.)
2. Ha megkelt, borítsuk lisztezett deszkára, gyúrjuk át egy kicsit, és kb. 2-2,5 cm vastagságúra sodorjuk ki. Fánkszaggatóval szúrjuk ki, majd tegyük lisztezett abroszra a korongokat. Még hagyjuk kelni 15 percig. A szaggatáskor megmaradt darabkákat gyúrjuk össze, és ezt is szaggassuk ki.
3. A fánkokat bő olajban süssük meg. Egy 24-25 centi átmérőjű serpenyőbe ne tegyünk 4 darabnál többet egyszerre, hogy maradjon helyük növekedni. (Nálunk 2 sült egyszerre.) Az abroszról úgy tegyük a fánkokat az olajba, hogy az alsó felük kerüljön felülre, közepüket pedig egy kicsit nyomjuk be a mutatóujjunkkal. Sütéskor tegyünk fedőt a serpenyőre (lábasra), de ha egyik fele megsült, és átfordítottuk, a másik oldal sütésekor nem kell lefedni. A megsült fánkokat tegyük papírtörölközőre, hogy a felesleges olajat beszívja.
4. Tálaláskor szórjuk meg porcukorral, és kínáljunk mellé lekvárt. Vagy inkább injektáljunk beléjük csokipudingot! :)
5. Készítsük el a tasakon lévő előírás szerint a pudingot, készenlétbe helyezzünk a közelünkbe 1-1.5 dl vizet, ha esetleg lágyítást kíván a matéria.
6. Vegyünk egy tiszta, nem használt fecskendőt, töltsük meg a csokipudinggal, és a már kézzel fogható - és kézzelfogható - meleg fánkokba szúrva nyomjuk bele az édes masszát.
7. Faljuk fel az egészet, úgy, ahogy van...

Nyami!

Jut is, marad is - édes is, sós is 

Persze nálunk félretevés van, kóstolóba... Azt mondják, ez nem szárad ki a tojásfehérje miatt... Majd meglátjuk...

Gyökér ez a kenyér...

Ez rendszeres poén tárgya nálunk, amikor előkerül a svájci gyökérkenyér sütésének relevanciája (azt a szép magyar mondat mindenedet). Nem is mertem először vízzel lekenni, mert mi van, ha úgy beszélget, hogy csúnyákat mond? Nekem nagyon tetszik, hogy egyrészt ilyen vicces neve van, másrészt a formája is az, harmadrészt DNK-tésztából van (csak szorosabb, azaz formázható), negyedrészt meg egy kulináris élvezet, mely egy másik kultúrába elvezet...

Lö pain paillasse premier dü lá Swiiiiiiiiz kanton

(A cím nem normális. Tudom. Nem kell érteni. Csak süssél. Nyugi. Nem szedek semmit. Ez genetikus. Csak süssél.)

Az első gyökérkenyeret Szemiramisz ötlete alapján sütöttem meg. Cseles ez a tészta, mert ellentétben a többi DNK-val, ha ezt felezed, a kelesztési időt is felezned kell. Na, én ezt nem tudtam. ...Nyugi, ez is genetikus. A kenyér meg svájci, tehát (kakukkos) vekker van benne. (De Milka csoki nincs. Bár nem lenne rossz párosítás...)

Az első változat

Mézzel isteni

Hozzávalók:

• 1 kg kenyérliszt (BL-80) vagy 1/3 rétesliszt + 2/3 finomliszt
• 8 dl langyos víz
• 3,5 dkg friss élesztő (vagy 1 dkg szárított)
• 2,5 dkg só
• 1 tk cukor
• ízlés szerint vegeta (mínusz annyi só, amennyi vegetát teszünk a tésztába) vagy őrült kömény

Elkészítés:

1. A száraz hozzávalókat elkeverem egymással. (A porélesztőt is, ha arról van szó.) A nedves hozzávalókat szintén összekeverem egymással. (A friss élesztőhöz elkülönítek 2 dl folyadékot, de csak azért, hogy emulgeáljon.)
2. Fakanállal egybegyúrom a kétfajta mixtúrát, a lényeg, hogy felvegye a lisztet a nedvesség.
3. Letakarom és nyugodt helyre teszem pihenni 12 órát. (Felezett mennyiségeknél az időt is felezni kell!)
4. Kiborítom a tésztát erősen lisztezett felületre, és 4 részre osztom. (Feles mennyiségnél 2 részre.)
5. Mindegyik gombit kézzel kinyújtom és felcsavarom bagettformára, majd megtekerem 3-4-szer, mint a törülközőt - így lesz meg a gyökérkenyér jellegzetes formája, és nem lapul szét.
6. Előmelegítem a sütőt (gáz, 6-os fokozat, 225 fok), tepsit teszek be, vízzel fújok be a gőz kedvéért. Addig pihen a tészta.
7. Lefújom vagy -kenem a "csavarékokat" a tepsiben, betolom, és kb. 30 percig sütöm. (Kongáspróba!)

Az eredmény egy lyukacsos, puha, bagettméretű kenyér. Harmadnap is puha... C'est fantastique!

Lá pain paillasse dőziem dö lö Swiiiiiiiiiiiiz kanton

(Valamelyik névelő és lö zsánr az igazi. Már nem tudom, melyik. A kenyér nőnemű vagy hímnemű? ...Igaz is, nem mindegy?)

Mindig izgatott emellett más gyökérkenyér-recept is, ami nem kovászos, mert az egyelőre még gólem. A Nemsós oldalon találtam rá a másik receptre, ami - meglepetésemre! - teljesen más, forradalmi kenyérkét eredményezett. Dimenzióváltás!

Vajasan-sósan gyors éhűző

Hozzávalók:

• 35 dkg finomliszt (BL55)
• 15 dkg rétesliszt (BFF55)
• 4 dl langyos víz
• 2 dkg friss élesztő
• 1 ek olaj
• 2 tk só
• 1 tk cukor

Elkészítés:

1. Ugyanúgy járunk el, mint a másik kenyérnél, de mivel ez fél adag, és valamennyire több benne a folyadék, csak 5 órát kell keleszteni. Akkor jó, ha ujjunkat a tésztába mélyesztve se nem esik össze a tészta fala, se nem is "rúg vissza". Vagyis úgy marad.

Az eredmény egy óriási lyukacsos, puha, bagettméretű és levegő-könnyűségű kenyér! Igaz, másnapra már megszíjasodik... De kit érdekel? C'est divine tout! C'est le moment du Francaise!

Le Pen (haha) d'Aéro

Levegőkenyér

Ezen a néven kél a Nemsósék háztáján, de én megesküdnék rá, hogy ez a recept inkább gyökérkenyér, mint kisbagett... Sőt! Inkább levegőkenyér a "Dőziem" recept, mint ez, mintha összekeverték volna a címeket és a recepteket...?! Vártam egy irtó lágy tésztát - és a másiknál egy formázhatót -, ehelyett kiváló texturizmusa miatt boldogan tapicskolhattam ezt. Nem is lett levegő, hanem olyan gyökérforma, megcsavartam, mint egy kis gilisztát. Paradicsomos bableves mellé ettük... Ha máshogy nem lehet levegőkenyér...?! :)

Sodorva

Annyira nem levegős, mint a fönti receptek szerint készültek

Hozzávalók:

• 480 g liszt (finomliszt 1/3, és rétesliszt 2/3 arányban)
• 290 g víz (igen, gramm, és bár kemény a vizünk, én beletettem 2,9 dl-t, lásd fizikaóra, lehet, többet kellett volna?)
• 1,5 tk só
• 2 dkg friss élesztő
• 1 ek méz
• 1 ek olaj

Elkészítés:

1. Az élesztőt felfuttatom a vízben a mézzel. 
2. A száraz hozzávalókat összekeverem, és az olajat is becsurgatom, mikor felfutott az élesztő, és már csak az van hátra.
3. Összedolgozom a tésztát, hogy felvegye a lisztet, és annyira jó fogása van, hogy egy kicsit tovább tapicskolom-gyurmákolom, míg teljesen tiszta lesz a kezem és a tál oldala is. 
4. Lefedve a tálat nyugodt helyre teszem, nálam ez a mikró szokásosan, és 45 percet kelesztem.
5. Sikerült egy órát keleszteni, mert elbeszélgettem az időt. Eeee!
6. Kiveszem a tésztát, és erősen lisztezett felületre borítom. Elosztom 4 részre. A részeket egyenként kinyújtom egy kicsit téglalap alakra, behajtom, mint a borítékot, kinyújtom merőlegesen, és megcsavarom a szálat, mert annyira jó tapizni, meg különben is, ebből hogy lenne folyós bagett, hát ez egy életerős pacsnitészta, ne izéljenek már?!
7. 15 perc nyugi letakarva a munkafelületen, addig befűt a sütő, 10 fokozatos gázon 6-os beállítással, tepsivel együtt.
8. Bemelegítés után a tepsire teszem a sodrancsokat, helyet hagyva, mert hízni fognak, aztán lespriccelem vagy -kenem vízzel, teszek a tepsi elülső mélyedésébe vizet, és betolom sülni.
9. 15 perc múlva leveszem egy fokozattal a forróságot, és 10 percig sütöm.
10. Kivételkor hintett vízzel szóra bírom a pacsnikat, és lehet rácson kihűlni hagyni...

Már érzem, hogy ebből faja kis reggeli lesz. :)

Tyúkanyó és kiscsibéi

Nemrégiben történt, hogy nagy méretű DNK-ra éheztünk meg, és persze az iskolásunknak is kellett vinni valamit tízóraira. Mindazonáltal, hogy nem ajánlatos dagasztás nélküli tésztát muffinsütőben sütni, vagy csak kellő gyakorlattal és gyorsasággal, mert beleragad, mint a villámcsapás - én mégis megpróbálkoztam, hogy kettévettem a másfeles DNK tésztáját, így sült egy nagy bucityúkanyó és - gyakorlatlanságom zálogaként - 11 kis muffincsibe.

A kis muffinokhoz még sütés előtt 15-20 dkg reszelt sajtot készítettem elő, és amikor fájront volt, természetesen jól kiolajozott, NEM papírkapszlis - eszébe se jusson senkinek, ez nem muffin, csak úgy néz ki -, hanem tűzforró muffinsütő tepsibe kanalaztam a tésztát. Persze óvatosan, ne törjön és ne tömörödjön össze, de így is látványosan ment össze a massza, minden kanalazással. Ehhez gyakorlat kell! Amilyen gyorsan csak tudtam, a sajtot rászórtam a tetejére, amennyit csak lehetett, bőven, nem sajnáltam. Az eredmény: irtó finom, szakadt kis kenyérmuffinok születtek, tekintve, hogy annyira gyors mégsem voltam. Lehet, hogy ez kétemberes mulatság, hogy rakják két oldalról, minél gyorsabban menjen? Egy következő próbát még megér...

Turbina

Ez van, amikor az ember lánya - meg az ember anyja - nyakig ül a hóban - már csak képletesen, persze, itt süt az októberi nap a hátamra, mennyei érzés... Ha nem lenne Limara, mi ilyenkor éhen halnánk, de ő feltalálta a turbó édes és sós kifliket, így az egy paraszthajszálon lengedező életünket megmentette. :)

Amikor végképp szorít a reggeli ébredés határideje, akkor elővesszük ezt a receptet, és reménykedünk benne, hogy azért reggelre is marad belőlük. Muszáj nekik, a fiam nem éhezhet az ebédig a suliban. A lányom itthon vagy az oviban úgyis ellátásban részesül... :)

Egy...

Az első sós kiflit én nyolc részletbe vágtam, mert vastag tojáskrémet kentem a rétegek közé. Az alja sajnos megégett, tanulság: a vékony gáztepsit legközelebb följebb kell tenni. (Sütő még mindig kiismerés alatt van. De nagyon jó.)

Turbókifli tojáskrémmel

Tojáskrémes töltelék:

• 4 főtt tojás
• 1 fej lilahagyma (elhagyható, ha a családban a kicsik nem szeretik a hagymát)
• 15 dkg vaj (!)
• só vagy ételízesítő
• bors vagy paprika vagy egyéb fűszer

Kettő...

A második, már édes kifliket a párommal közösen sütöttük, én gesztenyemasszával, ő erdei gyümölcsös lekvárral töltötte őket. A kerámiatálakban tökéletesre sültek, csak kár, hogy azok kicsik, de egy 8 db-os adag belefér.

Gesztenyés turbókifli

 Gesztenyés töltelék:

• 250 g (1 csomagos) massza, 
• 2 ek lekvár (erdei gyümölcsös nagyon illik hozzá), 
• 1-2 ek vizes tej (ami a tésztánál megmaradt nekem fölösben, és itt szépen kenhető masszát adott), mindezek kikeverve és rákenve a kinyújtott tésztára

Erdei gyümölcslekváros turbókifli

Lekváros töltelék:

• erdei gyümölcs-lekvár, rákenve, amíg van az üvegben :)

Három...

A harmadik, ismét sós kiflit - a változatosság gyönyörködtet, legközelebb édes-savanyú vagy keserűsós változatban kell megsütni :) - elneveztük uzsonnakiflinek, és a párom sonkával, sajttal töltötte. Sajnos a Limara-féle vajas alákenés elmaradt, pedig szóltam. Így ugyan nem lett rosszabb, de elkelt volna egy kis "szotty". (Így is egyet sikerült lenyúlnom még másnap reggel, pedig az este nyolckor készült...)

Uzsonnakifli turbinásan

Vajas-sonkás-sajtos töltelék:

• (ami elmaradt, pedig jó) 10 dkg vaj sózva - kikeverés után elkenni a kinyújtott tésztán
• 16-rét vágott gépsonka - csillag alakban teríteni
• 16-rét vágott szeletelt sajt - csillag alakban teríteni

Továbbra is fenntartom, hogy sütni csak nyugodtan, higgadtan, ahogy Limara csinálja a gasztroblogjában, úgy érdemes! :)

...Mivel töltsem a következőt...? Vaníliapudingos-levendulás krémmel? Persze ezt nem árulnám el a családnak... Majd miután megettük. :D

Állat egy világnap

Az állatok világnapja október 4-én volt, de az újpesti Állatszigeten mégis inkább ma. Amit ott imádunk, a légkörön és a hangulaton kívül, az a kemencés kenyérlángos, mely langalló, töki pompos, lapcsánka és még ezer más nevet visel. Csak hát elég katasztrofális, hogy

1. drága,
2. rohadt lassan készül el,
3. kikészül a készítése alatt a pék bácsi, és hisztizik,
4. csak egy adott feltét van rajta, nem lehet választani.

És ezen az sem segít, hogy

1. finom,
2. van időm bőven fotózni a kemence tüzét, meg a dolgozókat munka közben,
3. élvezhetem az autentikát,
4. jókat röhöghetek magamban a hisztin.

Úgyhogy most elhatároztuk, hogy egye meg őket a sárga irigység, mi bizony otthonról vitt langallót eszünk!

A tésztája nem sikerült olyan jól, mert DNK volt, és az nem igazán alkalmas rá - hát mindig tanul az ember -, mert kiszakad könnyen, de azért finom volt, és órákkal később is ehető.

Feltétnek paprika és paradicsom is került a sajt alá, de a hagyma fölé. (Párom véletlenül a gyerekek adagját is megszórta hagymával, mert elfelejtette, hogy azt nem kéne. Nem is ettek belőle, fene a pofikájukat.... Mindegy, több maradt nekünk!)

Aztán cserébe én hisztiztem itthon, nem is mentem velük, munkám is volt, kedvem semmi, így én itthon ettem meg a részemet. Szó, mi szó, finom volt.

...De bár elmentem volna mégis inkább velük.