Fog-alomtár (konkordanciával)

Cerealitis maximus

Világméretű, fertőző, de nem halálos betegség. Neten keresztül terjed, látóidegi és agyi felfogó interfész segítségével kapható el, de hallás során is megfertőződtek már egyedek.

Lappangási ideje rendkívül széles: néhány naptól több évig terjedhet (ki milyen gyorsan talál rá a kenyeresblogokra a neten), kitörési ideje legalább 12 óra (amíg az első DNK megkel). 

Lefolyása alatt a tünetek erősödhetnek (ajándékkenyér vagy adventi mézeskalács sütése), csökkenhetnek (gyors bevásárlás a sarki péknél), de szenvedéssel nem járnak (kivéve, amikor nagyon nem megy semmi, vagy eleve ötven fok van a konyhában, ilyenkor jó egy szintén fertőzött családtag jelenléte, aki helyettünk megcsinálja a munkát). 

Tünetei: legalább heti egyszer - enyhe lefolyásnál - erős késztetés gabonaőrleménnyel készült tészták összeállítására és sütésére. Akadályoztatás esetén elvonási tünetek jelentkeznek, és alternatív megoldások keresése jellemzi a beteget. Sütési láz, hőfok 180 és 350 fok között változhat. Kiszáradás (a tészta keményedése). Izzadás (dagasztás során). Ajak- (és kenyérhéj) cserepesedés. Viszketés (a sütőkesztyű alatt). Bőrirritáció (a forró sütőajtóhoz érés esetén). Kiütések (allergia a gépi sütőtermékekre, azok látványára is). Heves összehasonlítgatás (ha mégis utunkba kerül egy ilyen termék). Folyamatos kényszer a netes jelenlétre (Facebook, Limara Péksége, Cerevízió stb.). Egyéb mániás tünetek (recept- és praktikakeresés, bioboltok rendszeres látogatása különleges hozzávalókért, állandó kísérletezgetés, újítás). 

A betegségre legtöbb esetben nincs gyógymód, de nem is kell. (Ebből ki a fene akar meggyógyulni?)

Cicitészta

Tarsoly Hetény mestercukrász-pék szerint: "Pizzatészta. Elárulok nektek egy titkot: a pizzatészta akkor jó, mikor tapintása, hőmérséklete, állaga olyan, mint egy női kebelnek - én ezt tapasztalatból tudom, mert több ezret csináltam. Lágy, de mégis rugalmas és bársonyos a felülete.

Fél kiló lisztből van egy nagy tepsinyi, vastag tésztás pizza (teszek bele egy kávédarálónyi búzacsírát és -korpát, ez elhagyható), egy teáskanál só, kettő tk cukor, kb 1.5 dkg élesztő, egy dl tej, egy dl víz, két ek olaj, két ek burgonyapüré-por. Ha szükséges, kevesebb vagy több folyadékot adjunk hozzá, hogy a fent már részletezett állagú tésztát kapjunk."

Konkordancia

Nem gabonajellegű, se nem takarmánynövény, hanem papíralapú széljegyzet és index-bővítmény a fog-alomtárakban. A belőle sütött kenyér, becenevén papundekli íztelen és száraz lesz. Nem hőálló, hanem éghető, és nagy széntartalma folytán kiváló energiatulajdonságokkal rendelkezik, hideg téli estéken ezért jó hőforrás. Hiánya értelemzavarok forrása lehet, bár megléte sem biztosítja, hogy mindent érteni fogunk.

Más-a-kenyér, a kenyér mása

Tegnap történt egy kis malőr: a jobb kezem négy ujját megégettem, ebből egyet full hólyagosra, a többi csak megpirult, mint a grillezett csibeláb... Nem láttam, hogy a kenyér kérdéses oldala és a csupasz kezem között odaékelődött a forró jénai. Tanulság: a természetileg bénák és szeretnivalóan Mr. Bean-szerűek (Beanák?) az orrukra ís húzzanak sütőkesztyűt, nem hogy mind a két fogásképes végtagjukra...! (Ez a története nagyjából a tegnapi joghurtos fehér kenyérnek. Ez olyan, mint a kefires, csak joghurttal kicserélve. Isteni volt amúgy. De máskor nem teszem tűzbe a kezem egy kenyérért sem, még jó, hogy van két kesztyűm. XD)

Ma délelőtt viszont megemésztődött az a kenyér, jó sorsa szerint, így ott álltam kenyértelenül, félkezű péknéként (a pékné is süt kenyeret vajon, ha a férje a pék? ha pedig a pékné a pék, a férjét minek hívják?). DNK persze észbe sem jutott, vagy valamikor hajnali kettőkor, lefekvés előtt, akkor meg ugye... Maradt az, hogy délután egykor, amikorra amúgy a DNK is simán meglett volna, felkerestem Gugli barátomat egy félórás kenyér receptjéért.

Találtam is! (Azért senkit ne csapjon be a titulus: a félórás kenyér sosem a teljes elkészülési időt jelenti. Félkezűen meg pláne nem!) Hála Istennek, ez nem élesztős kenyér, és mivel megkapta a "bevált" címkét, így élesztőmentes napokra kitűnő lesz, illetve tudom vinni olyan barátaimnak is "ajiba", akik nem ehetnek mikrogombás élelmiszert. ;)

"Másakenyér"

Hozzávalók:

• 28 dkg liszt (keverhető bármilyen fajta, én simalisztet használtam)
• 250 g joghurt (nekem csak 150 g volt, ezért adtam még hozzá 100 g 20%-os tejfölt)
• 1 tojás
• 1 csomag sütőpor
• 1 tk só
• fél tk cukor (én sikeresen beletettem 1,5 tk fruktózt - de nem rontotta el, sőt!!!)

Elkészítés:

1. Suta lévén (vagy inkább nemsuta, mert ugye teljes jobbkezes vagyok) a nedves és a száraz hozzávalókat külön-külön kevertem össze, aztán egybeöntöttem, és amíg bírtam kacskán keverni addig én, aztán utána kétkezes ezermester jóuram keverte homogén tésztává.
2. Célszerű eddigre előmelegíteni a sütőt 180 fokra (10/4. fokozat nálam), hogy a sütőpor minden bugyborékját a puffasztó cél szolgálatába állíthassuk. :)
3. A tésztát tegyük bevonatos sütőpapírral kibélelt formába, vagy a formát kenjük ki olajjal.
4. 35 percig süssük, a végére tűpróba-kész kenyér lesz.
5. Akár forrón is ehető... Főtt tojás mellé ettem vajasan... Kenyér kinézetű, kalácspuhaságú sós csoda... :)

Ezt a kenyeret a Másáknak ajánlom, vagyis drága tesókámnak, Marikának. :)

Fejlesztett kenyér

Jól bevált kenyér nálunk a sláger, és a hajszálas esti mese mindennap új részekkel - azóta már mindenféle hajszál megfordult, volt, aki szájba bújt, volt, aki ölbe hullt, és még szerelmes hajszálak is egymásba gabalyodtak... Osztálytalálkozóra összegyűlt hajszálak is, igaz, az nem mese, az csak a reggeli valóság...

Újabban kefirt használok az alapműhöz, fenséges az eredmény! Kétféleképp szoktam készíteni, épp milyen kedvem van (meg mennyi a liszt, haha):

Kefires kenyér

Hozzávalók 1,5 kilóshoz:

• 1 kg liszt
• 4,5 dl víz  (illetve amennyit felvesz)
• 2 dl kefir
• 5 dkg élesztő
• 1 ek ecet
• 3 ek olaj
• 3 tk só

Hozzávalók 75 dekáshoz:

• 50 dkg liszt
• 1,5 dl víz (illetve amennyit felvesz)
• 2 dl kefir
• 2,5 dkg élesztő
• 2 tk ecet
• 1 ek olaj
• 1,5 tk só

• a fűszereket ne vigyük túlzásba (nem nagyon illik hozzá a vegeta, és a köménnyel is csínján, de lehet kísérletezni, lehet, hogy bazsalikom, petrezselyem jó hozzá)

Elkészítés:

1. Ugyanúgy, mint a bevált fehér kenyérnél. Élesztőt már nem futtatom, elég csak belemorzsolni a száraz hozzávalók közé. 
2. Rugalmas tésztát dagasztunk, majd kétszeres méretre kelésig nyugodt helyre tesszük. Hasznos ennél is, ha az első kelesztés közepénél átforgatjuk. 
3. Ha jó, akkor veknit formázunk belőle (tiszta felületen - liszt sem kell alá, csak ha lágyabb a tészta - ököllel finoman, de határozottan kinyomkodjuk belőle a levegőt, és a lapos tésztát kétrét behajtjuk, lenyomkodva. A tetejét újra kétrét összehajtjuk, és mintha borítékot hajtanánk, a keletkezett "csücsköt" lehajtjuk, lenyomkodva a tésztát. Így haladunk lefelé, magunk felé, amíg egy kis hengert nem kapunk). A két szélét eldolgozzuk, és a kész veknit sütőpapírra tesszük, hogy megint kétszeresére nőjön.
4. A tésztát bemetsszük, és a sütőpapírral együtt betesszük a jénaiba, majd félre rakjuk, hogy a vágatok szépen szétnyíljanak.
5. Előmelegítjük a sütőt 220 fokra (10/6 nekem). Vizet fújunk be. A sütőedényt nem kell előmelegíteni, ha jénai, és akkor a rácsot is csak a sütés előtt közvetlen tegyük be, az edénnyel együtt, akkor az nem reped el. Pont jó, hogy benne nőhet a kenyér.
6. A hőfokot levesszük egy egységgel - 200 fokra -, mikor betesszük a sütnivalót, amelyet vízzel fújunk le.
7. Egy óra alatt kész, szép barnára sül. A sülés befejezése előtt 5 perccel kinyithatjuk a sütő ajtaját résnyire, hogy elillanjon a gőz, ami a sütés második felében már a kenyérhéj puhítására szolgál.
8. Hagyjuk rácson kihűlni. Ha marad belőle - ami nálunk csak a kilóssal szokott lenni -, sokáig puha marad.

A kefir tejföllel és joghurttal is helyettesíthető.

Egészségünkre!

Reggeli több napra

Alexa Christi ínycsiklandozó "pózoltassunk krémet kenyérrel" :P receptes cikke felajzotta az én kíváncsiságomat is a téma iránt. Miért mindig egyféle feltét legyen, amikor annyiféle pástétomot, kencét elő lehet állítani? 

Elővettem hát a legkedvesebb patém, a tojáskrém családi receptjét, ahogy az a töltött kiflinél volt anno. (Aki utál visszakeresni: 3-4 tojást sós-ecetes vízben felteszünk főni, keményre; 10-15 dkg vajat habosra keverünk sóval és borssal, vagy sóval és más fűszerekkel - mert a borsot én utálom -; 1 kis fej lilahagymát, vagy egy fél fej vöröshagymát apróra vágunk, a főtt tojásokat felszeleteljük és szintén apróra törjük, majd hozzákeverjük ezeket a habos vajhoz. Pár órára - vagy egy éjszakára - hűtőbe tesszük, hogy összeérjenek az ízek. Fogyasztás előtt negyedórával kivesszük, hogy a vaj felolvadjon.)

Az értékekben lévő ingadozás most nem volt véletlen: fukar voltam megbontani két vajat, így a hagymás-tojásos masszát 10 dkg vajból, és 3 tojásból állítottam elő, lazításra némi 3,5%-os tejet csöppentettem. A maradék 1 tojással más tervem volt - tekintve, hogy a gyerekeim ki nem állhatják a hagymát, így nekik egy másik tojáskrémet készítettem: 1 kis pohár tejfölt sóztam, belekevertem a tört főtt tojást és reszelt sajtot adtam hozzá (edami volt, kb. 5 dkg).

Mit is lehet mondani? Hogy a felnőttek a legnagyobb gyerekek - a férjem nemrégen kunyerált ki egy szelet próbakóstolást, álltunk a hűtő előtt, mondtam neki, mikor nem találta el az első, alufóliába bugyolált edényt (tökfőzelék), hogy még egyet próbálkozhat, vagy nem kóstolunk - titkon remélve, csak eláll ez reggelig. A második blikkre már eltalálta az alufóliás edényt (mert kellett nekem rátenni a maradék fél hagymát, nehogy összekeverjem a másikkal, ami a gyerekeké)... Megbontottuk, megkóstoltuk. Már lehűlt, de ez reggel lesz az igazi - azért egy-egy szelet kefires kenyérrel letoltuk. :)

Előző este kitettem a kefirt, hogy valamiféle kenyeret csinálok belőle, és így is lett. 1 kg liszthez számoltam a kis pohár kefirt, és duplán vettem a Limara-féle bevált fehér kenyér alkotóelemeit - bár a vizet 5 dl-re saccoltam, sok lett, lehet, 4 dl is elég, mert a kefir elég zsíros volt. Liszttel szorítottam a tésztát, amennyire hagyta, majd eltettem pihenni. Formázáskor ketté vettem, mert Max ötletére alapozva zsömléket akartam csinálni. De akkorra már elszállt a gurítókedvem, így négybe vettem a második gombit, és bagetteket sodortam belőle. Így lett egy kis vekni és négy bagett, amelyek kalandos férőhelyszűke miatt a rácson sültek, így az aljuk jópofa mintázatot kaptak. Még aznap este megbontottam az egyik "bagit", másnap pedig az uram szegte meg a kenyeret.

Vacsorára tökfőzelék mellé ettünk sajtos-vajasan a bagettekből... Még maradt egy negyed kenyér és egy hosszú bagett. Ezek azok a jószágok, akik másodnaposan a tojáskrémekkel fognak randevúzni, és múlttá válni. Már alig várom!

Első kísérlet

Már egy ideje izgatta a fantáziámat a dagasztás nélküli kenyér krumplis változata is. Mivel sehol nem találtam arra utaló referenciát, eleve, hogy bárki kipróbálta volna, ezért vettem magamnak a bátorságot, hogy nekiálljak kísérletezni. Mert kísérletezni jó. Pláne, ha az embernek nem sok veszíteni valója van. (Hogy miért, ez már egy másik blogra tartozna, ha megírnám...)

Annak rendje és módja szerint kitettem szobahőre melegedni a 20 dkg-nyi kétnapos, főtt, szikkadt krumplit, amit a férjem tett félre nekem. Mellette egy tálban összeöntöttem 80 dkg finomlisztet 20 dkg rétesliszttel, 25 g sóval, egy nagy csipet őrült köménnyel (igen, tetszik ez a szójáték még mindig :)), összekevertem, majd reszelőn belemorzsoltam a főtt krumplit, és ha már reszeltem, azon keresztül beledolgoztam a csomagnyi friss élesztőt is. Összekutyultam ezeket is, amennyire csak lehetett, és kimértem mellé tálban először 6 dl vizet, elvégre ki tudja, a krumpli mennyit vesz fel? Először meg sem látszott, hogy felvenné, sok liszt maradt szabadon alatta. 7 dl - kicsit lazít, de nem sok változás. A lisztet alul hidegen hagyta a plusz folyadék. Legyen nekem 8 - még mindig nem elég! Pedig fifikás ez a krumpli, szépen megszívja magát, aztán meg orvul kiengedi. De ennyi folyadékkal összedolgozni sem lehet! A végső elhatározás a 9 dl lett, ezt már felvette a liszt, kicsit talán sok is volt első kavarásra, de legalább már homogén massza lett az anyag. Letakartam és betettem pihenni a spájzba, tervezetten 12 órára.

Pár óra múlva nem álltam meg, hogy ne nézzek rá, és majdnem kifutott a tálból. Mindeközben még nem volt elég érett, a tészta visszanyomta magát, amikor beledugtam az ujjam. Kivettem a spájzból, és levegősebb helyre tettem, ne nőjön olyan gyorsan, de mégis legyen ideje kelni.

Reggel ébresztett az agyam és az ágyam, hogy irány sütni. Ráhúztam 1 órát a reggel nyolcra, az őszi szünet jóvoltából mindenki tovább aludt... A tészta szépen elterült a tálban, szinte csurig, készen állt a sütésre. Benyomtam, úgy maradt, talán kicsit túl is kelt - nem megy ez a reggeli kelés, a tészta jobban csinálja, mint én :D -, de még nem volt vészes. Egy nagy főzőlapáttal felhajtogattam a szélét a tálban, és félretettem pihenni. 

Hirtelen nem tudtam, hogy ekkora tésztát miben fogok sütni, mert leesett, miért nem csináltam eddig 1 kg lisztből DNK-t! Nincs fedeles sütőkém hozzá. :D Kivettem egy tepsit, és azt mondtam, hej, 'Zenberg, most akkor alávágunk a szokásosnak, és nyíltan sütjük meg a kenyeret. Bekapcsoltam a sütőt, 240 fokra szokásosan, betettem a tepsit, befújtam a vizet, és vártam. Mikor bemelegedett, beleügyeskedtem a kihúzott tepsibe az erősen kelt és lágy tésztát, bevágtam a tetejét, lefújtam vízzel őt is, és betoltam a cereáliák poklába.

Egy órával később egy barna, marsi felszínű, illatos csoda várt engem. A vágások nem látszottak, de olyan sebtiben történtek egyébként is, hogy nem voltak valami mélyek és határozottak. De nem akartam, hogy kihűljön a tepsi és megfázzon a tészta.

Az eredmény egy kissé lapos, nedves bélzetű - mi szeretjük -, sárga-barna békebeli kenyér! A fehér kenyérhez jobban hasonlít, mint a sima DNK-hoz, bár a héja legalább annyira ropogós.

Fenséges!!! Megéri tovább kísérletezni vele!

Krumplis DNK kenyér

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 25 g só
• kb. 8 dl víz (vagy tejsavó)
• 20-25 dkg főtt krumpli
• 5 dkg friss élesztő (vagy 1 tasak porélesztő)
• őrült kömény

Elkészítés:

mint a hagyományos 12 órás DNK-nál, de a krumplit érdemes szikkasztani és lereszelve tenni a száraz hozzávalókhoz.

Mesék a fehér kenyér fölött

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy huncut, hosszú hajszál, aki egy nagy hajkoronában lakott. Nagyon engedetlen, kíváncsi természet volt, és mindenáron világot akart látni. Mondták neki a többiek, ne menjél, nincs még itt a te időd; ő azonban egy óvatlan pillanatban leszakította magát, és hullani kezdett lefelé. Ahogy hullott, hullott, egyszer csak valami puhára érkezett. Nagyon tetszett neki, ha a világ ilyen szép puha, akkor semmi baj nem érheti. Békéje lett, mint a testvérei között. Ahogy nyugalmat is talált, a nagy utazástól elálmosodva menten el is aludt. Azt álmodta, hogy az ágya nőni kezdett, majd forogni, végül pedig pokoli meleg lett benne. Mikor felébredt, érezte, hogy nem tud szabadulni - az ágya benőtte őt, és ő így nem láthat világot! Hej, sírva fakadt a kicsi hajszál, hogy mibe keverte magát? Egyszer csak megfogták az ágyát, és egy vékony gyerekhangot hallott:

- Anya! Egy hajszál van a kenyérhéjban!

Az anyukája kivette a rakoncátlan hajacskát a kenyérhéjból, és kidobta a szemetesbe.

A hajszál nagyon megörült, mégis világot lát, mennyi szín és mennyi forma, és szagok tárháza! Nagyon hálás volt, amiért megszabadították a kezdetben jónak hitt börtönből, és megtanulta, hogy jobb lett volna hallgatnia a testvéreire - mindenki akkor repüljön ki, ha eljött az ideje, és nem biztos, hogy az első állomás biztonságos otthon. Itt a vége, fuss el véle!

De előtte még kapsz egy szelet kiváltképp bevált fehér kenyeret Limara receptúrája alapján. :)

"Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma..."

Hozzávalók:

• 2,7 dl folyadék (legjobb a 2 dl víz és 0,7 dl 2,8%-os tej párosítás)
• 50 dkg liszt (legjobb 1/3-2/3 arányban a rétesliszt és finomliszt duó)
• 20 dkg öregtészta (nem alapvető, de jó, ha van, mert légiesebb bélzetű lesz a kenyér, és finom ízt kap)
• 2 csapott tk só (1 csapott tk só és 1 púpos tk Vegeta finom alaphangot is megad)
• 1 tk cukor 
• 2 ek olaj
• 1 dkg élesztő (ha nincs "öreg", akkor 2,5 dkg élesztő)
• 1 ek 10%-os ecet (aszkorbinsav kiváltására, elhagyható amúgy, én csak a finomliszt lazítására használom)
• 2 ek burgonyapehely (nekem ilyenem most nincs, ezzel hosszabb ideig eláll a kenyér, ami nálunk esélytelen, tehát... :))
• fűszerek (nálam a kömény őrület és egy csipet édesnemes paprika)

Elkészítés:

1. Az élesztőt a cukros tejben felfuttatom.
2. A lisztet beszitálom a tálba, így könnyebb lesz a tészta. Aztán elkeverem a sóval, fűszerekkel, hozzáöntöm az olajat, a felfutott élesztőt és legkésőbb a folyadék többi részét. (Lisztje válogatja, felvesz-e még többet, meg ha nincs tej, akkor előfordulhat, hogy 2,7 dl helyett 3 dl vízre lesz szükség.)
3. Összekeverem a hozzávalókat, és 10-15 perc alatt kidagasztom a tésztát rugalmasra, amiben már van egy kis "ellenállás".
4. Letakarom, és nyugodt helyen hagyom kelni a duplájára, de 20 perc múlva megyek, és átforgatom a táljában. (Kikapcsolt mikrosütőben ez kb. 40-45 perc.)
5. Enyhén lisztezett felületen átgyúrom, kinyomkodom belőle a levegőt, majd megformázom vekninek, ahogy Limaránál láttam.
6. Sütőpapírra teszem, amit később a sütéshez is használok - Spar papír bevált -, és visszateszem a mikróba pihenni, míg megint duplájára kel, ez ekkor már 20 percre rövidül (vagy fele annyi ideig tart, mint az első kelesztés).
7. Előveszem, és bevágom a tetejét három helyen egy éles késsel, félreteszem 10-15 percre, amíg szépen szétnyílnak a vágások.
8. Ezalatt előmelegítem a sütőt (nálam 6-os fokozat, ami 220 fok körül van), beteszek egy kerámiatálat együtt melegedni, befújok a sütőtérbe, hogy gőzös legyen.
9. Mikor bemelegedett, kiveszem a kerámiatálat, beledobom a sütőpapírra a veknit, lefújom vízzel, és betolom sülni.
10. 20 perc után mérséklem egy "etappal" a sülést, visszaveszem 5-ösre, ami kb. 200 fok.
11. Egy óra alatt kopogósra sül.

Kenyér esős napokra

Krumplis kenyér

(előző napok szelleme)

Az emberlánya (vagy emberanyja) azt gondolja, valamiféle gólem krumplit főzni a kenyérhez, amikor paprikásnak is megcsinálhatja, és akkor tunkol, meg különben is, az még pluszmunka - pedig nem több, ha öregtésztája is van, hiszen annak amúgy is észhez kell térnie a hűtőből kivéve a konyhapulton -, meg különben is, akkor már tiszta nagyanyámleszek, és gólem és etvasz és mumus és vucli és ajjajjajj.

Pedig nem.

Merthogy létezik az az okos megoldás, hogy amúgy is főzöl krumplit, akkor már főzzél n+2 darabot, és akkor azt a kettőt a kenyérbe teszed bele.

A kenyér világnapjára készült székely pityókás kenyér előfutárját egy szintén székely(udvarhelyi), de élesztős krumplis kenyérrel indítottam. Kíváncsi voltam, mi lesz belőle, és később már azért voltam kíváncsi, miért olyan ismerős az íze? :)

A gyerekem reggel fölsikoltott: Anya! Ez olyan puha, mint a cica szőre! Ilyen cicaszőrkenyeret kérek még! - Nem kérdés, lesz még repeta. A "cicaszőrkenyér" cirka tíz perc alatt felfalódott. De hát az a dolga. Ennél nagyobb kritika sose érje a ház kenyerét. :)

Hozzávalók:

• 30 dkg finomliszt (BL55)
• 20 dkg rétesliszt (BFF55)
• 1 nagyobb krumpli (kb. 10 dkg)
• 1 tk só
• 2,5 dkg élesztő
• 1 ek cukor
• 2 dl víz
• marék lenmag (én elhagytam, nincs itthon ilyesmi, szerintem Áron bácsiék sem tartanak ekkora ínségben)

Elkészítés:

1. A krumpli igazából már két napja megfőzött és összetört massza volt, a hűtőben várt a sorsára.
2. Mire kivettem, már elég száraz volt, de ettől függetlenül a nedvesek közé számítják, mert lágyítja a tésztát.
3. Az élesztőt cukros vízben felfuttatom, és összekeverem a sós liszttel, ha kell - és kell -, öntök még hozzá vizet.
4. A tésztát nem ragadós formára keverem, amíg el nem válik a kezemtől és a táltól, majd ekkor lisztezett munkafelületen dagasztom-gyúrom még negyedóráig.
5. Letakarva, nyugodt helyen hagyom duplájára kelni. (Nekem ez félóra volt, de lehet háromnegyed óra is.)
6. Finoman átgyúrom, majd lisztes sütőpapírral kibélelt formába, vagy egyszerűen veknivé formázva lisztes sütőpapíros tepsibe teszem. Akár most is meg lehet jelölni késsel három helyen, átlósan, de negyed óra múlva is meg lehet metszeni, amikor - vízzel is lekenve - betoljuk a már előmelegített sütőbe.
7. A sütő aljába vizet teszek, gőzölés minden szinten, a gáz-állás 200 fok (5. fokozat a 10-ből).
8. Nekem háromnegyed óra volt most, de addig sütöm, amíg ropogós piros nem lesz, és nem kopog, ahogy a nagykönyvben meg van írva. (Vagy amíg be nem szorul a sütőbe, úgy megnő, mint nekem... De én győztem, sérülés nélkül kijött!)

Kefires kenyér

(eljövendő napok szelleme)

Elődjéhez hasonlóan, csak kicsit lassabban tűnt el ez a példány. (Úgy tűnik, vége a DNK-s időknek, család elkapatva, innentől kezdve a dagasztott kelt tésztáké a szabadjelzés.) Estére, mikor már kongott a bél a kenyérhiánytól - nem is csoda, amilyen gyorsan felfalták az előzőt -, kellett, hogy jöjjön még egy adag "cicaszőr", de akkor azt gondoltam, nem fogok én most krumplit főzni, lásd fent, az mégis csak madárlátta krumpli volt, legyen ebben kefir, mert az öregtészta is aznap este készült, így hagyományos kenyértésztát sütöttem, de kefirrel.

Hozzávalók:

• 50 dkg finomliszt
• 2 dl kefir
• 1,5 dl víz (vagy amennyit felvesz a tészta)
• 1 tk só
• 2 dkg élesztő
• 1 tk cukor

Elkészítés:

1. A kefirt a cukorral és az élesztővel futóversenyre íratom be. 
2. A száraz hozzávalókat összekeverem, és utána hozzáöntöm a felfutott élesztőt (kefir miatt első helyes, dobogós, szuper).
3. Amikor elválik a kezemtől és a táltól, megdagasztom 15 perc alatt, hogy egy rugalmas, hólyagos tésztát kapjak.
4. Lefedve, nyugodt helyen duplájára kelesztem, kefir segíthet hamarabb elérni ezt a méretet.
5. Egyesek félidőben villával szurkálják a szerencsétlen gombócot, én nem bántalmaztam így, de átforgatni a kelesztés felénél érdemes. 
6. Átgyúrom óvatosan a masszát, veknit formázok belőle, három helyen bevágom a tetején, és félreteszem, amíg...
7. ...Begyújtom a sütőt 200 fokra. A vágások szépen szétnyílnak a bemelegedés végére, vízzel lekenem a veknit, és betolom a sütőbe. Alulra is mehet gőzölésnek tepsibe víz.
8. Háromnegyed óra alatt megsül, ropogós-kopogós kenyérke lesz belőle.