Lángoscsillag

Tegnap estére bekattantunk, hogy lángost akarunk enni. De nem csak krumplis lángost, mert azt gyerekkoromban nem szerettem, mert nem volt olyan vékony, ropogós, mint a piaci. Ezért kétfélét készítünk, mindjárt két adagból, mi az nekünk. (Át kell gondolnom a dagasztási gyakorlatomat, vagy máshogy csinálni, vagy beszerezni egy dagasztógépet, de nem kóser ez az ízületi érzékenység, ami azóta van, hogy ilyesmit csinálok. Most válasszak a hivatásom és a hivatásszerűen elkövetett hobbim között? Ó, ne már.)

Sima (piaci) lángos	Összetevők	Krumplis lángos
50 dkg	liszt	50 dkg
2,5 dkg	friss élesztő	3 dkg
1 tk	só	1 tk
1 tk	cukor	1 tk
3 dl víz / 2,5 dl 2,8%-os tej	folyadék	2 dl 2,8%-os tej
–	olaj	5 ek
–	krumpli	20 dkg
+ 5 dl olaj a sütéshez
Mit kell csinálni?
Cukor + 1 dl tej + élesztő = felfuttatás (porélesztőnél nem kell)	Előkészületek	Krumplifőzés Cukor + 2 dl tej + élesztő = felfuttatás Főtt krumpli összetörése
Száraz + élesztő + folyadék	Keverés	Száraz + élesztő + krumpli
Könnyű tésztává	Dagasztás	Homogén tésztává
30 perc	Kelesztés	30 perc
Kilapítás + tépés	Kezelés	Kinyújtás 1 cm-re, szaggatóval lyukasztás
–	Pihentetés	20 perc
Sütés

Volt még egy 3 dkg-s kockamaradványom friss élőből a hűtőben, és volt egy tasak 7 g-os porélesztőm, így a frisset elhasználtam a krumplis tésztához, a porélesztőt - futtatás nélkül - pedig egészében a sima tésztához kevertem. (Azt is leírom, hogy a recept írója nem írta, a sima lángosnál pedig nem értettem, hogy a 3,5%-os tej miatt a tészta "szorult be", és kicsit több vizet adtam hozzá. Szóval a zsírszám fontos...)

Annyi lángosunk lett, hogy reggelre is maradt. Féltem is, hogy szívós lesz, de nem volt olyan vészes. A gyerekek egyébként is segítettek csipkedni-szaggatni, lucskozódni a lisztben. Aztán adtunk fel az asztalra tejfölt és reszelt sajtot, mert mindkét lángos azzal az igazi. (Fokhagymát kihagytam, mert a párommal már nem volt több kezünk. Egyébként 1 dl vízben 1 tk sót és 1 gerezd széttört fokhagymát kell elkeverni, és minél korábban készül el, akár napokra visszamenően, annál jobb. Majd legközelebb...)

Maradt még kettő darab, elbújok, bevágom paradicsommal-paprikával-sajttal-tejföllel és a második kávémmal - szombat van, emberek -, nekünk felnőtteknek még teljesen jó, sőt, most a legjobb. Egy harapás lángos, egy korty kávé... Az sem gond, ha meghajt... :)))

Sülidő

Az élet korszakok gyűjteménye. Van olyan időszak, amikor jobb kicsit leállni az élesztővel. Persze, csak egy időre, pár napra, egy hétre, és sütőport használni, vagy azt sem, csak víz és liszt, vagy rizs, zab, széna... Amíg még tart az ősz, idénygyümölcsök elérhetőek, azokból betárazni. Meg aztán nem bírja az ember gyereke, és szilvás gombócot csinál, krumplival, tojással és tejföllel is - csak mert nem vagyunk TGV, és biztos másnapra is marad, sőt harmadnapra is, szóval semmi esetre se legyen kemény -, Bakterral és Banyával... (Bendegúz hol van?)

Szóval pár napig sütőporos zsömle (pogácsa), virslivel töltött sajtos muffin (szintén pogácsa) járja, meg palacsinta, lapos tacos, és a szilvás gombóc - hogy a szervezet kicsit kitekinthessen a burjánzó gombászatból. De nem lehet ám sokáig bírni, amikor olyan kelt tészta-receptek hasítanak a világhálón, hogy ihaj.

Ha már ősz, a sajt szőlővel és a harmadnapos szódás zsömlével valami mennyei, mert a legutóbbi összetevő akkor érik össze igazán. Aztán a szilvás gombóc. Alig várjuk már, hogy beérjen a dió a fán, persze leszedni csak okosan szépen, ahogy a szajkó megy az ágon, úgy érdemes... Kicsi madárka leszedte az érett termést, ledobta a földre, hogy szétnyíljon. Egész közel jött az ablakhoz, pedig ez város, de megszemlélhettük, mit csinál. Csak egy dióra fájt a csőre.

Este puha DNK-s bucik sültek ki, legfrissebb receptből. Állítólag fogszabályzósok és frissen fogcserélő kisiskolások is ehetik. :)

Az élet bizony tényleg korszakok gyűjteménye.

"Fogszabályzós kenyér" 

(Évi nénitől és Tisztatésztától, karöltve)

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 8 dl folyadék (2 dl tej + 6 dl víz)
• 2 ek méz/cukor
• 1 ek só
• 2,5 dkg élesztő vagy 1 tasak porélesztő (én ebből is, abból is tettem bele, kicsivel többet, hamarabb is kelt meg)

Elkészítés:

1. A száraz hozzávalókat a kelesztőtálban, a nedves hozzávalókat egy kancsóban keverjük össze. (Élesztőt előtte a nagy rohanásban - meg dühöngésben, mivel épp valaki elrontani készült a jókedvemet :( - elfelejtettem felfuttatni, de úgy tűnt, nem volt rá szükség, csak jobban kellett keverni.)
2. Goyrs mozdulatokkal kutyuljuk hozzá a nedves részt a szárazhoz, amíg minden lisztet fel nem vesz.
3. Lisztezzük be az amorf tészta tetejét bőven, takarjuk le, majd huzatmentes helyen kelesszük 1-1,5 órát. (Én a mikróba tettem, elég volt két vászonszalvéta, és egy óra múlva kimentem megnézni, nekem akkor már jó volt.)
4. Jól meglisztezett felületen (nekem üvegasztalon két csík folpack, arra liszt, nem lesz minden annyira piszkos, mintha kétszer annyira lenne az) a tálból kijövő tésztát óvatosan 7-8 bucira osztani (téptem, nem lettek egyformák, még gyakorolnom kell).
5. A bucikat nem tapicskoló, hanem gyors mozdulatokkal, a tépés után, míg letesszük pihenni, meghajtogatni kicsit, csak hogy formája legyen. (Nem lesz. De úgy a jó. :))
6. Amíg begyújtjuk a sütőt 240 fokra, addig pihenhetnek a bucik a takaró alatt. (Sütőbe alulra víz, fölé a tepsi, én a vizet is elfelejtettem, annyira megzavartak - köszöntem szépen, ott és akkor az illetékesnek :S -, de sietve meglöttyintettem a bucikat, mondván, elég lesz most az is.)
7. Közben realizáltam, hogy basszus, két részletben fognak kisülni a bucik. 
8. 25 perc múlva kivettem a kész termést, be a másik adagot (túlkelt, ez van). Kopogtak, megsültek, szépek lettek. 20 perc múlva a másik adag is kisült. (Semmi nem látszik a túlkelésből, de majd vélhetőleg kicsit jobban fog morzsálódni. Hát ez a részlet akkor itthon marad.)

Mikor végeztem, pont akkor hívtak megint. Kicsit jobb híreket kaptam, bár az a tény beárnyékolta örömömet, hogy az első telefonálóval kell együtt dolgoznom. De jó! :)

Tanulság: ha sütsz, ne vedd fel a telefont. Ha tésztás a kezed, és nem tudod felvenni, az intő jel, Istentől jövő figyelmeztetés: neked most azzal nem kell törődnöd! Csak süss... Mert ez sülidő.

...De legalább szépek lettek a bucik.

:D

Egy gyors reggelit?

Ég a lámpis

Van egy nagyon jó kenyeres csoport, az Akik szeretnek kenyeret sütni, a Facebookon, ahova hobbipék-társam posztolt egy videót "Székelyeknél ég a lámpis 3. - A házi kenyérsütés" címmel. Belefeledkeztem a képekbe, az ízes magyar narrációba, éreztem az illatokat, a tészta puhaságát, hallottam a tűz pattogását, éreztem arcomon a melegét. A fürdőkádnyi teknőben dagasztott tésztatenger egy kovászcunamival elnyelte a tudatom, együtt ébredtem az élesztővel, amikor az asszony végigpaskolta az "óriást"... :)

Ugyanezzel az erővel ez a csodálatos asszony leveregette a szenet a megsült kenyér héjáról, mintegy jelezve, hogy "ébresztő, kész vagy, mehetsz életben tartani az emberiséget". Az ötkilós vekni még aznap este kettévált, és feláldozta magát az éhes székelyek asztali oltárán. Ott szerettem volna lenni, de megnyugtatott a tudat, hogy - bár nem fürdőkádban, és persze nem kemencében, de - itthon is elkészíthetem és átélhetem a csodát. Igaz, itt már csak egy 1/8 arányban székely asszony van. :)

Elmerengek... A kenyérrel együtt szorongás kel bennem. A székely élet mindig is kemény élet volt. Most a szétszakadozottság, "idegen hon", régen a nélkülözés és a "rossz szomszédság". (Mi különbség?) A mi családunkban egy sötét történet (egyik oldalról legenda, másik oldalról dokumentumleirat, ki tudja, igazából mi) járta... Egyfelől állítólag megátkoztak minket, hetedíziglen... Másfelől 1920 tavaszán unatkozó, kivonulófélben lévő francia katonák, átmenetben Székelyföldön végigdúlták a lányok-asszonyok hajlékait, bennük a lányokkal-asszonyokkal, akit ott találtak. A dédnagymamám is áldozatul esett egy ilyen portyának, de ahogy mondják: "Isten jóra fordította a gonoszt, amit terveztek ellene", mert ebből a szerencsétlenségből nőtt ki a mi családfánk. Talán pont betették az asszonyok a kovászt, elmentek napszámba, a fiatal lány pedig a tekenőben serénykedett, mikor betörtek a katonák... Visszatérve a napszámból az asszonyok megtalálták a kemence mellett kuporgó, összetört leányt. Aznap nem sült ki a kenyér. Kilenc hónappal később viszont megszületett a nagypapám, de a lányt nem volt idejük megszólni a faluban, hogy pártában esett bajba, mert hamarosan magához vette egy derék férfiember, feleségnek, magához, hogy a születendő kisfiú családban nevelkedjen fel. A dédnagymamám - akit én már nem ismerhettem, mert születésem előtt pár évvel meghalt - kemény asszony hírében állt, anyukámat sokat tanította főzni, de nagyon szigorú volt, ahogy mesélték. (Ilyen előélettel nem is csodálom.)

...Közben kisül három kis buci zsömle, másnap viszi a fiam az iskolába. Azt hittem, nem kel meg, az élesztő halottnak tűnt, de aztán jóra fordult a dolog, a tészta felemelkedett, a halmocskák szépek és illatosak lettek. Ott ül a három ínycsiklandó zsömle, és senki meg nem mondaná, hogy kezdetben nem sok esélyt adtunk nekik. Reggel valakinek tovább szolgáltatja az életet, akármi legyen is. :)

Fűszerszámosláda

Szeretem finoman variálni a fűszereket, és a beváltakat többször alkalmazni. De néha szeretem végtelenül egyszerűen csak a sót használni... Néha pedig teljesen furcsa összetevőkre találok rá...

Madárlátta kenyérfűszer

Még az ántivilágban - avagy kenyérsütögetés 1.0 - vettünk egy csomag kenyérfűszert, kipróbálásra. Aztán a fűszer annyira megtetszett, hogy kezdett elfogyni, én pedig megnéztem, mit tartalmaz, hátha magamnak is össze tudom állítani. Nem nehéz; kömény, édeskömény, koriander, kicsi ánizs... Nemsokára elfogyott a fűszerszám, és én ott álltam az isteni magyaros kenyéríz nélkül.

Amikor még kicsik voltak a gyerekek, rengeteg bizonyos márkájú szoptatós tea halmozódott föl nálunk. Az elsőnél nem használtam, mert találtam jobb megoldást a tej szaporítására - kecskerutafű -, a másodiknál pedig már nem kellett ilyen segítség. Ott lapult kihasználatlanul a Lactoherb tea a konyhaszekrényben, meg is feledkeztem róla. Aztán beugrott, hogy amit tartalmaz (édeskömény, ánizs, kömény, csipkebogyó, hibiszkusz), majdnem azonos a kenyérfűszerével, kicsit talán édesebb... Próbáljuk ki...

...Fél perc múlva már téptem is föl a tasakot, és a fél kiló liszthez fél filter teafüvet szórtam. 

...Így fogyott el a Lactoherb teánk. :)))

Később a barátnőmtől kaptam egy szintén nem használt dobozzal, az is elfogyott. Mindenki úgy nézett rám, amikor ezt írtam, mondtam, milyen jó kenyérfűszernek ez a tea, mintha a Marsról jöttem volna (pedig dehogynem, onnan jöttem, és oda is költöztem vissza, lásd Facebook-profilom :D). Pedig ez bevált, nagyon finom kenyerek születtek vele.

Mostanság néztem, mennyibe kerül a tea, elhűltem, maradok a köménynél. Meg van egy kis csillagánizsom. És ha már van csillagánizsom...

Herbakenyér

...Miért ne lehetne ilyenem? Van citromfüvem és cickafarkfüvem is, ezeket mindig tartok otthon. A csipkebogyóval, a csillagánizzsal és a mézes fokhagymával együtt kiváló immunrendszer-fenntartók betegség idején. Igaz, süléssel kimegy a vízoldható vitaminok jó része, de a rostanyag, az A-, a D-, az E-vitamin bent marad, talán érdemes belesütni, vagy megszórni velük a tetejét. Majd ha aktuális lesz, ilyen kenyeret is sütök.

Levesporos kenyér

Naná, hogy "vegeta", persze ez lehet házi is. Ha van benne só, akkor viszont számolni kell vele, hogy a sótartalom 95-98 százalékos, tehát ennyivel kevesebb kell a kenyérhez a sima sóból.

Ikeás kenyér

Nem kell morzsákból összerakni, nem azért hívom így. :) Ez ilyen citromos só, aminek a 97%-s a só, a többi citromhéj (tehát itthon is előállítható), és az Ikeában vettük, a földszinti élelmiszerosztályon. Kipróbáltuk, finom volt, finom, de hát hova lehet ezt használni, félretettük. Most, hogy kenyeret sütök megint, elővettem. Sajnos nemsokára lejár a szavatossága, el kell használnom, de nem lesz nehéz, mert kenyérbe nagyon finom! Citromfüvet szórtam melléje, és a sárga kristályokat a lisztbe, mellé, csak jól el kell keverni, talán előtte jól szétmorzsolni, hogy mindenhova jusson, különben összeáll, és csak egyvalaki eszi meg az egész adagot, aki pont arra a helyre harap, ahol összegyűlt. (Ez voltam én. Akkor jöttem rá, hogy ez micsoda finom dolog, és miért nem használtam eddig? A felfedezés örömei. De legközelebb jobban eloszlatom, mert lehet, hogy a gyerekeim nem fogják így élvezni az intenzív megjelenését...) :)

Nem nagy etvasz ez, de mégis milyen jó, amikor van mivel fűszerezni a kenyeret. Ha meg nincs, akkor senki sem fogja hiányolni a físzarokat :P, csak a sót. Az mindig legyen! Nem csak az élesztőgombák glédába állításához kell...

Szültünk...

A hétvégén, amikor nem írtam, pont nagy sütésnek álltunk neki, mert egyrészt lejáróban volt a túró, amelyet a vajaspánkóhoz tettünk félre, de valahogy sose az lett belőle... Az ötletet kiraktuk az ablakba, és elunta magát, és legurult a lócára, a lócáról a padlóra, a padlóról ki az utcába, be az erdőbe, és végül megette a ravasz idő... Másrészt elfogyott a kenyér, de már toporgott az aprónép, teljesen jogosan, hogy éhes. Harmadrészt, szültünk, mert aszonták az okosok, hogy négy vagy öt gyermek után mehet a nő önmegvalósítani, tehát még aznap gyorsan letettem három s(z)üleményt az asztalra. ;)

Dombika, a másfél órás DNK, 1250 grammal jött a világra egy frissen vásárolt bagettformában, kicsit bénán betéve, így domb formára húzódván. Bár őt kezdtük el keverni legelőbb, mégsem ő volt az elsőszülött, de csak mert vele a vaj-údás hosszabb volt.

Az ott olvasott hozzávalók és előkészítés szerint jártam el, majd beletettem egy kb. 50 cm hosszú bagett sütőformába, alufóliával letakarva. Nem sikerült szegényt teljesen forró közegben tartani, mire belekerült a tészta, némileg kihűlt, így beleragadt. Tanulság: DNK-t csak öntöttvas-, jénai- vagy cserépedényben...

Fekete Pánkó, afroamerikai színű túrófánkocska a mindennapos túró egyik fele lett, de a kevés olaj, amelyből kifogytunk épp, hamar megkapta kívül, így feketére sült. Ellenben belül isteni volt. Csúf rasszista módon ő(ke)t ettük meg legelőbb, de csak mert már mindenki éhes volt az időt tekintve (délután fél kettő) és az illatoktól. Nem volt belőle sok, így hamar elfogyott.

Így készült: a 125 g túrót 2 ek tejföllel, 2 ek fruktózzal (ezt használom a sütéshez), 1 csipet sóval, 2 csipet citromhéjreszelékkel, 2 tojással, és annyi - kb. 2-3 dl - zsemlemorzsával kevertem össze, hogy egybeálljon és kanállal lehessen szaggatni. Ha van fagyikanalunk, pontos gömböket lehet belőle faragni, nekem épp nincs, és az olaj gyérsége miatt is igyekeztem ellapítani... Az olaj természetesen 180 fokos volt, és enyhén sózott, hogy ne csapkodjon. Ne sózzuk meg nagyon, mert átveszi az ízét a fánk. (Meg a kristályosabb sószemekkel is vigyázni. Egyik fánkon éreztem...)

Mazsolás Piroska, a leveles tésztás túrós rétes a mindennapos túró és a lejárathoz közeli leveles tészta szerelméből született, a férjem ötleteként, miszerint kellemest a hasznossal... Az ebéd - a húsgombócos zöldségleves és rakott zöldséges rizs mellé - harmadik fogása lett.

Így készült: a férjem a leveles tészta csomagolásán található módon járt el. A töltelék 125 g túró, 2 ek tejföl, 2 ek fruktóz, 2 csipet citromhéjreszelék egyvelege volt, ugyanaz, mint a túrófánké, kihagyva ott a süléshez való tartozékokat. Ezt én kevertem, azért tudom. A többit a férjem csinálta, szimultán a fánkkal, így azt annyira nem tudom, de követte a csomagolás utasítását.

Immáron tehát letudtuk a családi evőszakot az éhségünk elverésében. 3:)

Kíváncsi vátesz

Tegnap üldögéltem egy tányér ebéd és egy pohár víz társaságában, amíg egy kilós DNK 1,5 - citromfűvel és citromos sóval - sütkérezett fedő nélkül, az utolsó perceiben járva. Közben persze - mikor nem - járt az eszem folyamatosan a kenyérsütés és pékség mibenlétében, miszerint, ha netalán megkérdezné valaki: átpártolnék-e a pék szakmába, szemben a grafizmussal, azt felelném, kizárt, ez hobbiból jó, családnak, barátoknak, kicsiben... De nagy szívvel... 

Mert nemrég megnéztem egy videót, ahol egy francia pékségben bagettet készítenek - ez mostani mániám, hogy akarok egy olyat, de nincs formám, és félek, a sima tepsiben "kinyúlik" az anyag. Ki is írták, hogy www.boulangerie.net, de most nem is ez az érdekes, csak ahogy ráeszméltem, hogy hja, boulangerie, és akkor megjelent egy hatalmas autokláv méretű dagasztóüst, benne 1 hektoliternyi tésztával, és az embervastagságú lapátos kar forgatta-nyuvasztotta a tésztát... "Nagyüzem..." Vajon tudják, érzik, hogy ez élő anyag? Hogy a kenyér alapja az ételek között egyedülállóan - jó, tudom, sör, sajt és társai -, ha meghal is, él? Hogyne tudnák, franciák, csigát esznek, de ők találták fel a sajtot, a bort, meg a nagyotmondást, na jó, nem, de ott ez a hatalmas tészta, aztán SNITT. Egy óriás péklegény (lö "én se a békától nőttem ekkorára" pasi) kiemeli a monstre tésztát, és gyakorlott mozdulattal félreteszi, majd egy grissinivékony pacák (lö cingár) irdatlan sebességgel szétszedi, formázza, behajtja-kihajtja, mélyeszti, sodorja, nyújtja, és mindezt elölről, majd az 50 kicsi tésztacsíkot egyenként felpolcolt gondolákra teszi. Az komoly! De hol az élet? A napi kétszáznemtudomhány tésztacsík után már mit éreznek a készítők? És aki megveszi? Az illata, a filmek, a virág a másik kézben, vagy mi az urammal, tizenkét éve, hajnali négykor, amikor kiraktak nekünk egy hossz bagettet, mondván: ezek szegények, mint a templom egere, és mégis szeretik egymást, ezt a romantikát már csak jutalmazni kell... :) Azóta is vágyom a bagett-élményre, erre a puha, foszlós, egyenes óriáskiflire - oké, a franciák tényleg nem normálisak, de főzni azt tudnak -, és akkor... 

Eszembe jut, hogy dagasztás nélküli tésztából is lehet bagettet készíteni, igaz, csak a 12 órásból. Még aznap este feltúrom a netet, hogy találjak mégis-mégis másfél órás DNB-t, de nincs. (DNB. Tudom. Hallgatom. Nehogy abból küldjön valaki másfél órát, mert akkor sose leszek kész. :D) 

Egyszóval: kíváncsivá tesz, hogy létezik-e ilyen? Szabad-e bénázni, toszogatni, nyújtani a másfeles tésztáját, ha egyébként meg közben nem? Mindegy. Nem nyugszom, és úgyis kipróbálom...

DNK, az örök szerelem

A kezdetem kezdetéhez képest, viszonylag későn találtam rá a dagasztás nélküli, vagy az ún. kevert kelt tészták receptjeire. Mint azt néztem, a 21. század némbere csupán sikeresen rácsodálkozott az elásott melegvízre, amelyet már nagyanyáink nagyanyái is alkalmaztak időnként (amikor eltörték a karjukat a szederfáról leesés következtében, vagy elmaradt a sütnivaló, pedig ették volna még a búcsúvendégek, és gyorsan be kellett állítani egy kis "hamiskovászt" a munkasorba). Én is rácsodálkoztam a meleg vízre, amelyből ezekben a tésztákban lényegesen több van, így dagasztás nélkül, a kelesztési idővel lehet variálni, és mégsem kap közben ínhüvelygyulladást az ember és a lánya. Ez a DNK tulajdonképpen egy "önjáró", "intelligens" kenyér. (Oké, nem az. Nem mosogat el maga után, hogy a család enné meg...)

Na, pont ezekért szerettem bele örökre és menthetetlenül, és fertőztem meg a nővéremet is ezzel a csodával, aki akkor kezdett sütni, mikor én befejeztem, és annak hatására kezdtem el megint bekeverni a tésztát, hogy ő sütött...

Az eltelt évek alatt számos ilyen kenyeret sütöttem meg, jénaiban, konzervdobozban, muffinsütőben (!) és olajos serpenyőben. Most épp egy Ikea vaslábost (-fazekat?) nyűvök, mivel nincs benne műanyag alkatrész, csak vascsavar, kiválóan bírja a meleget. Korábban levesek, rizibizi és pörkölt főtt benne, de most piedesz- és kenyerestálra jutott. A szükség hozta: csak ennek van passzentos fedele. Van még egy kacsasütőm, de abban 5 kilósnál kisebb DNK-t nem érdemes sütni, vagy DNP (dagasztás nélküli pizza) lesz belőle. :)

DNK 1,5

A leggyakrabban a másfeles DNK-t sütöttem (75 dkg, azaz 12 dl liszt, 1 ek só, 1 ek méz/gyümölcscukor, 1 ek élesztőpor, 4 dl víz, 2 dl tej - összekeverve, másfél órára pihentetve, lisztes felületre kiborítva,  négyrét hajtva, kicsit pihentetve, előmelegített sütőben 40 percig fedő alatt, 20 percig fedetlenül sütve), de mostanában előfordul, hogy a 12 órásat csinálom (60 dkg, azaz 1 l liszt, 2 tk só, 2 tk élesztőpor, 6 dl víz - összekeverve, fél napig pihentetve, lisztes felületre borítva és négyrét hajtva, fél óráig pihentetve, előmelegített sütőben 40 percig fedővel, 20 percig fedetlenül sütve) - ahogy alakul a napszak. Aztán van, hogy úgy alakul, hogy érdekes felfedezéseket teszek. A múltkori majdnem hidegzuhany volt... Hiába, néha igazán kényelmetlen és "ciki", hogy urbánus lány vagyok. Pesti péklátta cipó-lány, aki kovászolást csak a tévében látott, már amikor adta a híradó.

DNK 12

(Kovászt még sosem készítettem. Az nekem akkora gólem, hogy ígérem, egyszer ledöntöm. Nálam ugyanis minden kívánatos flóra és fauna feldobja a létező vagy éppen elvont bakancsát. Lehelte már ki lelkét foki ibolya, húsevő növény, kefirgomba... A kovászt sajnálnám. De biztosítottak róla, ha nem etetném, csak tegyem a hűtőbe, elvan ott pár hétig, mielőtt jobblétre szenderülne... Köszi. Szóval az igazi öreglányos kenyérsütés még halasztva. Bár tény, a DNK tulajdonképpen öregtészta vagy morzsóka, azaz gyorskovász, szóval már közeledem...)

A hidegzuhany - ami felfrissítőleg hatott - az volt, hogy a DNK 1,5 fedőnevű kenyérkémet kicsit későn kevertem be és tettem félre kelni, mert már rohannom kellett az utánpótlás felcsípésére az őket nevelő szociális intézményekből. Igen ám, de a nagyobbik a belvárosba jár iskolába, háromnegyed óra oda az út, háromnegyed vissza, meg a köztes idő, míg lejönnek a teremből, beszélgetek kicsit a tanító nénivel, meg a kisebbiket is elhozzuk az oviból... A leggyatrább matekos, azaz én, is kiszúrja, hogy ez a másfél óra max. akkor működik, ha a tészta saját magát süti meg. (Megoldás ilyenkor hűtőbe tenni, a fölső polcra, és akkor lelassul a kelés, de nekem ez már nem jutott eszembe.) Inkább megkértem gyengélkedő uramat, aki amúgy nagy spíler a konyhában, legutóbb is olyan bablevest rittyentett, hogy növesztettünk plusz ujjakat a méltó utánnyaláshoz. Na, őt kértem meg, ha bírja, tegye be a kenyeret sülni, mert én nem érek vissza. Két-két és fél óra múlva értünk haza, két éhes gyerekkel - uzsonnáztak, nem éheztek, passz, növésben vannak, jó az :D -, párom elmosogatott, előkészítette a terepet, begyújtotta a sütőt, kivette a kelesztőtálat, de a tésztához nem mert hozzányúlni, inkább megvárt engem. :) Gondoltam, ez már kimászott, messze jár, de nem, éppen plafonon volt, mármint a letakarás plafonján, szóval nem kellett konyhát pucolni. Borítom ki a munkalapra, alig akar kijönni, a szaga furcsa, savanyú. "Ez megmurcisodott" - sóhajtom, de bent egy hang: sebaj, süsd csak ki. "Ettól fosni fogunk, mint az állat." Dehogy, süsd csak ki, ha van is benne valami, az kisül. Jól van, kisütöttem, kivettük, illatozott kívülről is olyan szokatlanul, megszegtük, gyönyörű lett. Lecsíptem a sarkából, először én halok meg, és akkor... Rájöttem, hogy olyan sötét vagyok, hogy a negró világít a számban.

A kenyér a kovászosra hasonlított, ízre is, szagra is. Már kisülve isteni ízét felismertem a bükki kovászos kenyerek ízéből következtetve, de amíg készült, a szagról én bizony nem ismertem fel.

...Kérem, hogy olvasóm a saját belátása szerint, szolidan, elfordulva röhögjön. A méltóságomnak már amúgy is annyi. :D

Azt hiszem, mielőtt ledobnak a Taigetoszról, én fogok még ilyen kenyeret sütni. ;)

Fából (szu)vaskarika

Van az úgy, hogy nekiindulok valamilyen recept alapján, de végül teljesen máshova érkezem. No, nem azért, mert összeragadnak a lapok a szakácskönyvben... Szokás szerint rohanunk, mindig valahova, sosem elég a 24 óra úgy önmagában - keresgéltünk valami gyorsan kisüthető, töltött kenyeret, vagy bármit, amiből önmagában laktató reggeli lesz. Szörfözés a neten... A jelenleg legáttekinthetőbb és legsokrétűbb receptportálnál szoktunk megmaradni (ez nem a reklám hejehujája, így nem írom le, hogy hol, de úgyis ki lehet találni, mert lentebb leírom mégis), és ottand is felfedeztem a tojásos pidét. Jött is a szószóró énem korrektuma: az pite! Pedig dehogy. Ez egy török csemege, bár elsőre székelynek néztem. Még jó, hogy leírták, hogy török. (Hovatovább, székely eredetű nagyapám törökösen itta a kávét. Szóval talán nem is állnak olyan távol egymástól.) Szóval pide. Lássunk neki. Úgyis le kell tesztelni a frissen átvett gázsütőt.

Tojásos pide

Hozzávalók:

• 1 pohár langyos víz (2,5 dl-es az a pohár)
• 2 tk só
• 1 púpozott mk cukor (nem merőkanál, hanem mokkáskanál, a teáskanál kistestvére, de megteszi egy háromujjas csipet is)
• 1 zacskó (7 g) szárított élesztő (vagy fél cs friss élesztő)
• liszt (tésztaoptimalizálásig adagolva a mennyiséget)
• 4 ek vaj (vagy 4,5 ek margarin)
• 4 tojás

Elkészítése (az eredeti, NoSalty-s recept alapján):

1. Egy nagyobb tálba öntjük a langyos vizet, belekeverjük (morzsoljuk) az élesztőt, a sót és a cukrot, majd fokozatosan annyi lisztet adunk hozzá, hogy a tészta az edény falától elváljon, puha-közepesen kemény állagú legyen.
2. Miután összeállt, lisztes felületre tesszük és további 3-4 perc alatt összegyúrjuk. Kelesztőtálba téve, lefedve / letakarva 45 percig kelni hagyjuk.
3. Ezután a tésztából a levegőt kinyomkodjuk, 4 részre vágjuk, ezekből kerek cipókat formázunk. Lisztezett felületen kb. 15 cm átmérőjű korongokat nyújtunk belőlük.
4. Sütőpapírral bélelt tespire helyezzük őket, majd 2-3 cm-es peremet képezve a közepüket ujjainkkal lenyomkodjuk. Segítségül íme az eredeti recepthez tartozó videó Banu Atabay hanim közvetítésével.
5. Közepükbe 1-2 ek vajat teszünk és előmelegített sütőben első körben addig sütjük, míg a vaj elolvad és a tészta felemelkedik. Ez nekem kb. 10 percig tartott.
6. Ekkor a vajjal kicsit megkenjük a peremeket is, majd a pidék közepébe egy-egy toját ütünk, ezeket kicsit megsózzuk (ízlés szerint), majd a sütőbe visszatéve további kb. 20 perc alatt készre sütjük őket (a tojás elkészültéig, kenyér barnulásáig).

Na, mi a 4. lépésnél eldöntöttük: fenéket fogjuk mi ebbe pazarolni a tojást, amikor abból később palacsintát is lehet csinálni. Viszont - jó ex-elektromos sütősök módjára - bekapcsoltuk rá a felső grillt is, és aztán csodálkoztunk, hogy felemelkedvén, a tésztának rommá égett a teteje. :) Kiszedtük a tojástalan állapotban, jobb létre érdemes bucikákat, és örülve, hogy amúgy is laza széklet idény van, megspóroltuk az aktív szenet - elcsemegéztük az első sütésélmény eredményét. :)

Nem fotóztuk le. Minek?

Azért majd ám lesz ebből még tojásos változat is. A sütő azóta egyre jobban kiismerve és megszeretve, gyerek- és ifjúkorom "gázos" élményeivel. Nem tudom, hogyan, de amíg gázos sütőnk volt azelőtt, a kenyerekben élet volt. Most is az van, ami az elektromos sütő idején elveszett. A gáz ad bele lelket... Vagy a tűz... 

Na, élesztő...!

Azt hiszem, nem akkor szerettem bele a kenyérsütésbe, amikor először olvastam róla, hogy ilyet is lehet. Akkor még úgy néztem rá a szobapékekre, hogy ezeknek nincs semmi sütnivalójuk. Pedig az nekem nem volt akkor. Merthogy gyerek- és tinikoromban fel sem tűnt, hogy lazán megcsináljuk a lángost, fánkot, kuglófot, de nem sütünk kenyeret, kalácsot, hiszen arra ott a pékség, a közért... Igaz, akkoriban az evolúciót is beittam, mint száraz tészta a vizet. Felnőttként már nem értettem, miért voltam illogikus módon kizáró, de mindegy is.

Mert aztán a neten megláttam, hogy németek valami kenyérsütőben sütnek. Gép, ami kenyeret süt! És aztán már magyarok is csinálják! Hű, mi a csuda! Közelebbről is meg kellett néznem. (Még mindig csak részlegesen felszabadult volt az elmém. Nem gondoltam volna, hogy gép nélkül is lehet sütni, mert hát az olyan ördöngösség, meg dagasztani nehéz, csak keménykezű, izzadt pék bácsik tudják ám agyonnyomkodni a tésztát, az ilyen magamfajta, mázsás, izmos nőcik már nem. :) ) Elsőnek a nővéremnek vettem egy kétlapátos Eltát, amin az a vicces félrefordítás díszelgett, hogy "professzionális banki automata", jót röhögtünk rajta. Én még nem álltam készen. Úgy tűnt, ő sem, mert gyári csomagolásban, négy évvel később visszaadta - amikor már egyszemélyes pékként üzemeltem. Haha! Volt egy saját retro masinám, zsírúj, tiszta időutazás.

Na, de vissza ahhoz az időhöz, amikor csak megtörtünk, és beszereztünk egy AFK felségjelzésű egylapátos masinát. Hetekig lázas receptkeresgélés folyt, nem is mennék bele, unalmas lenne, a saját receptjei ugyanis a német malomtermékekhez volt szabva (tudom, macska, fa, de ez már germanista marad). Így aztán az első sületlen "cicakenyér" után sem adtam fel, inkább keresgéltem a neten, meg bevásároltunk könyvekből, és kezdetben előregyártott kenyérporokból (célkeverékekből, ahogy a cukrászszakma mondja) dolgoztunk. Aztán szépen lassan finom- és félfogós lisztre váltottunk... És közben jött a válság...

Sok receptem maradt abból az időből, de semmire nem emlékszem szívesebben, mint az egyszerű szegénykenyérre és a dagasztás nélküli tésztára. Akkoriban nem is fejlődtem tovább, egyszer-kétszer újítottam, de aztán megszakadt a vonal valahol.

De az igaz szerelem nem múlik el, mert nem tud. Nincs neki olyan képessége, hogy elmúlhatni, vagy ilyesmi. Kiújul, mint az isiász, persze annál azért sokkal kevésbé fáj. :D Lehet, időközben elhaláloznak a gépek ilyen-olyan okból, de amíg van liszt, erő, szeretet és igény a kenyérre, addig semmi nem állhat készítése útjába.

Egyszerű szegénykenyér kenyérsütőgépben

Minden dagasztással készülő kenyér alapja ebben a rohanó civilizációnak csúfolt világban, kenyérsütő gépbe javasolt betenni és megsütni, bolondbiztos (de azért a pék tudjon úszni, biztos, ami biztos, ha a Dunába dobják). Én legtöbbször ezt sütöttem, bevált, és nem utolsósorban olcsón meg lehetett csinálni.

Vízzel meghintve cserepesedik, és közben "zenél"

Hozzávalók 75 dkg-s kenyérhez: 

• 50 dkg liszt (lehet tiszta finomliszt, lehet 1/3 és 2/3 arányban rétes- és finomliszt, lehet kenyérliszt, lehet 1/2 kenyérliszt, 1/2 finomliszt...)
• 3 dl folyadék (lehet tiszta víz, lehet fele víz, fele tej)
• 1 ek olaj
• 1,5 tk só
• 1 tk cukor (de porélesztőnél akár el is hagyható)
• 1 tasak Oetker porélesztő 500 g liszthez (vagy 1/2 tasak Haas/Coop/Tesco porélesztő 1 kg liszthez)
• 1-2 csipet fűszer (ez elhagyható, ha nincs otthon semmi - én őrült (elgépeltem! így marad, hajrá Freud!) köményt szoktam fűszerelni belé, de lehet bele tenni vegetát, paprikát, petrezselymet, ami tetszik)

Elkészítés:

1. Olajozzuk meg a dagasztólapátokat a gép üstjében, később nem fog beleragadni a kenyérbe, vagy legalábbis könnyebben kiszedhető.
2. Tegyük a kézmeleg hozzávalókat az üstbe, először a folyékony, másodszor a száraz alkotórészeket, a legvégén pedig - csináljunk a lisztbe két kis mélyedést - az élesztőt, elkülönítve a sótól.
3. Állítsuk be az alapprogramot (3 órás körüli szokott lenni).
4. A csipogáskor hozzáadhatunk reszelt sajtot, magvakat; vagy a sütés előtt megszórhatjuk mákkal. 
5. A sütés befejeztével lekenhetjük vízzel a kenyér tetejét, és akkor cserepes lesz, mint a "bóti". (De ez titok! :))

Ezt az alapkenyeret lehet aztán variálni tetszés szerint - ugye nem csak én látom, hogy a szegénykenyér az egyik leggazdagabb a világon? -, próbálkozni, és szépen kinőni a gépet. Mert van élet a gép után, mellett, helyett, akármi is legyen. Sokkal többet tud, mint sütni, és közben meg meg is lehet lenni nélküle.

És ez még nem a vége. Mit ne mondjak, ez a tészta hatalmas kaméleon!

Ha nincs gép, de se erő, se idő dagasztani - pediglen milyen jó feszlevezetés az, cserébe nem a szomszédot vered meg, hanem a tésztán élheted ki az ideget, na, de ezt majd máskor -, akkor jöhet a dagasztás nélküli kenyér, és ennek számtalan variációi, lehetőségei. Megnyílik egy új, fantasztikus világ! :)

Az első sütés előtt...

Nem most kezdtem a sütést, már korábban fejbe kólintottak a péklapáttal, úgyannyira, hogy blogot is vezettem - ne keresd, ez van helyette -, de egy ideig valahogy szüneteltettem a sütést, kicsi volt a konyha, lusta volt a pékné, a főfogás kifogás és nyafogás volt, de az igazi szerelem nem múlik el, bár lehet, csökken és elbújik kicsit, de később visszatér, mert hát az olyan.

Most már nagy a konyha, a pékné még néha mindig lusta, de a szerelem az szerelem, a kenyérillat meg kenyérillat, és ezek bizony nagy érvek, nagyobbak, mint a gazdagsági válság (sicc!).

Nem is ezért jöttem ám ide. Az a helyzet, hogy nekem bizony a gyerekeim mesélnek. Ilyen jó dolgom van. :) Én is nekik, persze, de aztán ők is nekem. A kislányom lepett meg ezzel a kedves orosz népmesével, amelyet az óvodában olvasott, és hát - szégyenszemre - én már nem emlékeztem rá, pedig nekem is mesélték.

Ide is zuttyantom, mert hoztam az Óperencián túlról...

A vajaspánkó (orosz népmese) 

Fordította Rab Zsuzsa

Élt egyszer egy öregember és egy öregasszony. Kéri az ember az asszonyt:
- Süss nekem, anyjuk, vajaspánkót!
- Ugyan miből süssek? Egy csepp lisztünk sincs.
- Ej, te asszony! Kapard le a kosár oldalát, seperd fel a magtárt: hátha kerül így egy kis liszt.

Úgy is tett az öregasszony: lekaparta a kosár oldalát, felseperte a magtárt, s került is liszt két marékkal. A tésztába tejfelt kevert, pánkót vágott belőle, kisütötte vajban s kitette a pánkót az ablakba hűlni.
Elunta magát a vajaspánkó, legurult a lócára, a lócáról a padlóra, s a padlóról legurult az ajtó felé. Átgurult küszöbön a tornácra, a tornácról a lépcsőre, a lépcsőről az udvarra, az udvarból túl a kapun, mindig messzebb és messzebb. 
Gurult, gurult az úton, és szembe jött vele egy nyúl.
- Megeszlek, te vajaspánkó!
- Ne egyél meg, sandaszemű! Inkább hallgasd meg, milyen szépet énekelek neked! A nyúl hegyezni kezdte a fülét, s a vajaspánkó rákezdte az éneket:

Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak,
Tejfellel kevertek,
Kemencén sütöttek,
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól,
Gazduramtól, asszonyomtól,
Mért féljek nyúl tőled?
Megszököm előled!

S tovább gurult. Úgy eltűnt a nyúl szeme elől, mintha ott sem lett volna. Begurult a vajaspánkó az ösvényen az erdőbe, s találkozott a farkassal.
- Megeszlek, te vajaspánkó!
- Ne egyél meg, ordas farkas! Szépet énekelek neked. 
És fújni kezdte:

Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak,
Tejfellel kevertek,
Kemencén sütöttek,
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól,
Gazduramtól, asszonyomtól,
Megszöktem a nyúltól,
Miért féljek farkas tőled ?
Mindjárt megszököm előled!

S tovább gurult. Úgy eltűnt a farkas szeme elől, mintha ott sem lett volna. Gurult, gurult a vajaspánkó az erdőben, s szembe jött vele a medve. Csörtet, töri a lombot, rontja a bokrot.
- Megeszlek, te vajaspánkó!
- Ne egyél meg, tányértalpas, ugyan miért is ennél meg? S a vajaspánkó már rá is kezdte:

Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak,
Tejfellel kevertek,
Kemencén sütöttek,
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól,
Gazduramtól, asszonyomtól,
Megszöktem a nyúltól,
Ordas farkas úrtól,
Miért félnék, medve, tőled?
Megszököm mindjárt előled!

S tovább gurult. Úgy eltűnt a medve szeme elől, mintha ott sem lett volna. Gurult, gurult a vajaspánkó, s szembe jött vele a róka.
- Jó napot, vajaspánkó! Ej, milyen jóképű, milyen pirospozsgás vagy! 
De a vajaspánkó már rá is kezdte:

Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak,
Tejfellel kevertek,
Kemencén sütöttek,
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól,
Gazduramtól, asszonyomtól,
Megszöktem a nyúltól,
Ordas farkas úrtól,
Mackó Miska úrtól,
Miért féljek hát tetőled?
Megszököm könnyen előled!

- Felséges ének! - szólt a róka. - Csak az a baj, hogy megöregedtem, kedvesem, rosszul hallok. Ülj csak ide az orrocskámra, s fújd el még egyszer!

Nagyon jól esett a vajaspánkónak, hogy így megdicsérték az énekét. Felugrott a róka orrára és újrakezdte:
- Vajaspánkó a nevem...

Abban a pillanatban a róka - hamm - bekapta.
Ha a róka a vajaspánkót be nem kapta volna, az én mesém is tovább tartott volna!

"Itt a vége, fuss el véle, kerekerdő közepébe!"

Meg is néztem, mi ez a vajaspánkó, mert úgy kiéheztem rá, mint üregi nyúl a sallangos káposztára...

Vajaspánkó - mesekönyv módra

Forrás: www.recept-oldal.hu

Hozzávalók:
A tésztához: 50 dkg liszt, 15 dkg puha vaj, fél kocka (2-3 dkg) élesztő, 1 tojás, 2 dl tej, 2 evőkanál cukor, 2 evőkanál tejföl vagy natúr joghurt, negyed citrom reszelt héja, csipetnyi só. A tészta lekenéséhez: 1 tojás villával lazán fölverve.

A töltelékhez: 50 dkg túró, 15 dkg cukor vagy ennek megfelelő mennyiségű sütésálló édesítőszer, háromnegyed citrom reszelt héja,  1 vaníliarúd kikapart belseje (vagy két csomag vaníliás cukor), 5 dkg mazsola (kihagyható).

Elkészítés:
A tésztához a lisztet egy tálba szitáljuk.
Az élesztőt a langyos tejbe morzsoljuk. Hozzákeverünk egy evőkanál lisztet és a cukrot, aztán megvárjuk amíg a tej tetején vastag halványbarna hab képződik. 
A többi hozzávalót a fölfuttatott élesztővel együtt a liszthez adjuk, és az egészből sima, rugalmas tésztát gyúrunk. A tésztát letakarva fél órát kelesztjük.
Amíg a tészta kel, összekeverjük a töltelék hozzávalóit.
A megkelt tésztát ujjnyi vastagra nyújtjuk, és 10-12 centis pogácsaszaggatóval köröket szaggatunk belőle. A tésztakorongokat sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk, 15-20 percig kelesztjük, majd a közepüket kicsit benyomjuk, megkenjük őket a fölvert tojással, aztán minél több tölteléket halmozunk a közepükbe úgy, hogy a tészta széléből körben legalább egy-két centi szabadon maradjon.
A süteményeket 200 fokra előmelegített sütőben megsütjük.

Ez az egy, amit még nem sütöttem meg, legalábbis így. Teljesen formabontó módon hát úgy kezdem itteni blogolásomat, ahogy később nem fogom folytatni. Haha! Mondom, hogy nem vagyok normális. (Sokan kérdezték már, milyen mentális betegségben szenvedek? Mondtam, hogy tévedés, én minden percét élvezem. :) )

Élőszó

Üdv rád és házad népére, te jó Blogolvasó! :)

Régente volt a Zsebtévé meg a Cicavízió, most meg a Cerevízió, hát akkor mit vizionálunk itt, kérem szépen?  Mi a pörkölt hajdinaszem az a cere-? 

Egy mesével felelnék erre a kérdésre: egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi gombácska, Saccharomyces cerevisiæ volt a becsületes neve, azért mert nagyon szerette a cukrot, és a lakása egy búzaszem volt, búzakalászból fonott. Igen ám, de a cukor mindig felfújta, ha vizet ivott rá, és ettől annyi, de annyi szén-dioxid purcit eregetett, hogy a kis búzaszem, ahol lakott, felfújódott. Egy fényes hajnalon a Napocska rásütött, a kis búzaszem kipukkant, és fenséges kenyérke kerekedett belőle...

Jó, ez agyrém, tudom, befejeztem. Szóval itt, kérem, kenyér- és egyéb kelt tészta sütéséről lesz szó. Tizenkettő egy tucat, de mitől lesz ez más?

Előre bocsátom: tisztában vagyok vele, hogy nem én találtam fel a meleg vizet - az 50 fok alattit, mert az nem pusztítja el az élesztőt -, de rátaláltam arra az igazságra, hogy minden kenyérben élet van, amelyet a készítője teremt. Mert a kenyértészta az egyetlen étel, aki él és életével feláldozza magát az alapvető emberi létfenntartás oltárán. Így mi - hovatovább, kvázi és egyéb megerősítő töltelékszó - odaadunk magunkból minden egyes sütéssel egy szeletet annak, akinek sütünk. Minden kenyér szeretettel sül, amit tulajon két kezünkkel keverünk bele a tésztába. A szeretet pedig oszthatatlan és osztható, olyan, mint egy fraktál (nem, az nem Frakk-tál, tessék Wikipédiát olvasni, ha nem jutunk el a könyvespolcig), olyan, mint egy faág, vagy egy vízerecske, vagy az Élet maga. Olyan, mint a teremtés. Isten kenyere, az ember süti a maga kenyerét. És így tovább. Amikor adunk, kapunk is, megsokszorozódik, mint a kis élesztőgombácska. Ragozzam még? :D

...Na, ettől lesz más. Ez olyan Borkás lesz. Szóval normálisra végképp ne számíts. ;)