Első kísérlet

Már egy ideje izgatta a fantáziámat a dagasztás nélküli kenyér krumplis változata is. Mivel sehol nem találtam arra utaló referenciát, eleve, hogy bárki kipróbálta volna, ezért vettem magamnak a bátorságot, hogy nekiálljak kísérletezni. Mert kísérletezni jó. Pláne, ha az embernek nem sok veszíteni valója van. (Hogy miért, ez már egy másik blogra tartozna, ha megírnám...)

Annak rendje és módja szerint kitettem szobahőre melegedni a 20 dkg-nyi kétnapos, főtt, szikkadt krumplit, amit a férjem tett félre nekem. Mellette egy tálban összeöntöttem 80 dkg finomlisztet 20 dkg rétesliszttel, 25 g sóval, egy nagy csipet őrült köménnyel (igen, tetszik ez a szójáték még mindig :)), összekevertem, majd reszelőn belemorzsoltam a főtt krumplit, és ha már reszeltem, azon keresztül beledolgoztam a csomagnyi friss élesztőt is. Összekutyultam ezeket is, amennyire csak lehetett, és kimértem mellé tálban először 6 dl vizet, elvégre ki tudja, a krumpli mennyit vesz fel? Először meg sem látszott, hogy felvenné, sok liszt maradt szabadon alatta. 7 dl - kicsit lazít, de nem sok változás. A lisztet alul hidegen hagyta a plusz folyadék. Legyen nekem 8 - még mindig nem elég! Pedig fifikás ez a krumpli, szépen megszívja magát, aztán meg orvul kiengedi. De ennyi folyadékkal összedolgozni sem lehet! A végső elhatározás a 9 dl lett, ezt már felvette a liszt, kicsit talán sok is volt első kavarásra, de legalább már homogén massza lett az anyag. Letakartam és betettem pihenni a spájzba, tervezetten 12 órára.

Pár óra múlva nem álltam meg, hogy ne nézzek rá, és majdnem kifutott a tálból. Mindeközben még nem volt elég érett, a tészta visszanyomta magát, amikor beledugtam az ujjam. Kivettem a spájzból, és levegősebb helyre tettem, ne nőjön olyan gyorsan, de mégis legyen ideje kelni.

Reggel ébresztett az agyam és az ágyam, hogy irány sütni. Ráhúztam 1 órát a reggel nyolcra, az őszi szünet jóvoltából mindenki tovább aludt... A tészta szépen elterült a tálban, szinte csurig, készen állt a sütésre. Benyomtam, úgy maradt, talán kicsit túl is kelt - nem megy ez a reggeli kelés, a tészta jobban csinálja, mint én :D -, de még nem volt vészes. Egy nagy főzőlapáttal felhajtogattam a szélét a tálban, és félretettem pihenni. 

Hirtelen nem tudtam, hogy ekkora tésztát miben fogok sütni, mert leesett, miért nem csináltam eddig 1 kg lisztből DNK-t! Nincs fedeles sütőkém hozzá. :D Kivettem egy tepsit, és azt mondtam, hej, 'Zenberg, most akkor alávágunk a szokásosnak, és nyíltan sütjük meg a kenyeret. Bekapcsoltam a sütőt, 240 fokra szokásosan, betettem a tepsit, befújtam a vizet, és vártam. Mikor bemelegedett, beleügyeskedtem a kihúzott tepsibe az erősen kelt és lágy tésztát, bevágtam a tetejét, lefújtam vízzel őt is, és betoltam a cereáliák poklába.

Egy órával később egy barna, marsi felszínű, illatos csoda várt engem. A vágások nem látszottak, de olyan sebtiben történtek egyébként is, hogy nem voltak valami mélyek és határozottak. De nem akartam, hogy kihűljön a tepsi és megfázzon a tészta.

Az eredmény egy kissé lapos, nedves bélzetű - mi szeretjük -, sárga-barna békebeli kenyér! A fehér kenyérhez jobban hasonlít, mint a sima DNK-hoz, bár a héja legalább annyira ropogós.

Fenséges!!! Megéri tovább kísérletezni vele!

Krumplis DNK kenyér

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 25 g só
• kb. 8 dl víz (vagy tejsavó)
• 20-25 dkg főtt krumpli
• 5 dkg friss élesztő (vagy 1 tasak porélesztő)
• őrült kömény

Elkészítés:

mint a hagyományos 12 órás DNK-nál, de a krumplit érdemes szikkasztani és lereszelve tenni a száraz hozzávalókhoz.